Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 49. szám - Az israelitak öröködési joga, különösen keresztények után - végrendelet nélkül 2. [r.]

203 szon, — mit — miután a bevételeket F. Lajos kezelte, — F. Lajos mutatott volna ki, — oly módon volt felosztandó, hogy az öszves nyeremény felét F. Lajos, másik felét pedig a másik három társ egyenlő részben vegyék el. Ezen szerződés irásba foglaltatott; az okmány a társak által aláíratott; Sz. Gergely ügyvéd által előttemeztetett; a szerződesnek azonban egyetlen eredeti példánya F. Lajos kezeinél maradt, ki arról a társaknak egyszerű másolatot adott. 1862. nov. hóban, midőn a nyeremény felosztandó lett volna, F. Lajos a nyereményi osztalékra, F. József és M. Ferencz társakkal kiegyezett, D. János azonban számadást sürgetett, s az ajánlott de hiányos osztálylyal nem elégedett meg, s igy kényszerült F. Lajost számoltató perbe beidézni; kérve őt nem számolás esetére az általa kimutatott haszon 1/0-ábnn 736 frt 26 krban s járulékaiban elmarasztaltatni. E számoltató keresetre kitűzött tárgyaláson alperesért Sz. Gergely ügyvéd, — a szerződés előttemezője jelent meg, s a keresethez egyszerű másolatban becsatolt szerződés eredetijének felmutatását kérte, mit, — minthogy a szerződés csak egyetlen eredeti példányban állitatott ki, s az eredeti példány alperes kezei közt volt, — felperes fel nem mutathatván, — alperes a szerződés létezését megtagadta, s kérte felperest keresetétől elmozdittatni. A szerződés létezését bizonyítandó felperes, — minthogy az előttemezőt, — ki a perben alperest képviselte, tanúul már nem használhatta, a társszerződőkre, — az akkor épen alperes szolgálatában állott F. Józsefre és M. Ferenczre hivatkozott, kérvén őket a felett, —hogy a keresethez másolatban becsatolt szerződés csakugyan létezik, s érvényre is emeltetett, eskü alatt kihallgattatni, e mellett a szerződés foganatba mentét némely mellékkörülményekkel is bepróbálni igyekezvén, s pótesküjét is megajánlván. A tanúkihallgatás elrendeltetett; M.Ferencz eskü alatt tagadta, hogy a felperes által állított társszerződés köztük valaha megköttetett volna; F. József pedig, habár szintén eskü alatt tett vallomásában tagadta, hogy felperes D. János társ lett volna, elismerte mégis, hogy bizonyos társasági szerződés létezett köztük és alperes közt, csakhagy abba D. János befoglalva nem volt. Ezen tanúvallomások alapján az első bíróság alperest felmentette, és felperest a költségekben elmarasztalta, mely ítélet a t. kir. itélő táblára felperes fellebbezése folytán felterjesztetvén, — ott helybenhagyatott. Mig azonban az ügy a kir. it. tábla előtt feküdt, addig D. János a felperes, az általa felhívott két tanút M. Ferenczet és F. Józsefet, mint hamis esküvőket B. megye bünfenyitő törvényszéke előtt bevádolta, azon alapon, mert a két tanú a szerződés létezése felett ellentétesen vallott, minthogy M. Ferencz minden szerződés létezését határozottan tagadta, F. József pedig habár állította: hogy a társszerződésben D. János neve nem foglaltatott be, dekülönben a szerződés létezését nem tagadta meg. A hamis eskü tényálladékának kimondása végett az ügy az illetékes nagyváradi püspöki szentszékhez tétetett át; hol egyik vádlott F. József, „magába szállt lélekkel, — mint a szentszéki ítélet szavai mondják — visszavonva a világi bíróság előtti vallomását, s őszintén bevallá, hogy a kérdéses ügyben hamisan esküdött, s hogy e vétek elkövetésére F. Lajos által vezettetett, s megbánólag késznek nyilvánítja mgát elkövetett bűnéért bár mit is szenvedni, semhogy azt, mely lelkére mindez ideig súlyos teherkint nehezedett, tovább is viselje. Apüspöki szentszék a vádlottakat a hamis eskü elkövetésében bűnöseknek kimondotta. F. József ellen a bűnösség, — mint említtetett, saját beismerése alapján, M. Fc rencz ellen pedig a bűnösség következő indokokból mondatott ki: „M. Ferenczet illetőleg" — így szól a szentszéki ítélet : — „habár a világi bíróság előtt tett vallomásához megátalkodott lélekkel ragaszkodik is, szintén bebizonyul a bűnösség vagyis hamis eskü elkövetése, az ő álnok, erőltetett, s mintegy a dolgot látszólagosan nem értett beszédéből; ki ugyanis csak azért állítja, hogy D. János a téglavetési szerződésben uem volt társ, mert szerződést nem kapott; holott eltérve attól, hogy a szerződést másolatban mindnyájan megkapták, mit nem is kellett kapniok a szerződési törvény erejénél fogva, annál kevésbé jelen esetben, minthogy a szerzőclményben csak F. Lajos és F. Józsefiévén egyszersmind D. Jánosért kezes is. Idejárul, hogy M. Ferencznek a világi bíróság előtt tett vallomása szerint, a kérdéses szerződés mind négyüktől, tehát D.Jánostól is aláíratott, s igy jogérvényre emelkedett, — s minthogy ugyancsak M. Ferencz vallomása szerint, mint megsemmisitetett szét nem tépetett, D. Jánosnak az iránt: hogy a társszerződés megsemmisülvén, abból kizáratik, semmi nyilatkozat nem tétetett; F. József állítása szerint pedig D. János kizárásával hármuk közt semmi más szerződés létre nem jött, az aláirt szerződés jogérvénye megmaradt mindnyájukra, tehát D. Jánosra nézve is; másként meg nem fogható, hogy D. János a törvény által megítélendő kárpótlás reményében, — mi bizonyára a többi társtagok járulékától különböző lett volna: hogy engedhette meg földjén a tégla vetést? miért adta át szerszámait? miért szorgoskodott a munka körül ? és a számadás idejekor, miért jelent meg osztályrésze átvételeért? — De bizonyul M. Ferencz hamis esküje továbbá a tanuk vallomásából is: kik közül I a 2-dikra eskü alatt vallja: hogy mind F. József, mind pedig M. Ferencztől, — II. a 2-ra szinte eskü alatt bizonyítja: hogy M, Ferencztől hallotta, hogy a téglavetési üzletben velük D. János is társ; VIII. tanú pedig a 4-re hasonlólag eskü alatt állítja : hogy mind F. József mint kezes, mind M. Ferencz mint mestertől hallotta többször beszélgetés alkalmával, hogy a téglavetési szerződésben vettetett a tégla. Mindezeknél fogva a hamis eskü elkövetése, mind a bűnét önkényt bevallott F. József, mind M. Ferencz ellen bíróilag megállapíttatik." (Vége követ.) Az uj sajtó rendelet. Függelékül az 1865. jun. 8. legf. kézirathoz. I. Rész. Sajtó utján elkövetett tilos cselekményekről, ezek büntetéséről és elévüléséről. (Folytatás). « 11. §. Ki másokat nyomtatványilag a különféle nemzetiségek, vallási vagy más társulatok, a polgári társadalom egyes osztályai vagy rendéi, avagy törvényesen elismert testületek elleni ellenségeskedésre, vagy átalában az álladalmi lakosokat egymás elleni pártoskodásokra serkenti, buzditja vagy csábítani törekszik, vétséget követ el, s három hónaptól egy évig terjedhető szigorú fogsággal s 100-tól 500 frtig emelkedhető birsággal fenyítendő. 12. §. Ki valamely nyomtatványban a házassági s családi intézményeket vagy a tulajdonjog fogalmát lealacsonyítja, vagy megingatni törekszik, ki másokat erkölcstelen, avagy törvényileg tiltott cselekvényekre felszólít, buzdit, vagy csábítani törekszik, vagy azokat magasztalja s igazolni igyekszik, szintén vétségben válik bűnössé, s egy hótól egy évig terjedhető szigorú fogsággal s 100— 500 frtig emelkedhető pénzbüntetéssel fenyítendő. 13. $. Ki nyomtatványilag valamely a közbiztonságot ynug-