Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 59. szám

243 pedig ezen összeg alperesi részletes számítás szerint 73,619 írt 53 krt, mely összeg mindenesetre a megtámadt végrendelet alapján felosztandó — A végrendelet megsemmisítése végett felhozott 2-dik indokra, hogy t. i. az nem önkénytes, hanem alácsusztatott, kierőszakolt lett volna, mivel ezen indok felperes részéről kellő próbákkal nem támogattatik, alperes csak a végrendeletet előttemező tanuknak vallomására hivatkozik, mely által e vád teljesen megozáfoltatik — Végre a Jüttner Károly bárgyuságára alapított semmisitési indokra vonatkozólag egyáltalán tagadja alperes, hogy Jüttner Károly bárgyú, lett legyen, s hogy a bárgyúság az összes felperesi bizonylatokkal bepróbálva lenne. Azon körülmény bizonyítására, hogy felperesnő és rokonai Jüttner bárgyúvá nyilvánítása érdekében tett lépéseinek indoka nem is a bárgyúság, hanem csak Jüttner végrendelkezésének meggátolhatása volt, becsatolja alperes egy Léphegyi Mihály felperessége alatt a jelenlegi felpere?nő ellen folytatott perben beadott perbeszédeket, melyben előadja felperes Léphegyi Mihály, ki Jüttnernek rendes ügyvédje volt, hogy őtet Jüttner egy végrendelet készítésével bízta volt meg, miután azonban felperesnő és rokonai ezen végrendeletnek ő i'eájok leendő kellemetlen voltáról tndósitást nyertek, kérték Léphegyit, hogy ezen végrendelet keletkezhetését lehetőleg gátolná, ki ezt 5000 frtért meg is igérte, de miután az utóbbi időkben Jüttner a végrendelet elkészitését sürgette, nem volt már más menekvési mód, minthogy Jüttner állítólagos elmegyengeség alapján gondnokság alá helyeztessék, mi Léphegyi tanácsára, s az ő általa szerkesztett, bár formalitásból egy más ügyvéd által signált folyamodás alapján sikerülvén, igy felperesnő részére az összes birtok megmentetett, s miután Jüttner Eleonóra is elismeri perirataiban, hogy az 5000 frt általa bizonyos jövőbeli eredményért igértetett, később pedig be is vallja, hogy ez nagyatyja összes vagyonának az ő részére való megmentése volt, ebből következteti alperes, hogy a bárgyúvá nyilvánítás csakis ez okból eszközöltetett ki elég lelkiismeretlenül, s hogy Jüttner azért bárgyú nem volt. (Folyt, követ.). Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. itéló táblán. 198. A pesties, kir. pénzügyi ügyészségnek,szab. kir. Pestvárosa közönsége és több alperesek elleni perében ítéltetett: Első rendű alperes városi közönség részéről az, hogy a Szepesi Sámuel elleni uzsoráskodás iránti perben hozott s a kereset levélhez A. a. mellékelt Ítéletnél fogva a kir. fiskusnak oda ítélt VagnerLőrincz-féle adósság, mely az 1831. aug. 2-án eszközlött B. a. végrehajtási jelentés szerint kamatokkal együtt 2390 fit 24 krpp. lett megállapítva, mint a Vagner Lőrincz-féle tömegből a kir. fiskus részére letiltott összeg, az alperes város telekkönyvi hivatalának kezelése alatt volt, és hogy ezen öszszegből a nevezett hivatal által 475 frt 40 '/2 kr. a kir. fiscusnak ki is fizettetvén, a hátralevő és jelenleg követelésbe vett 1914 frt 353/5 kr. e mai napig kifizetetlen, tagadásba nem vétetvén; a felperesileg beperesitett C. a. kötvényből pedig az is kitűnvén, hogy a kérdéses Vagner Lőrincz-féle tömegből, a Gr. a. városi tanácsi határozat következtében Veisz Lőrincz, Lidi Mátyás és társainak 4000 frt. annélkül, hogy az erről adott kötvény azonnal betábláztatott volna, kölcsönképen kiadatott; Lidi Mátyás és társainak csőd alá lett jutásával pedig a H. a. okmány szerint alperes városi közönség, tiszti ügyésze által az érintett kötvénynél fogva kölcsön adott összegnek, a csődperbeni megitéltetését szorgalmazta, de a D. és E. alatt mellékelt végrehajtási okmányok szerint vagyonhiány miatt kielégítést nem nyervén, a kereseti összeg a város résziről mind ez ideig kifizetve nem lett; minthogy pedig a városi közönség kezelése alá adott bírói letétemények csorbulást nem szenvedhetnek ; az első bir. ítéletben felhívott 1723. évi 84. t. cz. pedig ez ügyre alkalmazható nem lévén, s a városi közönség saját tisztviselőinek gondatlansága és mulasztásából származott károkért, felügyeleti joga és kötelességénél fogva jelen esetben annál is inkább felelőséggel tartoznék, mivel Lidi Mátyás és társainak a városi tisztség által kölcsönözött összeg behajtásában a kezeléssel, illetőleg a felügyelettel megbízott városi elöljárók és tisztviselők hanyagsága és mulasztása már csak abból is elegendőleg kitűnik, hogy a 6 hétre kölcsön adott összeg bevétele, csak 9 év leforgása után szorgalmaztatott 5 míg ellenben az, hogy e részben felperest valamely hiba vagy mulasztás terhelné, nem is követeltetik; mindezekhez pedig még az is hozzájárulna, hogy a felperesi kereset is főleg a városi közönség ellen lévén intézve, a többi alperesek a felperesi válaszirat szerint csakis mellékesen, a városi közönségnéli vagyonhiány esetére kérettek elmarasztatni; ugyanazért a ker. tábla ítéletének megváltoztatásával első rendű alperes Pestvárosa közönsége a keresetbe vett 2010 frt 212/4 kr. 0. é. tőke, ezen összeg után 1831. aug. 2-tól 1853. máj. l-ig 6%, ez időtől 1861. jul. 23-ig 5°/0,ettől fogva a kielégítésig pedig ismét 6 °/0 kamatok és bíróilag 72 frt 42 krban mérsékelt perköltségeknek ezen ítélet kézbesítésétől számítandó 15 napok alatt különbeni végrehajtás terhe melletti megfizetésére köteleztetik, fenhagyatván részére a marasztalási összegnek elvesztét, mulasztások vagy vigyázatlanságok által okozó, illető volt tisztviselői elleni viszkereseti jog; — a másod rendű idézett többi alperesek azonban, a felperesi kereset alól az e. b. Ítéletben felhozott indokokból ez úttal felmentetvén ; az iratok sat. (1865 jun. 21-én 7748. sz. a ). 199. Windisch Sándornak — gr. Rhédey elleni perében ítéltetett: Felp. kártérítési keresetét az A. a. haszonb. szerződés 7. pontja és a C. a. meghatalmazásra alapítván; — minthogy a szerződésnek emiitett pontjából, melyben a kérdéses erdőrész az egész 6 évi haszonbér tartamára adatott felperesnek, alperes kártérítési kötelezettsége az egy év alatt le nem vágathatott fákra nézve annál fogva sem következtethető, mivel felperes a haszonbért 3 sz. szerint a kikötött ű év leforgása előtt önként odahagyta; a C. alatti okmány ellenébe pedig alperes azt, hogy Müller Jánost arra felhatalmazta volna, miszerint a haszonbéri birtokból elesett erdő részen található levágatlan fákért alperes nevében kártérítési kötelezettséget vállaljon, egyenesen tagadván, sőt ebbeli állításának begyőzésére, a felperes által neki oda kínált főesküt is elfogadván — részére a főhit oda ítéltetik és azon esetre, ha alp. a jelen Ítéletnek jogerőre emelkedése utáni 15 napok alatt az eskü letételre jelentkezend és a kitűzendő határnapon az esküt arra, hogy Müller Jánost nem hatalmazta fel arra, hogy a Bajji tagosítás körül felmerülő minden kérdéseket akkép intézzen és igazítson el, hogy e meghatalmazói minőségből kifolyó minden cselekvényeit magára nézve kötelező erejűnek elválalja, — szabály szerint leteendi, felperes keresetétől elmozdittatik, — ellenesetben pedig a C. a. meghatalmazás valódinak tekintetvén, annak és az 1864. oct. 4-én teljesített birói becsünek alap-