Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)
1865 / 48. szám - Az israeliták öröködési joga, különösen keresztények után - végrendelet nélkül 1. [r.]
Pest, 1865. péntek jnnins 23. 48. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Az israeliták öröködési joga, különösen keresztények után—végrendelet nélkül. I. — Büntető jogeset. — Kur. ítél. — Az uj sajtó rendelet. gT3sT Előfizetőink évnegyedi s féléves lap illetősége e hó végével letelvén, azok tisztelettel kéretnek, hogy előfizetésük inegnjitása iránt mielőbb intézkedni szíveskedjenek. Az israeliták öröködési joga, különösen keresztények után — végrendelet nélkül. I. Nem rég azon kérdés merült fel a törvénykezés terén:') váljon az israeliták a keresztények, s különösen keresztényekké lett rokonaik után végrendelet nélküli (ab intestato) öröködésre jogilag, törvényeink szerint is képesek-e? Mi azon nézetben vagyunk, mikép az israeliták ezen öröködési képességük kétségtelen. És ezt most fejtegetésünk tárgyává tűzzük ki, nemcsak a törvénykezési gyakorlat érdekei folytán, hanem azért is, mert több oly jogi mozanattal bir, s oly fontos társalmi viszonyokra vonatkozó kérdéseket rejt magában, melyeknek fejtegetése, tisztára hozatala jövő codificatiónk szempontjából sem tekinthető feleslegesnek. A kérdés megfejtése azonban nem oly egyszerű s könnyű, mint egy s más részről vólelmeztetik. Azon tény, hogy az israeliták, mint Európa több államában, ugy hazánkban is még mindig a középkori jogtalan elnyomatás alatt görnyedeznek; hogy, fájdalom, az állam élet elvét képező jogegyenlőségből még mindig kizáratvák; hogy főleg épen ezen törvényi igazságtalanság szülte reactio folytán törvényeik a közönséges polgári törvények elveitől eltértek; hogy a még mindig létező öszházasodhatási akadályok a keresztények s israeliták, bár ugyanazon haza gyermekei között folyvástválaszfalat képeznek, s ezzel az e jogviszonyok körüli eszméket tévesekké s balitéletekké alakitják ; — ezek mind nagy befolyással vannak a vita kérdés bebonyolitására, a tiszta jogeszmék kifejlődésének gátlására. Világos tanúság e mellett Francziaország jogélete, hol a társaíom fontos érdekeinek tekintetéből, öszhangzásban korunk felvilágosult szellemével, de öszhangzásban magának a kereszténységnek is ős szellemével, az israeliták és keresztények között a valódi jogegyenlőség teljesen rnegalapitva és szentesítve levén — a fentebbi kérdés vita tárgyát többé nem képezi, az iránt a fórumon kételyek többé elő sem fordulnak. Ily kételyek csak azon jogrendszerekben merülnének fel, melyeket még mindig a középkori kast rendszer jellemez, az osztályok közötti jog különböztetésekkel, melyek alatt az előbbi századokban különösen az israeliták nagy mértékben görnyedeztek, és pedig nevezetesen az öröködési képesség s jogosultságok tekintetéből is. Utóbbi tekintetben kétségtelenül nagy befolyással volt már maga a földbirtokra vonatkozó jogviszonyoknak szabályozása is. Ez a középkorban egészen a hűbériség szel') L. lapunk i. é. 16. sz. első czikkjét. Szerk. lemében s érdekeiben alakulván, az akkor uralkodott állam rendszer magasb czéljaiból is, a földbirtok képesség, öröködhetés a családiság elvére s csak bizonyos osztályokra szoríttatott. Ezzel öszhangzásban volt, mikép a 18. század előtt Európa államaiban az israeliták a földbirtok szerezhetési jogosultságból teljesen ki voltak záratva:1) mint számos magán — s közjogi élvezeteken kivül a községi jogosultságokból is, a községi rendszer régibb korban a földbirtok rendszerével szoros, majdnem elválhatlan kapcsolatban létezvén. — Ezen földbirtoki jogkorlát, természetszerűleg az arra vonatkozó öröködhetési jog kizárását is feltételezte s magában foglalta. Ezen jogkorlát elemeit azonban azon kornak több más szűkkeblű, a társalom öszhangzó és szabadelvű kifejlődését nem ismerő intézményeiben is feltalálhatjuk. Ilyen többek közt a becstelenség2) jogintézménye, mely tágabb értelmében a jogonkivüliség, jognélküliség3) korlátját is magában foglalta; és a melynek jogi következményei közé tartozott, nemcsak a perlekedhetési s tanuskodási jognak tetemes korlátolása, részben kizáratása, az eskü tételnek s homagiumnak kivételes szabályozása, hanem az öröködési jognak is megszüntetése — a becstelenség foltja által érintettek részéről. Az pedig, hogy az israeliták azon kor barbár szokásai által megbélyegzettek, s mint ilyenek azon jogokból kizártak valának, alaposan következtethető. Nem kevés része volt ezen jogállapot előidézésében a canoni jognak is, mely s ugy az abból átvett jogrendszerek az eretnekeken kivül az apostatákat, s különösen az israelita vallásra térteket, súlyos jogveszteségekre kárhoztattak. Ezek közé tartozott nevezetesen az is, hogy az olyanok a végrendelkezhetési képességet s öröködési jogot elvesztették.4) De különösen nagy horderejű tényező volt e korban az israeliták feltűnően kivételes jogállapotjuk.5) A politikai szervezetben, a legtöbb nemzetgazdászati tényezőknél, 1)Eicliorn: Deutsche Staats u. Reehtsgeschichte. 2-te Ausgabe 1857. Ámbár egyes kivételek jöttek elő, pénzükkel arrai jogosultságokat vásárolván maguknak • H ü 11 m a n n : Stadtewesen. T i 11 m a n Gesch. d. Henirichs. J) B ud d e : Über Rechtslosigkeit, Ehrlosigkeit, u. Echtlosigkeit. 1842. 3) „Sie waren — mond Hillebrand — wennsie nichtden Sutz eines Inlanders erlangt batten, o h n e R e c h t e, und selbst mit solchem besasen sie nur eine bescliraukte Reehtsfáhigkeit." Lehrbuch d. heit. gem deutschen Privatrechts. 2-te Auíl. Zürich. 186 1. S. 107. *) S a v i g n y System d. heutigen Röm. Rechts II. § 84Hillebrand $. 29. 5) Waltu r : Deutsche Reehtsgeschichte. Bonn, 2-te Ausg. 48