Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 69. szám

292 mikor még az emiitett döntvények — legalább alaki tekintetben — kötelező erejüeknek tartathattak, a menynyiben ugyanis gyakorlati alkalmazásuknak a positiv törvény nem állott ellent. Kelemen tehát e kivételes eljárás fölött már akkoriban tört pálczát, mikor a régi jogrendszer még javában virágzott; annálkevesbbé lehet pedig ily eljárást mostanában helyeselnünk, midőn annak legszűkebb jogalapja sincsen. A Hétszem. tábla által megállapított elvek két egybehangzó ítélet elleni semmiségi panaszok s felebbezések tárgyában. Rosenberg Izrael ós Veise János nagykanizsai kereskedők a kir. udv. kanczellária által elrendeltetni kérték, hosy Mayer Józsefnek, Mayer Benjámin csődtömegére vonatkozó igényperében N.-Kanizsa városa törvszékénél benyújtott semmiségi panaszszal egybekötött felfolyamodásuk a m. kir. Hétszem. táblához felterjesztessék. Ezen ügy annak utján a Hétszem. tábla elé különösen azon gyakran felmerülő kérdés eldöntése végett terjesztetett, váljon a fenfor^ó esetben, melyben folyamodók állítása szerint nem egyes, a tömeg ellen bejelentett követelésről, hanem oly igényperről van szó, mely által a csődtömeg vétetik igénybe, nem esik-e az ideigl. bir. szabályok IX. fejezetének 102. §. alá, mely a két egyenlő határozat elleni felebbezést megengedi s váljon tekintve ezen szabályok 108. §-át, mely szerint csak az elkésett semmiségi panaszok utasitandók vissza az első bíróság által, a két egyenlő határozat elleni folyamodások visszautasítására az első vagy felsőbb bíróságok vannak-e hivatva? A nevezett tábla nézete e kérdéseket illetőleg kellő tanácskozás s megvitatás folytán a következőkben összpontosult: 1) ,,Az ideigl. törv. szabályok egész IX. fejezete átalános intézkedéseket foglalván magában, mind a váltó, mind különösen a csőd ügyekre is, minthogy a váltó- és csődtörvényekben ezekről különös rendelkezés nem foglaltatik, alkalmazandók. 2) „Különösen a 1C8. §. szerint csak az elkésetten benyújtott semmiségi panaszok utasitathatnak vissza hivatalból az alsóbb bíróságok által. 3) „Semmiségi panaszoknak két egybenhangzó bírói határozat ellen is mind a dolog természeténél fogva, mert egybehangzó határozatok is foglalhatnak magukban olyat, mi semmiségi panaszra nyújt okot, mind az ideigl. törv. szabályok 102. § ának értelmében helye van. — Azonban 4) „Két egybehangzó Ítéletek elleni felebbezésnek vagy is úgynevezett rendkívüli felülvizsgálati kérelemnek és ennek következtében az érdembeni felülvizsgálatnak, a mennyiben semmiségi ok fenn nem forog, az 1840. XV. t. cz. II. r. 142. §-a és 1840. t. cz. 101. §-a ellenére váltó és csőd ügyekben helye nincsen." Ezen elvileges kérdések elhatároztával a fenérintett folyamodványt , illetőleg az időközben bekivánt ide vonatkozó ügyiratokat a Hétszemélyes tábla váltóosztálya érdemleges megbirálás alá vévén, ez ügyben azon határozatot hozta (1864. aug. 23. 311. sz. a.), mely szerint az elsőbirósági ítéletet, valamint az egész eljárást megsemmisítvén, az eljáró biróságot uj, különösen pedig az id. törv. szabályok 43. §. pontjához képesti eljárásra oly meghagyással utasította, hogy az 1840. XXII. t. cz. 45. §-ához képest a tömeg gondnokán és perügyelőn kívül a helybeli hitelezők helyett most már acsödválasztmányt hallgassa meg s mindezek megtörténtével ujabb érdemleges ítéletet hozzon. Az imént emiitett Hétszem. tábla váltóo3ztálya határozatának indokai ezek : Mert: 1) Semmiségi esetekben, melyekről a csődtörvény különösen nem rendelkezik, az ideigl. törv. szabályok 102. §-ához képest két egybenhangzó itélet ellen is, a felfolyamodásnak helye vagyon. 2) Ugyanazon szabályok 104. §. 1. pontjánál fogva pedig a semmiségi panasznak és megsemmisítésnek szolgál alapul, ha a felek jogszerüleg meg nem idéztettek, már pedig jelen esetben magának az eljáró törvszéknek m. 1863. máj. 28-án 881. szám hivatalos jelentése szerint is a helybeli hitelezők, kiknek meghallgatását az 1840. 22. t. cz. 44. § világosan rendeli; a kir. váltófeltörvszék Ítéletében foglalt indok ellenére épen meg sem idéztettek. 3) Az egész eljárás sem a sommás szóbeli, sem a rendes szóbeli eljárás formáinak meg nem felel. A sommás szóbelinek nem, mert a tárgyalás nem maga a biróság előtt történt és az itélet is nem azonnal hozatott. Nem a rendes szóbelinek, noha a kir. váltótörvszéki itélet indoka ellenkezőt állit, mert a tanuk vallomásai fölötti észrevételek végett tárgyalás épen nem tartatott. 4) De a jelen fontosabb ügy, melyben ingatlan vagyon eladásának, még pedig kevéssel a bukás előtt, illetőleg a bukott megszökése előtt testvérek közötti eladásának érvényessége vagy érvénytelenségéről forog a kérdés, teljességgel nem alkalmazható az 1840. 22. t. cz, 44. §-ban érintett sommás szóbeli útra, mely csak nyomban vagy ujabb tettekből tisztára hozható keresetekre terjesztethetik ki; hanem épen azon kivételes esetek közé tartozik, melyekre nézve az ideigl. törv. szabályok 43. §. c) pontja átalában Írásbeli eljárást rendel. 5) Az ideigl. törv szabályok 108. §-nál fogva csak az elkésett semmiségi panaszok utasitandók vissza hivatalból az első birÓ3ag által, tehát a törvényes időben benyújtottak visszautasításába más biró, mint a kihez intézve valának. nem bocsátkozhatik. Jogeset. Hitbizományi javak élvezetébeni behelyezés. Hodossy Miklós a pesti c«. kir. orsz. törvszékhez még 1857. apr. 8. 6725. sz. a. br. Podmaniczky Júlia br. Jósika Miklósné e. benyújtott keresetlevelében előadja, hogy néh. br. Beleznay Miklósnak 1803. évben elhalt özvegye br. Podmaniczky Anna Mária fő és fiók végrendeletében akkép rendelkezett, hogy a Beleznay kert név alatti pesti házát br. Podmaniczky János és Sándor leányágain lévő két legidősb örökös a szerint birjahitbizományként, hogy felét a János, felét pedig a Sándor leányágáni legidősb örökös élvezhesse halála napjáig. Ezen rendelkezés folytán biratott a ház az illető jogosultak által;azonban, noha Szirmay Ádámnak az 1848. évben történt halála után felperes lett az egyik ágon a legidősb, mégis a 17 évvel ifjabb br. Podmaniczky Júlia azon ürügy alatt, mivel ő a Podmaniczky nevet viseli, panaszost a kérdéses ház fele részének birtokáhozi jutásában akadályoztatta, és annak jövedelmeit 1848-iki szt. György naptól fogva letiltatta, ugy, hogy ezen jövedelmek azóta is mások kezeinél vesztegelnek. Miután pedig br. Podmaniczky Júlia ezen letiltást 9 éven keresztül nem igazolta, kérte őt a letiltás igazolására köteleztetni, annak mulasztása esetében pedig az 1848-iki szt. György naptóli jövedelmeknek részére leendő kiadatását megrendeltetni. Ezen kereset folytán 1859. jan. 27-én 1816. sz. a. a felek közt következő egyesség jött létre: „A kérdés alatti hitbizományos háznak jövedelmei a leltár idejétől számítva bezárólag 1857. szt. Jakab napig