Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 74. szám

313 szerint a kérdéses birtok 1861. évben kérelmezőnek viszszaadatott, a községi vagyon átruházásához szükségelt felsőbb hatóság jóvágyása fel nem mutattatik, — ugyanazért egyedül ezen indoknál fogva az első bírósági elutasító végzés jóváhagyatik s az iratok illetőségükhöz viszszaküldetnek. Mely ügynek sat." (1864. nov. 10. 10274. P. sz. a.). Ez ellen Földváry Sándor ismét felfolyamodván, indokul előadja, hogy ezen ügy tisztán politikai indokból döntetett el, mindkét első bíróság felfolyamodó szerzési és átruházási joga felett egyoldalulag itélt a nélkül, hogy azon joga valaki által megtámadva lett volna. A telekkönyvi törvények szerint a telekkönyvi hatóság valamely tulajdonjog bekebelezését tárgyazó kérvénynél csak azt tartozik vizsgálni, váljon a más nevére kebelezendő tulajdoni jog az eladó nevére van-e bekebelezve s váljon nincsen-e az átirandó birtokra valakinek igénye be vagy feljegyezve? és váljon az átruházási szerződés el van-e látva minden kellékekkel, nem hiányzik-e benne a bekebelezési engedély? ha ezek megvannak, a tulajdon jog bekeblezésének feltétlenül hely adandó; hogy ez ügyben mindezen kellékek meg vannak, az irományokból kitűnik. Midőn a telekkönyvi hatóság a törvényes korlátokon kivül eső indokokból utasit el valakit, törvény sértést követ el, mert ha feltéve meg nem engedve, joga volna is a bíróságoknak a politikai hatóságok jogait ellenőrizni vagyis megvédeni, a kir. tábla végzésében felhozott azon indok, hogy Szegedvárosa 1861-iki hatóságának azon határozata, hogy felfolyamodó tettleges birtoklásából hatósági önkény által elvett 100 hold föld visszaadassék, helytartótanácsilag meg nem erősíttetett — meg nem állhat, mert az 1861-iki városi hatóság határozata nem függött felsőbb politikai hatóság jóváhagyásától, de ha függött volna is, mennyiben a városi hatóság a közgyűlési jegyzőkönyveket tudomás végett a helytartótanácshoz felterjesztette, s ez Szegedvárosának felfolyamodóra vonatkozó határozatának érvényét meg nem semmisítette, még csak meg sem róvta, így azt jóváhagyta s megerősítette. Kéri ennélfogva a két alsó bíróság végzése megsemmisítésével a kért tulajdon és zálogjog bekebelezést elrendelni. A kir. Hétszem. táblán határoztatott : „Az e. b. jelentése szerint a szegedvárosi telekjegyzőkönyvekbe a birtokváltozások szabályszerűen bevezettetvén, miután a felterjesztett telekkönyvi kivonat szerint eladó Földváry Sándor a szegedi 2349. sz. telekjkönybe foglalt ingatlanságra nézve mint tulajdonos 1849. év óta bevezetve találtatik s ugyan ő az első bíróság jelentése szerint 1861. évtől fogva az emiitett telekjkönyvben nevéa álló ezen ingatlanság birtokában jelenleg is benn vagyon, és azóta sem a birtok czim, sem maga a tulajdon változtást nem szenvedtek, annálfogva a •/. alatti 1863. márt. 23-án Földváry Sándor által Okruczky Aurél részére kiállított meghatalmazó levél, s ezen meghatalmazott által 1863. apr. 7-én kiállított 2/. alatti eladó levél, ezen minden kellékekkel ellátott okiratok alapján a szegedi 2349. sz. telekjegyzőkönyvben 146. és 147. szak. és 995. fbldszám alatti 100 hold kaszállóra nézve a tulajdon jog vevő Vas József részére 7000 frt o. é. vételárért ezennel bekebeleztetni rendeltetik, s egyszersmind ugyanazon szerződés V. pontja a kérelemhez képest ugyanezen Vas József nevére tulajdonjogilag bekeblezett ingatlanságra 6570 frt o. é. hátralévő vételár, s az eladás napjától ezen összeg után járó 6 % kamatok erejéig Földváry Sándor részére a zálogjog bekebleztetni rendeltetik; s eképmindkét alsó bírósági végzések megváltoztatván, az iratok szabályszerű telekkvi bevezetés végett illetőségükhöz leküldetnek." (1865. szept. 14-én 6961. sz. a.). Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. ítélő táblán. 221. Szerényi Pál és nejének, Petykó Imre és érdek társai ellen 449 frt 40 kr. tőke és járulékai iránt Nógrádmegye törvszéke előtt kezdett perében Ítéltetett: Első rendű alperesek, mint, néh. Petykó Grábor és neje Gsaplovits Klára utódai, ezek kereseti tartozásának valóságát nem tagadván, s a mellett a kereset levél azon kitételét, hogy a kis-zellői 47. számú telekj könyvben foglalt birtok, melyet másod rendű alperesek szüleitől kaptak zálogba, tulajdonilag őket illeti, ellenbeszédükben kétségbe nem vonván, s igy e miatt is az alperesi B. a. bizonyitványnyal támogatott azon állításuk, hogy nevezett szüleik után egy fillérben sem örökösödtek, birói figyelembe nem vétethetvén, tartoznak a felperesi A. és B. a. kötelezvényekben foglalt, s helyesebb számítás szerint 445 frt 20 kr. o. é. tevő szülei adósságot, s annak 1840. szept. 1-től számítandó 6°/0 kamatait, a nevezett szüleik utáni örökség erejéig, felpereseknek 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Másod r. alpereseket illetőleg, tekintettel arra, hogy ezeknek a kezeiken lévő zálogbirtok, melyre a kereseti követelés a balassa-gyarmati telekkönyvi tánácsnak 1860. oct. 27-én «11567. sz. a. kelt s jogerejüvé vált Ítélete alapján 1840. apr. 2-iki. illetőleg azon évi szept. l-töli elsőbbséggel kebeleztetett jelzálogilag( át, az általok felmutatott záloglevél szerint még 1840. márt. 28-án átadatott, s felperesek ez ellen a zálog idejének letelését, de főleg azt, hogy a jelzálogi átkebelezés különösen kik ellen, s mily terjedelemben eszközöltetett, kellőleg nem igazolták, e miatt azok a felperesi kereset alól felmentetnek, a perköltségek azonban a per körülményeinél fogva minden irányban kölcsönösen megszüntetnek. Ekép az eljáró bíróság ítélete részint érdemileg, részint indokolása tekintetében megváltoztatván, a felterjesztett periratok sat. (1865. aug. 16kán 10467. sz. a. Elő.: Osvald Sándor k. t. titk). 222. Faragó Rozáliának — néh. Bedő János örökösei ellen 303 frt 48 krra tett tilalom feloldása iránt Ítéltetett: Felperes keresetlevélben, a gondnok megidéztetését és kihallgatását maga kérvén, e részbeni semmiségi panasza mint alaptalan félre vettetik. Tekintve azonban, hogy alperesek a keresetbe vett 303pfrt 48 krra általuk még 1853. évben kieszközlött tilalmat mind ez ideig sem igazolták, felp. pedig azt, hogy a kérdéses tartozást már kifizette, a •//• a. nyugtával, és alpereseknek az elleni puszta tagadásuk ellenében, póthitének is megajánlásával bebizonyítani kívánja, azon esetre, ha a jelen ítélet jogerőre emelkedése után 3 nap alatt felperesnő a hit letételre jelentkezend, és a kitűzendő határnapon a póthitet arra: „hogy a néh. Bedő Jánostól 1828. apr. 24-énkiállított kötvényre kölcsön vett és a Pest Józsefvárosi253. számú, immár végrehajtás alá vont házára betáblázott 120 pfrtokat már egészbenjvisszafizette," leteendi, ama kötvényben foglalt kötelezettség alól az alperesek irányában felmentetik, és ama tartozás biztosítására lezárolt 303 pfrt 48 krok a zár alól feloldatnak, a betáblázás kitörlésének azonban mindaddig, még felp. az eltévedt kötvénynek megsemmisítését ki nem eszközli, hel^ nem adathatik. —