Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 61. szám

251 ahoz szólójok nem lehet, hogy volt úrbéreseik ugyancsak elkülönítendő birtokukat tagositva vagy fordulónként akarják-e kivenni, annál inkább, mert a volt földes uraknak egymásközti határbeli birtokuk rendezése, ugy elkülönözött birtokaik tagosítása a többször felhítt 1832/6. XII. törv. czikk rendelete szerint nem az úrbéri, — hanem a tagositó arányositó alispáni bíróság elébe tartozván, a mennyire megtörténhető egy tagban való kihasitását, az idézett törvény 19. §-a szerint, ha a közbirtokosoknak bármelyike is, következőleg ha csak egy közbirtokos is kéri, azt megrendelni és végrehajtani kelletik. Ezen elv szerint magyarázom a szó alatti erdélyi pátens 59. §-sát, és azért a partiumbeli földesurak mint tagosítást kérők, a nélkül, hogy nemesi birtokaikra nézve a két harmadrészt kimutatni kellene, aggodalom nélkül megkezdhetik a felhítt XII. törv. czikk alapján az arányosító pert; a biró pedig keresetüknek helyt adni köteles, — mit a visszakapcsolt részekben is a felsőbb bírósági Ítéletek, nem kétlem, igazolni fognak. (Folyt, követk.). Jogeset. Végrendelet megsemmisítése bárgyúság miatt. (Vége). Az első bírósági ítélet ellen alp. semmiségi panaszszal egybekötött felebbezést nyújtott be. Semmiségi okul panaszolja, hogy bár ő az L. alatti végrendeletre határozottan kijelentette hogy annak valódiságát mindaddig tagadja, mig az eredeti fel nem mutattatik, mindamellett az eredeti fel nem mutattatott, hogy az ősiségi pátens 6-dik §-a, és ezzel egybefüggőleg a ptkv. 1248. §. figyelmen kivül hagyatott, hogy a pesti orvosi tanári kar ellen annak idején tett kifogása figyelembe nem vétetett, hogy a ptkv. 273. §. ellenére Jüttner Károly halála után adott szakértői vélemények figyelembe vétettek, és hogy dr. Tormay és dr. Glatter utólagos kihallgatása elrendeltetett, végre, hogy az ítélet indokolására oly ténykörülmény hozatott fel, melyet felperes a perben fel nem hozott. Ezekután áttér felebbezésének indokolására és a perben kifejtett okok alapján kéri az ítéletet a perben előadott kérelméhez képest megváltoztatni. A kir. táblán ítéltetett: „Az alperes által emelt semmiségi panasz indokolására felhozott panasz pontok az ideigl törv. szabályok 104. §-hoz képest semmisógi okokat nem képezvén, a semmiségi panasznak hely nem adatik, s az ügy érdeme bírálat alá vétetvén: Tekintve, hogy az örökhagyó 1847. január 10-én nejével együtt az L. alatti, alperesnek a per során eredetiben felmutatott, s ezen felmutatás után perbeszédében többé valódiságára, bel és kül kellékeire nézve kifogás alá nem vett, azonfelül a végrendeleten olvasható hitelesítési záradék szerint, egybevetve Jalics Ferencz eskü alatti vallomásával az ősis. rend. 6. §-a értelmében az illetékes bíróságnál letett, s az általános auszt. polgári törvénykönyv hatályban léte alatt erejében maradt végrendeletet alkotta, melyben a házastársak közös szorgalmok által szerzett javaikról felperes javára intézkedtek, s igy Jüttner Károly azon vagyonra nézve , melyet nejével együtt annak haláláig szerzett, törvény szerint végrendeletet tenni többé jogosítva nem volt; — tekintve, hogy jóllehet ő a neje halála után szerzett vagyonra nézve rendelkezési képességgel birt, és jóllehet felperes azon állítását, hogy Jüttner Károly az J. alatti végrendeletet kábaság állapotában alkotta, a felhozott okiratok, ós tanúvallomások által be nem bizonyította, mert a D. E. a. jegyzőkönyvekből és a kihallgatott tanuk vallomásaiból csak az tűnik ki, hogy az örökhagyónak lelki tehetségei általában, különösen pedig emlékező tehetsége igen meggyengültek Voltak, a T. alatti bonczolás pedig, melyből a kábaság kitűnnék, bifói meghagyás és közbenjárás nélkül, dr. Arányi Lajos vallomása szerint egyedül egy szakértő orvos által teljesítetvén, arról, hogy a tapasztalt kórtünetek Jüttner Károly hulláján valóban léteztek-e, törvényszerű bizonyságot nem tehet, s igy a m. kir. tudományos egyetem orvosi karának arra fektetett véleménye sem birhat bizonyító erővel: mindazonáltal, miután a periratokból kitűnik, hogy az J. alatti végrendelet 1859. jun. 30-án, tehát oly időben alkottatott, midőn már az előtt három nappal felperes egyik rokona C. szerint az örökhagyónak gondnokság alá helyezéseért folyamodott: miután továbbá nincs bebizonyítva, hogy az örökhagyó Amtmann József ügyvédet a végrendelet készítésére, és végrendeleti tanuk hívására önkényt megbízta volna, — azonfelül Szeiler Ferencz, Mercse György, Krigovszky Béla és Müller Francziska tanuk eskü alatti vallomásából kitűnik, hogy alperes és neje a végrendelkezőt nemcsak a külvilágtól, hanem legközelebbi rokonaitól is elzárni ügyekeztek, sőt Szeiler Ferencz szerint fölötte anyira uralkodtak, hogy alperes egyenesen azt kívánta tőle, miszerint ha alperes azt mondja „jól van" ő is ugyanazt mondja, ha pedig alp. azt mondaná: „roszul van" ő is ugyanazt mondja — és az örökhagyó ebbe megegyezett ; továbbá ugyan Szeiler Ferencz és Müller Francziska szerint alperes és neje azzal dicsekedtek, hogy az örökhagyó vagyonát ők fogják örökölni, s ahoz több joguk van, mint a vak leánynak („felpnőnek"); ismét Szeiler Ferencz és Krigovszky Béla szerint alperes Jüttnert végrendelet készítésére sürgette, sőt Szeiler Ferencz szerint, őt annak elbeszélésével nyugtalanította, miszerint többször történt már, hogy szolgák uraikat megölték, mivel végrendeletileg nem emlékeztek meg róluk; továbbá Schrader Anna és Mercse György vallomásából az is kitűnik, hogy az örökhagyó azt ígérte, miszerint alperes neje részére 6000 frtot, alperes részére pedig 1000 — 2000 frtot fog a zálogháznál letenni, sőt 2. sz. alatti okirat szerint valóban le is tett, hogy tehát szándéka nem volt vagyona egy részét végrendeletileg alperesnek és nejének hagyni. — Miután mindezeket egybevetve és figyelembe véve azt is, hogy az örökhagyó lelki tehetségei a tanuk egybehangzó vallomása szerint, a végrendelet alkotásakor már igen elgyöngültek voltak : kétséget nem szenvedhet, hogy az örökhagyó nem maga önként tökélte el magát arra, hogy alperes és neje javára végrendeletet tegyen, hanem az alperes és neje által reá gyakorolt erkölosi kényszer által indíttatott az J. alatti végrendelet alkotására: ennélfogva az J. alatti végrendelet az örökhagyó szabad akaratának nyilvánítását, mint azt a jelen esetben alkalmazásba jövő auszt. ált. ptk. 565. §. megszabja, nem foglalván magában, s ezen okkól a szabad rendelkezésére álló vagyonra nézve is semmis lévén: alperes felebbezésének hely nem adatik, s az eljáró városi törvszék Ítélete ezen indokoknál fogva helybenhagyatván, a perirat sat." (1865 jun. 20-án 6033. sz. a.). Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. itélő táblán. 201. Abeles A. orvosnak — Verner Ottó elleni, 241 frt 76 kr. s járulékai iránti perében ítéltetett: Az