Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 71. szám

301 eljárása fonna sértések által, vagy illetéktelenség miatt megsemmisíthető, másodikában pedig, melyben az osztoztató választmánya 171 és 172. §§. értelme szerint, mint bár mely más biró véglegesen ítél, a telekkönyvi előjegyzésen kivül a rendes felebbvitelt megengedte. Ez szerint tehát az első esetben a semmiségi panasz, a másodikban pedig a rendes felebbvitel nincs kizárva és mind a két esetben (az első esetre nézve a fentebb már felhozott oknál fogva) az illető felebbviteli bíróság tartandó illetékesnek-in <".•;•.JidwM « P. aí-H .Ji;oE£_üüíLI_GfiIdöi. masaJvH tlmW /. Jogeset. Kisebb hatalmaskodás. Eördögh szül. Gyurgyik Johanna felperesnő Dávid János alp. ellen Turóczmegye törvszókéhez 1862. aug. 18-án 1647. sz. a. beadott keresetében előadja, hogy Dávid János őt saját lakásán s minden ok nélkül 1862. márt. 22-én két pofonvágással földre terítve egy korbácscsal megverte annyira, hogy nemcsak hosszabb időre munkaképtelen lett, hanem most is láterejében, s főleg hallásában fogyatkozást érez. Erre nézve Benyó Anna mint kihallgatandó tanura s a bemutatott orvosi látleletre hivatkozván, s pótesküt is felajánlván, kéri alperest eme hatalmaskodásért a törvényes 100 frtnyi birságban és költségtérítésben elmarasztaltatni. A bemutatott orvosi látlelet felperesnőn észlelt sérelmeket könnyüknek, s legfeljebb 8 nap alatt elmulandóknak, az állítólagos látási és hallási bajokat pedig a kérdéses bántalmazásnak bizonyossággal nem tulajdonithatóknak nyilatkoztatja ki. Alperes ellenbeszédileg tagadja a felperesi keresetlevél minden kitételeit, ellenzi a felperesileg kivánt tanú kihallgatást azért, mivel a nevezett tanú részegesés feslett életű, azonfelül felperesnő ivótársa és szolgálója, végre ellenzi a felperesileg felajánlott esküt is, — felperesnőt részegesnek mondván, ki 1862. márt. 23-án is hazajövet a stubnyai fürdőből részegségében ismételve földre esett, s magát megütögette, — azonfelül tagadja a felperesnő nemességét is, mihezképest keresetének alapossága esetén is a birság nem 100, hanem csak 20 frtot tenne. — A vádbeli tény tagadásával végre kifogást tesz az orvosi látlelet hitelessége ellen is, mert ebben az állíttatik, hogy felperesnő tompa eszközökkel lett megverve, felperesnő pedig magát korbácscsal megveretettnek állítja. Különben állításainak igazolására több tanuk bizonylatát ajánlja, kik előtt felperesnő gyakori részegségében alperest hunezut, lump, rabló sat. czimekkel megbecstelenitette, miért is őt viszkeresetképpen 100 frt birságban elmarasztaltatni kéri. Felperesnő a válaszban tagadja ugy saját, mint a kíhallgattatni kért tanujának részegességét és feslett életét, nemességét köztudomásúnak állítja, de magok az alperesi tanuk által is óhajtja igazoltatni. Alperes a viszonválaszban különösen azon körülményt emeli ki, hogy felperesnőnek márt. 23-án a stubnyai fürdőből részeg állapotbani visszatértét a felhívott tanuk által igazolni azért tartja szükségesnek, mivel abból kitüneud az, hogyha felperesnő márt. 23-án a stubnyai fürdőt gyalog megjárhatta, márt. 22-én munkaképtelen nem lehetett. A perbeszédek ilyképeni befejezése után a tanuk kihallgatása elrendeltetett: Eördögh Lajos hit alatt vallotta, hogy felp. márt. 23 -án a stubnyai fürdőből részegen jővén haza, 5 — 6-szor | leesett, s arczát megütögette, hogy gyakran e zméletlen- ( ségig' lerészegszik, hogy a felperesileg felhívott Benyó Anna tanú szinte részeges s felperesnő ivótársa, hogy felperesnő felhevült állapotában alperest mindig hunczut, lump, tolvaj sat. czimekkel szokta illetni, végre, hogy márt. 22 én is, midőn a stubnyai fürdőbe ment, alperest az utczán rablónak, zsarnoknak czimezte, végre vallja, hogy felperesnő férje nemes volt, de hogy felperesnő születése után is az-e? nem tudja. Eördögh Ede szinte így vall, kivéve, hogy alperesnek márt. 22-én a stubnyai fürdőbe menő felperesnő által az utczán lett megsértéséről tudomása nincs, s azt csak má-októl hallotta. Benyo Anna felperesi tanura azt is megjegyzi, hogy rendetlen magaviseletű és részeges. Benyó Anna hit alatt vallja, hogy jelen volt, midőn alperes a felperesnő lakába jővén ezt mindkét oldalról pofon üté, s midőn az, az ágynak esett, őt a magával hozott korbácscsal vagy hatszor megütötte. Ezekután a tanuk kihallgatására megtett észrevételek folytán Turóczmegye törvszéke 1863. jul. 27-én 1720. sz. a. hozott ítéletével alp. Dávid János, Eördögh szül. Gyurgyik Jankán elkövetett erőszakos sérelem miatt 100 p frtnyi birságnak 15 nap alatt végrehajtás terhe alatti lefizetésére az esetben marasztaltatott, ha felpnö pótlóesküt törvényes időben arra leteendi, hogy ótet alperes Dávid János mult 1862. márt. 22-én kétszeres arczcsapással földre leütötte, s ezen leütés után testén megverte. Indokok: Benyó Anna hit alatt kihallgatott tanúnak bizonysága által félpróba azon tényről helyre van állítva, miképen alp. Dávid János mult évi márt. 22-én felperesnőt saját lakán önbiróságilag megverte. Ezen tanú ellen alperes részről tett kifogást, hogy részeges, és törvényi becstelensége miatt tanúbizonyságtól tiltátik, mint nem bizonyítottat, fére kellett tenni. Miután pedig polgári ügyekben az 1840. 15. t. cz. II. R. 101. §-a értelmében félpróbát pótlóesküvel teljes bizonyítékra emelhetni, annálfogva a felperes által megajánlott pótlóeskünek letétele bíróilag megalapitatván, ennek letételétől a felperesi állitásnak teljes begyőzése függővé tétetett. Ha tehát a felpnő által elszenvedett, s alperes által önbiróságilag okozott személyi sérelem fentebbi módon bebizonyíttatni fog, alperesnek tette honi törvényeinkben alapuló kisebb hatalmaskodást képezend, mely azon körülmény mellett, hogy mind felperesnő, mind pedig alperes köztudomás szerint nemesek — alp. által fizetendő 100 frtnyi birságnak megvételében találja törvényes megtorlását. Perköltségeknek birsági kérdésekben helye nem levén. Kmf. Ezen ítéletet alperes felebbezte, mert Benyó Annát hitelt érdemlő tanúnak tekinteni, de felperesnőnek mint különben is igazolt iszákosnak hitletételt megítélni nem lehetvén, elmarasztalása törvényalappal nem bir, — mert felperesnő nemességét szintén nem igazolván, köztudomásra pedig bírói Ítéletet alapítani nem lehetvén, a kiszabott 100 frtnyi birság sincs törvényesen indokolva, végre mert alperes igazolt viszonkeresete egészen mellőztetett. A kir. it. táblán Ítéltetett: „Polgári büntetésre intézett jelen kereset bizonyítása? pótesküvel kiegészíthető nem levén, alperes felperesnek nem igazolt keresete alól felmentetik, s ekkép a megye törvszék Ítélete megváltoztatván, a per további törvényszerű intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetik." (1864. jun. 21-én 355. P. sz. a.). Ezen ítéletet, felperes felebbezte, mert azon elv, hogy | jelen mint polgári ügyben a félpróba mellé póteskü meg