Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 79. szám

.iiifi/lotr .111 fitt 332 .01 .!io hhtA ..Stttfl .t»i«í A kereseti váltó valódiságának alperes részéről történt tagadása irányában felperes késznek nyilatkozik a vtk. 11./. 99. §. 6. pontja értelmében megesküdni arra: ,,miszerint a Pesten 1862. oct. 8-án Fuchs Ádám által Ungár Gryula rendeletére kibocsátott, Győri István által 1863. márt. 31-én fizetendőlegeifogadott, ésUngarGyula intézvényes által Figdor Zsigmondra, és ez utóbbi által Fuehs Ádámra átiratott, s 1030 írtról szóló, elveszett, de megsemmisitetett, s jelenlegi per tárgyátképező váltónak eredeti példányán az elfogadónak létezett ezen aláírása „Győri István" tudtára és meggyőződése szerint valódi." Ha pedig ezen rskü felperesnek oda nem Ítéltetnék, kéri alperesnek az esküt a vtk. II. r, 99. §. a) pontja értelmében arra megitéltetni, hogy a fentkörülirt váltón létezett ezen elfogadói aláírás „Győri István" tudtára és meggyőződése szerint hamis. Midőn alperes felperes kereseti jogát tagadja, feledni látszik, hogy a jóhiszeműség és jogszerűség elővéleménye felp. mint tényleges birtokos mellett harczol. De továbbá beismervén alperes, hogy az A. a. másolat; szerint ezen váltón mint rendelményes, illetőleg első tulajdonos Ungar Gyula fordul elő, s az 1863. 21694. számú kérvényre vezetett hivatalos bizonyitvány által ki lévén mutatva, hogy a kitűzött 45 napi határidő alatt semminémü kifogások be nem adattak: mint bevégzett tény ismerendő el, hogy a többször emiitett váltó ugy, mint a hirdetményekben körül van irva, veszett el, mely elveszett váltón pedig mint utolsó forgatmányos felp. fordul elő. Ezek ellenében alp. nem pusztán tagadni, hanem bizonyítani tartozik. Épen ugy tartozott volna alp. bebizonyítani azon mivel sem igazolt állítását, hogy a kérdéses váltón lejárati napul nem az 1863. márt. 31-ke, hanem egy korábbi nap volt légyen kitéve. A lejárati időnek alp. általi tagadása sajátságos, mert a megsemmisítési végzések és a hírlapi hirdetmények az eredeti váltót mindenben pótolják, s ha alp. aláírását tagadja, arra esküt tenni, ha pedig tagadja, hogy a lejárati nap 1863 márt.31-ke volt, illetőleg,hogy a váltó méghamisittatott, ezt bizonyítani alp. a jelen esetben épen ugy tartozik, mintha az eredeti váltó a perben felmutattatott volna. Végre felp. a kereseti váltót fizetés végett alperesnek azért nem mutathatta be, mert az lejáratkor már elveszeti; pótolja mindazonáltal ezen bemutatás helyét az első hírlapi hirdetmény, mely a Sürgönyben 1863. apr. 18-án jelent meg először, midőn tehát alperesnek tudomására kellett jönnie mind annak, miről a bemutatás által értesült volna. Legrosszabb esetben tehát a kamatok 1863. apr. 18-tól kéretnek megitéltetni. Alperesi viszonválasz. Alperes ragaszkodik a kereseti kérelem határozatlansága iránt tett kifogáshoz. A „lefizetni" szó, ha nem is az első tárgyalás, de minden esetre a kereset beadása után Íratott az első példányba. Különben alperest nem az első példány, hanem a másodlat szabályozza Keresetének érdemleges támogatásában felperes azon téves nézetből indul ki, mintha az elveszett váltó megsemmisítéséről kiadott törvényszéki határozatok és hirdetmények magát a váltót minden tekintetben pótolnák, és ezen megsemmisítési okiratok a minden kellékekkel ellátott váltónak bizonyító erejével és joghatályával bírnának. De ezen nézet, és az abból levont minden következtetés hiu feltevésen alapszik. Ugyanis a megsemmisítés ténye az azt kérelmezőnek egyoldalú előadásán alapulván, miként lehetne ily egyoldalú előadás kifolyásának oly joghatályt tulajdonítani, minő magában a váltóban rejlik? Alperes szerint a váltó mégsemmisitését tárgyazó birói határozatok csupán oltalmul szolgálnak a kérvényezőnek az elveszett váltó netaláni törvényellenes birtokosa ellenében, de nem egyszersmind váltó levél hatályával bíró bizonyítékul az állitólagos váltókötelezett irányában; mert ily bizonyítékot a törvényszék a kérvényező egyoldalú előadásaira szolgáltatni hivatva nincs. Ehez képest a megsemmisítést tárgyazó törvényszéki határozatok váltókereset alapjául sem szolgálhatnak, és ily kereset a váltói eljárás tárgyát természeténél fogva sem képezheti, mi a dolog gyakorlati oldalának szemügyre vételénél világosan kiderül. Ugyanis felp. az alperesi tagadás ellenében a vtk II. r. 99. §. f) pontja alapján kész megesküdni arra, hogy a nir-gsemmisitett váltón létezett elfogadói aláírás tudtára és meggyőződése szerint valódi. Ámde a fél által ajánlott döntő hitnek a II. r. 105. §. szerint csak akkor van helye, ha abban az ellenfél megegyez; alp. pedig ezen hitet ellenzi, mert egyrészről ő felperesnek kereseti jogát élnem ismerheti, más részről felperes az eskümintába az elveszettnek állított váltónak egész tartalmát foglalja, holott a 99. §. kizárólag az aláirás valódiságának, és nem a váltó tartalmának bizonyítására szorítkozik, és minden esetben feltételezi, hogy az eredeti váltó az aláirás valódisága begyőzése tekintetéből az esküt tevőnek felmutattassék. Ugyanezen tekintet alá jön a felperes által alperesnek a II. r. 99. §. e. pontja alapján esetleg megitéltetni kért eskü általi bizonyítás is. Az előadottak kétségen kívül helyezik, miszerint egy megsemmisített váltó alapján az eljárásnak a váltói szokott rend szerint helye nincs. Világosan kimondja ezt a 191. §. mely pedig csak a váltóbeli sommá letételéről szól, ezt is egyéb próbáktól — tehát nem a váltói rendtartásban megállapított próbáktól — feltételezvén. Ha már a váltóbeli sommá letétele is egyéb próbáktól feltételeztetik, s a reá vonatkozó eljárás a köztörvény szerint történik, mennyivel inkább kell ezeknek fennforognia akkor, ha a váltó kifizetéséről van szó, és mikint lehetne a kifizetést a szokott váltói rend szerint követelni, midőn a váltói eljárás főtárgya, a váltó nem létezik, miután annak minden joghatálya a megsemmi-ités ténve folytán elenyészett ? Kereseti jogát illetőleg felperes tényleges birtokot emiitett fel: — de nem czáfoltatik-e meg a tényleges birtok a megsemmisítés ténye által ? Tényleges birtok nélkül pedig jóhiszeműségre, jogszerűségre hivatkozni nem lehet, a nélkül tulajdonjogának czimét az igénylő, nem pedig az azt tagadó fél tartozik adni. Felperes továbbá azt kívánja, hogy miután a 45 napi határidő alatt semminémü kifogások be nem adattak, azért mint bevégzett tény ismerendő el, miszerint a kérdéses váltó, ugy miként a hirdetményekben körül van irva veszettel. Ámde már fentebb kifejtetett, hogy a megsemmisítés ténye az azt eszközlőnek semmiféle bizonyítékot nem nyújt, hanem csak oltalmul szolgál jogszerűtlen birtokosok ellenében. Végre az elévülés kérdésében a már mondottakra hivatkozván, az elmulasztott váltóbemutatásra nézve előadja alperes, hogy téves azon felperesi nézet, mintha a bemutatásnak helyét az első hírlapi körözvény pótolná, mert a vtk. I. r. 100. §. szerint a váltót fizetés végett kell az abban kitűzött fizetési helyen bemutatni, már pedig az első hírlapi körözvény fizetésrei felszólítást nem tartalmaz. (Vége követk.).