Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 50. szám - Az israeliták öröködési joga, különösen keresztények után - végrendelet nélkül. 3. [r. ](Vége.)

li _ 206 v gál: hogy a zsidók a magánjogi viszonyokban a közönséges polgári törvényeknek vannak egyedül alávetve;5) — éspedig közelismerésként, még ama államokban is, hol a teljes jogegyenlőségük, mint a Francziáknál, nem is érvényesítetett;e) ezen elvet a törvényhozások is átalában elfogadván.') Minthogy pedig ezen elv az összes magánjogi viszonyokra kiterjed;8) azok közt pedig az örökjog, öröködési rend, végrendeleti s törvényi öröködés a legkitűnőbbek közé tartoznak; innen szinte, a tudomány s törvhozásoktól átalában elfogadott elvnek tekintendő az is: hogy az israeliták jelenben az összes örökjogra nézve is a közönséges polgári törvények alá tartoznak.9) És igy ezen elvek folytán az israeliták jelenleg az ab intestato öröködésre nézve is a köz törvények alá esvén, azon sajátságos ősi szabályaik, hogy az első szülöttek öröködjenek, vagy hogy keresztények után örökséget el ne fogadhassanak — többé jogi tekintetbe nem jöhetnek;10) miután ezek a köztörvényi öröklési renddel öszhangzásban nincsenek. És ezen jogelveknek hazánkbani érvényére, eldöntő erővel bir az, mikép ugyanazon elvek hazai jogrendsze rünk s jogi szokásainknak is tulajdonai. A teljes jogegyenlőség, a politikai, községi jogok, összeházasodhatás sat. kizárása mellett, fájdalom, még hazánkban semlétesitetett; de israelitáink nincsenek többé azon elnyomatott, kivételes jogi állapotban sem, mely a középkort jellémzé. Különösen a magánjogokat, kevés korlátokkal, birják s élvezhetik. Ugy, hogy jogrendszerünkben is érvényesítettnek tekinthető azon elv: hogy a magánjogok, melyek a keresztényeket illetik, a zsidókra nálunk is kiterjednek, kivéve csak, hol a törvény, szokások kivételeket alapítottak. Híres jogtudósunk Kelemen ezt következőleg bizonyítja: „J u d a e o s i i s p r ivatis juribus non destitui, quae omnibus regniincolis communia." (Instit. juris priv. I. § 160.) Ennek folytán joggyakorlatunkban semmi kétség, mikép azok az öröködésre, végintézkedésre, áttérésnél az apai hatalom gyakorlására sat. épen ugy képesitvék mint a többi hon lakosok. „Communia sunt — mond ugyanazon nagy tudósunk — dis p osi t i o 1 ibe r a de aqui5) Hil lebran d : Privatrecht I. §31: W e i s z : RechtLexicon V. S. 846; Gerber: Privatrecht § 46; Kraut: Preusisches Landrecht 19. 79. §§. Azért a rabbik birói hatósága sem türetik többé, kivévén a békebirósági működésüket. K) Ezt védik a legtekintélyesebb jogtudósok : G l ü c k, M i ttermaier. Philip s.Eichorn. Bluntschli, Bee k. ') A porosa. 1812. törv. 19. S rendeli: Die privatrechtlichen Verhaltnisse d. Juden sind nach denselben Gesetzen zu beurtheilen, welohe anderen Preussischen Staatsbürgern zur Richtsschnur dienen." így a bajor 1855-iki törv. (1. alább). s) Kivévén csak azon szabályaikat, melyek vallásos szertartásaikra p. o. eskü formára, házassági ünnepélyességeikre vonatkoznak, ezek tovább is érvényben maradván. De már itten is azon korláttal, mikép azok a társalmi érdekekkel össze ne ütközzenek, miért a teljes elválási szabadság (Scheidebrief puszta kézbesítésével) már el nem türetik Bluntschli Privatrecht. I. $ 29. °)Mittermaier: Privatrecht. í.$ 118,; Pfeiffer: Praktische Erörttrungen l. S. 140; Rundé: Deutsches eheliches Güterrecht. S. 80. — Bl u n t s ch 1 i: Deutsches Privatrecht. I. $ 29. A baj o r 1851. törv. 1. §. világosan rendeli: „Sind aufgehoben — a héber sajátságos jogszokásaik s szabályaik — insoweit sie das bürg. Recht, insbesondere d. Eheliche Güterrecut und das Erbrecht betreffen. In allén diesen Beziehungen kommen für d. Israeliten die für die Christen geltenden Civilgesetze in Anwendung." ,9) Gerber: Privatrecht S 46; Pfeiffer : Erörter. I. 140. sitis, successio descendentium,ascendentium collateraliu m" sat. És ennek következtében nálunk is elfogadott elv, hogy magánjogi viszonyaik, nem héber joguk, hanem hazai törvényeink szerint megitélendők. „Ex adverso — mond Kelemen — legibus regni tam civilibus quam poenalibus omnimode obnoxii sunt. Hinc ad accuratius pernoscenda judaeorum jura privata, videndum, quid seu leges, seu peculiaresPrincipumconstitutiones circa eos disponant." Tehát jogforrásaink szerint sem lehet kétség az iránt, hogy a zsidók a keresztényekké lett rokonaik után ab intestato öröködhetnek. Jogeset. (Vége). A n.-váradi püspöki szentszék Ítélete a kalocsai érseki széken is helybenhagyatott, s az ügy a büntetés kiszabása végett Biharmegye b. f. törvényszékéhez áttétetett. Itt D. János a panaszló, — F. Lajos mint a hamis esküvési bűntett erkölcsi szerzőjének elitéltetését is kérte következő indokokból: mert a D. János felperessége alatt F. Lajos e. folytatott polgári perben F. Lajos tagadta meg a társasági szerződés létezését; a felhivott tanuk tehát csak F. Lajos érdekében és utasítása folytán tagadhatták meg vallomásukban a szerződés létezését; továbbá, mert ugyanazon polgári perben csak F.Lajos alp. javára szolgálhatott, ha a felhivott tanuk a szerződés létezését megtagadják, s ez által felperest ügyvesztetté teszik, — minthogy a tanuk ezen társasági szerződésből őket illetett haszonra már előbb kiegyezve és kielégítve lévén, ők különben érdektelen tanuk lettek volna, azt pedig fel sem lehet tenni, hogy valaki érdektelenül, agyszólván csupa passióból hamis esküt tegyen; ugy szintén : mert egyik elmarasztalt F. József, ki bűnösségét beismerte, a bün erkölcsi szerzőjéül egyenesen F. Lajost nevezi meg; nemkülönben : mert egyik tanú Q.András a hamis esküvésben elmarasztalt M. Ferencz ellenében azon tanúságot tette, hogy M. Ferencz őket felszólította F. Lajos érdekében teendő vallomásra, azon biztatás mellett, hogy F. Lajos gazdag ember, inkább várhatnak tőle valamit; mi ismétcsak az érdekelt fél F. Lajos befolyásának tulajdonitható; és végre, mert F. Lajos a legjobban tudhatta és tudta, hogy a tanuk, a mikor a szerződés létezését tagadják, hamis vallomást és esküt tesznek, és mégis perbeli állítását sem akkor, sem később vissza nem vonta, hanem a vallomást magáévá tette. Ez ügyben a b. f. törvényszék következőleg itélt: „A n.-váradi 1. sz. püspöki szentszék mint első bíróságnak 1864. jul. 28-án 1322. sz. a. kelt, s a kalocsai érseki szt. szék, mint 2-od bíróságnak 1864. nov. 22. az e. b. ítéletet helybenhagyó 1693. sz. ítéletével vádlott F. József és M. Ferencz ellenébe a hamis esküvés elkövetése, valamint a bűnösség is megállapítva és kimondva lévén: ugyauazért F. József, annak tekintetbe vételével: hogy bűnét töredelmesen bevallva tettét megbánta, 1 évi, M. Ferencz ellenben, — kit makacs tagadásán kivül még Q. András azon vallomása is terhel, mely szerint M. Ferencz szólította fel őket, hogy F. Lajos mellett valljanak, minthogy ez gazdagember, inkább várhatnak tőle valamit, — 1 % évi, mindketten vasban, közmunkán, hetenkint kétszeri böjttel súlyosított börtönre, s a rabtartási költségek viselésére ítéltetnek; — F. Lajos ellenben — kit F.Józsefnek a szt. szék előtt tett azon vallomása, mely szerint ál litotta: hogy a törvényelőtti vallomástételre őt F. Lajos megtanította, és hogy mit mondjon, arra nézve neki dictált is valamit,