Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 68. szám

289 k. 1248-ik §-hoz folyamodni, mely szerint pedig minden — tehát az L. alatti végrendelet is halálig egyoldalulag megváltoztatható volt. Továbbá az L. végrendeletnek czélja is nem valamely kétoldalú megkötés volt, hanem kizárólag az, hogy a két intézkedőnek pazarló fi a néhai Jüttner Vic tor avagyont sem maga el ne pazarolhassa, sem hitelezői el ne vihessék. Időközben azonban Jüttner Victor, és pedig az J. alatti végrendelet alkotása előtt elhalván, még ezen egyedüli ok sem maradt fön, miért Jüttner Károly L. alatti végrendeletét meg nem változtathatta, vagy megváltoztatni nem akarta volna. Mely megváltoztatási szándokát azon kétségtelen körülmény is tanúsítja, hogy L. alatti végrendeletét az ősiségi pátens értelmében az illetékes hagyatéki bíróságnál letenni, s ekkép annak érvényt szerezni sem iparkodott, holott pedig 1853 maj. 1-től egész az évi nov. l-ig még csak bárgvú, vagy gyenge elméjű sem volt. Hogr pedig ezen mulasztása szándékos volt, mutatja azon tény, hogy mind Mattá László, mind Schulcz Teréz és Seiler Ferencz. mind végre Léphegyi Mihály előtt többször kijelentette, hogy uj végrendeletet kiván alkotni, — a mint hogy alkotott is. Mindezeknél fogva tehát kérdésen kivül áll, hogy az L. alatti közös végrendelet egyáltalán nem képez oly gátot, mely miatt néhai Jüttner Károly maga saját vagyonának feléről utóbb korlátlanul nem intézkedhetett volna. Elvégre, ha az L. alatti végrendelet oly kétoldalú intézkedésnek tartatnék is, melyet Jüttner utóbb egyoldalulag meg nem változtathatott, annyi még is tény, hogy a két házastárs abban csak is azon vagyonról intézkedett, mely annak keletkezésekor vagyis 184 7-ki jan. 10-én már meg volt, s mely mindkettőjük együttes szorgalma s iparkodása által már addig megszerez te tett (über unser mit beidérseitigen Fleis und Sorgen erworbenes Wer m ög en.) Mindazon vagyon tehát, mely azL. alatti végrendelet alkotása snejének halála után ennek közreműködése nélkül, maga Jüttner által szereztetett, azL. alatti végrendelet tárgyát nem tette, erről tehát Jüttner korlátlanul rendelkezhetett. Miért is ezen vagyonra nézve az J. alatti végrendeletnek minden körülmények közt állnia kell. Ezekben öszpontosulnak alperes kiegészitő észrevételei. A tisztelt olvasó beláthatja, hogy jelen peres esetben akár Jüttnernek utóbbi végrendelkezése alkalmávali bárgyuságáról,vagy bármely más névtelen elgyengült lelki állapotáról, akár pedig a szolgáknak reá gyakorlott uralmáróls erkölcsi k é n ysze rér ő 1 szó semlehet, — végre, hogy az L. alatti közös végrendelet egyátalán nem képez oly gátat, mely miatt Jüttner utóbb saját vagyonáról —• flpnő köteles részének érintése nélkül — érvényesen nem intézkedhetett volna; sőt a neje halála után szerzett vagyonára nézve végrendelkezési joga s képessége kérdés alá sem jöhet. A pestvárosi tszék mindamellett egészen mégsem misitette a peres végrendeletet és pedig két okból: a) Mert az L. alatti közös végrendeletet oly kétoldalú intézkedésnek tekintette, mely miatt a boldogult utóbb semminémü vagyonáról egyoldalulag nem intézkedhetett; b) Mert Jüttnert utóbbi végintézkedése idejéről nem ugyan kábának (ezeu kifejezést gondosan kerülte a tszék.) hanem holmi névvel sem nevezett elgyengült lelki állapotban sinlődöttnek tekintette, mely miatt őt érvényes intézkedésre képesnek nem tartotta. Ellenben a kir. tábla a bárgyúságot, mint be nem bizonyítottat elvetette, sőt kimondotta azt is, hogy az örökhagyó a neje halála után szerzett vagyonára nézve rendelkezési képességgel birt, mind a mellett a peres végrendeletet alperes és neje erkölcsi kényszere folytán alkotottnak jelentette ki, s ez volt az egyedüli ok, mely miatt azt szinte egészen, tehát még az örökhagyónak neje halála után szerzett vagyonára nézve is megsemmisítette. Az ügy a Hétszem. táblára felebbvitetvén, maga idején Ítéletét közzé teendjük. Jogeset. Ingatlanok árverése. Ozv. Deberling Ferencznőnek, Deberling Antal és neje Frech Rozália ellen 550 frt tőke és járulékai iránti végrehajtási ügyében alpereseknek a zsámbéki 495. sz. tjkönyvében felvett sz. a. háza hozzátartozó beltelek és szőlővel együtt lefoglaltatván és megbecsültetvén, az árverési feltételek, határnapok, s a sorrend megalapítása után az említett ingatlanoknak elárvereztetése elrendeltetett, — a kiküldött pilis járási szolgabíró az árverést foganatosítván s az erről felvett jegyzőkönyvet Pestmegye telekkönyvi törvszékének beterjesztvén, ez által 1864. aug. 31-én 8359. sz. a. hozott következő végzéssel a kérdéses árverés helybenhagyatott. ,,Az árverés felett felvett jegyzőkönyv helybenhagyatik és másolatban a cs. kiradóhivatallal közöltetni rendeltetik. A beterjesztett és letéteinényezett adó s végrehajtási költségek fejében 71 frt 32 kr. összeg tudomásul szolgál. Deberling Ferenczné utasittatik, miként a vételárt az árverési feltételek értelmében e törvszéknél fizesse le. Kelt sat." Ezen az árverést helybenhagyó végzés ellen Deberling Antalné törvényes időben semmiségi pauaszszal egybekötött felfolyamodást nyújtottbe akövetkező okokból; mert panaszló az árverési feltételek megalapítása végett kitűzött tárgyalásra férjével meg nem jelenhetett, miután ez a tárgyalás napján az •/. alatti okmány szerint halva feküdt, s így meg nem jelenésük miatt a fizetési határidők oly kevés időre szabattak, hogy a hamarjában következő fizetési terminusok miatt a ház igen olcsó áron adatott el, s azt akkor is csak felperesnő vevé meg, másokat, kik több árt ígértek, s a •//• alatti szerint panaszlónak holtig tartó lakást biztosítottak, a vételről lebeszélvén; mart a •//. alatti szerint a kérdéses házért G50 frtnál jóval több igértetett. Ez okoknál kéri az árverést megsemmisíteni s ujabbat elrendelni. A kir. i t. táblán végeztetett : „A f. évi jul. 2-án 6289. sz. a. árverést rendelő végzésben az árverési határidők az egész járásban rendeltetvén közhírré tétetni, miután ennek ellenére a felterjesztett iratok szerint a hirdetés csak a szolgabírói kerület, öt községében eszközöltetett, ezen lényeges forma sértés miatt az árverés megsemmisitetik, s az ügyiratok további törvényszerű intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetnek." (1864. decz. 28-án 15898. P. sz. a.). Ezen végzés ellen özv. Deberling Ferenczné törvényes időben íélfolyamodást nyújtott be, előadván, hogy