Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 53. szám

2 19 1840. lö.t.cz. 140. §-a értelmében egyik a másikáért felelőssé tétetnek. „Mert a polgári törvénykezési eljárásbanhallatlan, és semmi s z i n alatt sem igazolható azon elj ár ás, hogy megidézés nélkül, különössen, midőn a követelő felperes még adóslevelet sem képes előmutatni, alp. vagyonának karhatalommali elkobzásával kezdessék meg az igazság kiszolgáltatás; mert Fischer Bernáth ügyében beadott keresetben az eljáró szbirói bíróság illetékes nem is volt, miután az alperestől 1864. oct. 17-én a nágocsi vásárban vagyonának elkobzása után Fischer Bernáth ügyvivője által kicsikart okiratban a sommás utoni eljárás kikötve nincs, mely okiratot, ha akár váltónak tekintette a bíróság, akár pedig adóslevélnek, az illetőség tekintetéből elvetendő lett volna, miután tudomása volt a bíróságnak arról, hogy az Nágocson állitatott ki, hogy a beletoldott bármely bírósági alávetés ily okiratokban szabálytalan, hogy alp a tárgyalás alkalmával a valóságra nézve is kifogást tett, hogy fizetési határidő benne kitűzve nincs is, ily terhes körülmények között mégis alp. kellőleg nem védelmeztetett, a törvényes eljárásról fel nem világositatott, az itélet előtte ki sem hirdettetett, — a végrehajtáson ó jelen sem volt, abba belesem egyezett, sem az arról felvett jkönyvet alá sem irta; — megsemmisítendő volt Berger Adolf s Antal követeléseikben tett eljárás is azért, mert alp. ugyanazon ügyvéd által támadtatott meg követelőleg, ki ugyanaz napon és ugyanazon bíróság előtt az ő védelmezője volt, így nem hogy kellőleg lett volna alperes védelmezve, hanem az egész eljárás oda irányoztatott, hogy Fischer Bernáth mellőzésével Berger Adolf és Antal részére eszközöltessék elégtétel ; — mert egyik ügyben sem mutattatott fel meghatalmazás bármelyik ügyvéd által is, következéskép szabályszerű képviselőnek egyik sem tekintethetvén, bemondásaik a fél bemondásainak el nem fogadtathatnak. „Mert alp. 4 frt idézési költséggel, s Ítéleti ugy más bélyegekkel is terheltetik, — holott a főmltságu m. kir. kanczellária rendelete szerint idézésért legkevesebb dij sem róható fel, — Ítéleti s más bélyegek pedig nem is szolgáltattak ki felperesek által. — Miről az eljáró első bíróság az iratoknak Gr. Pál szbiróhozi további eljárás végetti visszaküldésével azon figyelmeztetés mellett értesitetik, hogy az okiratoknak kellő bélyeg jegyekkeli ellátására több figyelmet fordítson, továbbá hogy a szabálytalanságokkal úgyis már teljes eljárását a 753. sz. a. tárgyalással, és helytelenül hozott végzésével csak tetézte, és magát alperes irányában a netalán okozott károk megtérítésére nézve felelőssé tette. Végre, hogy az ügyvédektől megbizást nem vett, és egy ügyvéddel két felet egymás ellenében képviseltetni engedett." Ezen másodbirósági itélet ellen Fischer Bernát, mint (állítólagos) volt felp. törvényes időben (1865. márt. 30. 143. sz. a.). R. János ügyvéd által felebbezést és semmiségi panaszt nyújtván be, előadja, miszerint a másodbiróság három pert egyszerre ugyanegy ítélettel látván jónak eldönteni, az által az ügyet annyira összekavarta és bouyolultá tevé, hogy annak puszta species facti-ját is, tekintettel különösen a másodbirósági itélet indokaiban felhozott alaptalan koholmányokra, kihalászni bárkinek is felette bajos. A másodbiróság a magán uton létrejött perszüntető egyesség nyomán átvett portékáknak alp. kezeihez leendő visszaadását elrendelni nem volt jogosítva, mert a hol per nincs, ott semmiségi panasz sem lehet, már pedig a közötte és Sarina György közötti per egyesség nyomán a 753. sz. a. meg lőn szüntetve. Mert koholmányon alapul a másodbirósági itélet indokaiban azon állítás, mintha alperes vagyona karhatalommal elkoboztatott, és a kötelezvény Fischer Bernát ügyvivője által kicsikartatott volna. E tények a periratokból nem derülnek ki, azokat egyedül D. Pál ügyvéd az alperes részéről közbevetett semmiségi panaszában állítja. írásbeli ügyvédi meghatalmazás becsatolása sommás eljárásnál nem szükségeltetik, elegendő annak a bíróság előtti puszta felmutatása, mi a tárgyalás alkalmával mégis történt. A kir. ítélő tábla, — mint harmadbiróság f. évi máj. 31-én 7397. sz. a. kelt Ítéletével a másodbi róság ítéletét az abban felhozott okoknál fogva helybenhagyta. (Elő.: Dessewffy Ján. ktb.). Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 36. Durmig Józsefnek — Katits József elleni sommás visszahelyhezési perében ítéltetett: Az, hogy felperes alperes által a haszonbérbe adott házból önhatalmiíag kivettetett, alp. perbeszédileg maga sem tagadván, de az a kihallgatott tanuk által is igazoltatván, — a bérleti járandóság nem fizetése pedig, miután alp. felp. ellenében a bérleti hátralék iránti követelését, a 3. sz. a. itélet szerint egyébként is külön uton már érvényesítette, az id. törv. szabályok 53. §-ában megszabott ut mellőztével, az önhatalmú kivetés indokául annál kevésbé lévén alaposan felhozható, — mert alperes ugyanazon perben felperesnek a kiadott szállásbóli kiutasítása iránti kérelmétől itéletileg elmozdittatott; — mindezeknél fogva, — a kir. it. tábla ítéletének megváltoztatásával, felperes az általa keresetbe vett lakásnak szerződésileg kikötött további bérleti használatába visszahelyheztetik; — a perköltségek azonban egymás irányában kölcsönösen megszüntetnek, — s a per foganatszerzés végett illetőségéhez leküldetik. (1865. máj. 23-án 6473. sz. a. Elő.: Gellén). A kir. ítélő táblán. 175. Löwinger Antalnak, sz kir. Temesvár város község alperes elleni perében Ítéltetett: Tekintve, hogy a 2/. a. árverési feltételek szerint az 1862. aug. 7-én tartott árveréskor, alp. város tulajdonához tartozó Sz. György malom 6 egymás után következő évekre rendeltetett bérbe adatni, és az árverés alkalmával, felperes a feltételek értelmében az egész bérlet idő tartamára tette mint legtöbbet ígérő évenkinti 6100 frtnyi bérigéretét; tekintve továbbá, hogy habár az árverési feltételek 16. pontja szerint, az alp. város részéről az árverés eredményénekjóváhagyása fentartatott is: mind ezen fentartásnál fogva azonban alp. város az árverés jóváhagyásának, vagy el nem fogadásának kijelentése előtt, ugyanazon bérleti tárgy iránt uj árverést kitűzni, és annak megtartását B. és •/. szerint meg is kisérteni egyrészről jogosítva nem volt, más részről pedig a béridő tartamát az árverési feltételek ellenére egy évre jogosan le nem szállíthatta, és így felperes ezen utólagosan megváltoztatott árverési feltétel elfogadására bíróilag nem köteleztethetnék, — tekintve végre, hogy alperes város a második árverés elrendelése által az első árverésnek jóvá nem hagyását tettlegesen kijelentvén, ugyanazért felp. által az első árveréskor letett bánatpénz, az alp. város részéről helyes jogczim, és alap nélkül tartatván vissza: alperes városi közönség a kereseti 665 o. é. frt bánatpénznek, valamint azután járó, s a kereset megindítása napjától 1862. nov. 10-től