Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 56. szám

Pest, 18G5. péntek jnlius 21. 56. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Az 1844. VI. t. cz. 15. §-Anak magyarázatához. (Vége). — Jogeset. — Kur. ítéletek. — Hiv. tudniv. Az 1844. VI. t. cz. 15. §-ának magyarázatához. (Vége). Bróde Lipót jogtudor ügyvéd úrtól. A tömeg-gondnok már közlött felebbfolyamodásának a nagy tektü kir. váltó feltörvényszék helyt nem adván, a váltótörvényszéknek ^"j^ számú végzését sz.a. kelt végzésével következőkben megerősité : „A felfolyamodás folytán a pesti e. b. kir. váltótörvényszéknek végzése, tekintve, hogy a M.-nek 1204 frt 14 kr. váltókövetelésük erejéig az időközben csőd alá került W. ellen 1864. nov. 13-án még a csőd kinyilta előtt teljesített és jogerőre emelkedett biztosítási végrehajtási eljárás alkalmával, minthogy a végrehajtást szenvedő fél, kereskedelmi könyveinek előadását, azon ürügy alatt, hogy azoknak hollétét nem tudja, — megtagadta, annak összes könyvbeli követelései az 1844. VI. t, cz. 15.§-a értelmében a végrehajtató felek részére általánosan birói' zálogolás alá veiteknek nyilvánitattak, és hogy ennek folytán a kérdéses követelésekre nézve, melyekre a váltóhitelező még a esőd megrendelése előtt a vtk. I. R. 193 és 200 §§ ai szerint törvényes zálogjogot nyert és melyek az 1840. XXII. t. cz. 4. §-a rendelete szerint a csődiömeghez nem is tartoznak, az eljáró e. b. váltótörvényszék által, a folytatólagos végrehajtás, illetőleg a kérdéses könyvbeli követeléseknek részletes összeírása a neheztelt végzéssel törvényszabta módon lett elrendelve, e helyen is helybenhagyatik." Ezen végzés következtében kénytelen volt a tümeggondnok a két egyhangú végzést az orsz. bír. ért. 104. §-a 4. pontja alapján a semmiségi panasz jogorvoslatával a következő okokból megtámadni, s annak a Hétszemélyes táblához leendő felterjesztéseért esedezni. Semmiségi panaszát következőkben indokolá: A neheztelt végzés megsemmisítendő, mertazaváltótörvszék és a kir. váltófeltörvszék által illetéktelenül hozatott, minthogy felperesek az összeiratni rendelt könyvkövetelésekre a csőd kiütése előtt zálogjogot nem nyertek, világos tehát, hogy az 1840. XXII. t. cz. 32. §-a szerint a csődtömeg ellen a kérdéses könyvkivonati követelésekre nézve végrehajtás el nem rendeltethetett, s hogy jelen végzés semmis és megsemmisitendő. A hosszadalmasság kikerülése tekintetéből hivatkozik a tömeggondnok a felebbfólyamodásában kifejtettekre s csak az 1844. VI. t. cz. 15. §-ára nézve, miután ezen §nak magyarázata jelen esetre döntő befolyású, néhány megjegyzéseket tesz: Az 1844. VI. t. cz. 15. §-ában világosan az foglaltatik: „ha valaki a váltótörvszék eljárását vagy határozatának végrehajtását erőszakkal gátolná, ezen esetben a birói zár az erőszak miatt össze nem irathatott vagyonra is kiterjesztettnek tekintetvén, az ellenszegülő ellen a végrehajtó biró megkeresése folytán a szükséges karhatalom kirendelendő.1' Ezen törvény nyilván alapjául és kiindulásául vette azon esetet, midőn a végrehajtás alkalmával a végrehajtás alá veendő tárgyak tettleg a v é g r eh aj tó k szemei 'ött vannak, de erőszak használtatik a végrehajtás foganatosítása ellen. Erőszak alatt pedig a végrehajtás eszközlésének teltleges gátlása értetik. Ha tehát az ilyen erőszak használtatik, s a végrehajtók ezen erőszak miatt a szemeik előtt levő és lefoglalni szándékolt tárgyakat össze nem írhatják, akkor, decsak is akkor, (exceptiones strictissimae interpretationissunt) a törvény ezen összeiratni kivánttárgyakra a végrehajtást kiterjesztettnek tekinti, azon hozzátétellel, miszerint az összeirás a hatalomkar közben jöttével kell, hogy eszközöltessék. A ki a törvény ezen szavait figyelemmel kiséri, átlátandja, miszerint a törvény ezen határozata a tettleges erőszakot vette alapjául ezen rendeletének,a hitelező megóvása tekintetéből, miszerint az, ily esetben azon veszélynek kitéve ne legyen, hogy a tettleges erőszak alkalmazása által a végrehajtás foganatosítása meghiusitathassék annyiban, a mennyiben az adós addig, mig a hatalomkar kieszközöltetik, a lefoglalni szándékolt tárgyakat mások által le ne foglaltassa vagy eltüntesse; ugy azonban, hogy a hitelező a hatalomkar közbenjötte mellett az összeírást keresztül vinni köteles. Világos tehát, hogy a lefoglaltnak való kinyilatkoztatás csak előleges intézkedés arra nézve, hogy az öszszeirás a lefoglaltnak kinyilatkoztatott tárgyakra eszközöltetni fog, hogy annak csak akkor van foganatja, ha az összeírás valóban foganatba vétetik, s kell ebből következtetni, hogy ezen kinyilatkoztatásnak azon természete van, mi kép ha időközben csőd üt ki, már foganatja nincsen, mert az összeírás már törvényileg lehetetlen, s igy a kinyilatkoztatásnak az összeirássali kölcsönös feltételezése azt okozza, hogy miután az összeírás általában a csőd elrendelése után foganatlan, a lefoglaltnak kinyilatkoztatás is maga magától elenyészik, minthogy egy harmadik t. i. a csődtömeg jogokat nyert a lefoglaltnak kinyilatkoztatott, de még össze nem irt tárgyakra, a csőd kiütése által. Ezek előrebocsájtása ütán egészen más színben tűnik fel a jelen eset, mint a minőt a két első fórum neki tulajdonított. A kir. váltófeltörvényszék határozatában az foglaltatik: hogy a bukott kereskedelmi könyvei előadását azon ürügy alatt, hogy azoknak hollétét nem tudj a, megtagadta, s igy annak összes könyvbeli követeié sei az 1844. VI. I. cz. 15.$. alapján 1 e f o g lal t a k n a k nyilvánitattak. Hogy minő összefüggésben lehet azon ürügy, miszerint bukott állitá, hogy könyvei hollétét nem tudja, az 1844. VI. t. cz. 15. §-ában meghatározott erőszakkal, azt át nem láthatni, sőt miután az idézett törvényczikk vi55