Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 42. szám

Pest, 1865. kedd május 30. 42. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Szerződés-teljesitési jogeset. (Vége.) — Kur. Ítéletek. — Hív. tudniv. Szerződés-teljesítési jogeset. (Kohn — gr. Erdódy-féle úgy). (Vége). Közli: K ostyái Sándor ügyvéd ur. Gróf Erdődynének ezen, a szerződést önkényleg és egyoldalulag minden helyes ok igazolása nélkül felbontó sérelmes cselekvénye arra kétiyszeritette Kohn Rezső haszonbérlőt, hogy a nevezett grófné ellen, a dunán-inneni kerületi itélő tábla előtt szerződésteljesitési pert inditson. E per folyamában alp. védelemképen azt vitatja, hogy a kereset indítása idő előttinek tekintendő; minthogy a szerződés csupán 1865. jan. 1-én levén hatályositandó, ezen idő-pontig az alperes irányában a szerződési kötelmek megszegéséről szó sem lehetne, miután felperes haszonbérlő csak ekkoron tudhatja majd meg a grófné valódi szándékát: váljon a kérdéses szerződést felakarja-e bontani, és megszüntetni, vagy sem? továbbá, hogy a kérdéses szerződést formaszerü valóságos szerződésnek nem lehet tekinteni, hanem, hogy az csupán pontozatoknak veendő, melyek a valóságos szerződéssel azonos hatályúak nem lehetnek, és a formaszerü szerződésnek csupán előzményeiül tekintendők; hogy bérleményi dolgok felperesnek bíróilag át nem adatván, a szerződést consunált szerződésnek mondani nem lehet; végül, hogy alp. csak szerződésileg fentartott azon jogával élt, mely szerint a feltételeknek felperes általi megszegése esetén a szerződést felbonthatja, és megszüntetheti; azt állítván, hogy K. R. a feltételeket megszegte, mert a szerződést egy év lefolyta alatt sem irattá alá a bérnöktársakkal j mert ámbár ennek, valamint a többi föltételeknek teljesítésére bizonyos határidő szerződésileg megszabva nem is volt, — mindamellett alperesként a magyar törvény szerint felperes köteles lett volna a bérnöktársak aláírását azonnal kieszközölni, s egyátalán a többi feltételek teljesítéséhez tüstént hozzálátni, különösen pedig 8 nap alatt a szerződést illeték-szabás végett bemutatni, a fogadandó keresztény vendéglős iránti jóváhagyást legrövidebb idő alatt megszerezni, és a 9200 frt óvadékot az alperes javára mindjárt a szerződés megkötése után bekebeleztetni. Felperes az előrebocsájtott kifogások megezáfolására kimutatta, hogy a szerződési feltételeket, melyek teljesítésére, a biróilag szorgalmazott felmondás után is még, csaknem egy évi ideje volt, a lehetőségig pontosan teljesítette, a mennyiben t. i. bebizonyitotta, hogy a feltételek teljesítése körül megtette mindazon intézkedéseket, melyek a feltételek egyenkinti elősorolásánál fentebb előszámláltattak; vagyis, felperes kimutatta, hogy a kérdéses szerződést illeték-szabás végett bemutatta, hogy a 9200 frt óvadék bekebelezése iránt mindjárt a szerződés megkötése után intézkedett, hogy a feltételek szerinti keresztény vendéglőst fogadott, hogy erre nézve a grófné jóváhagyását kérte, és hogy a vendéglőst többször akarta a grófnénál bemutatni. Tekintve azt, hogy mig egyrészt K. Rezsőnek egész 1865. jan. l-ig volt ideje a feltételeket, melyek szabott határidőhöz kötve nem voltak, teljesíteni, — ugy másfelől a grófnénak nem állhatott jogában a szerződést előbb felbontani, semmint a feltételek betöltése 1865. jan. 1-én valóban hiányosnak vagy elégtelennek bizonyult volna be: ugy minden esetre kétségtelen, hogy mivel alperes már akkoriban bontá föl a szerződést, mikor még a feltételek teljesítése lehetséges is, és megengedhető is volt, és mivel a felperesnek korábban haszonbérbe adott dolgokat harmadszeniélyeknek önkényleg ismét haszonbérbe adta, — oly .cselekvényt vitt véghez, mely által a felperest jóhiszemmel sokkal előbb szerzett jogaiban igazolhat lanul megsértette, és neki a perre méltó okot szolgáltatott. Maga a szerződés birói felmondása, azon felül, hogy jogellenes volt, még korai is vala, mert az 1864. márt. elején ment végbe; holott csak 1865. jan. 1-én lehetett volna megítélni: mennyiben lettek a feltételek felperes által teljesítve, és mennyiben nem? A szerződés felmondásához az alperesnek tehát 1865. jan. l-e előtt nem is lehetett jogezime, mert felperest a szerződési feltételek körüli mulasztással vádolni, és ráfogni, hogy a feltételeknek pontosan meg nem felelt, csakis 1865. jan. 1-én lett volna lehetséges. Alperes legfőbb súlyt helyezett abba, hogy miután K. R. a grófné javára óvadékul lekötött 9200 frt iránt csupán csak zálogjogi előjegyzést, és nem bekeblezést eszközlött, azért — alperes állítása szerint — a felperes a szerződési fél tételeknek eleget nem tett, s alperesnek a szerződés felbontására okot szolgáltatott volna. Felperes azonban számtalan érvet hozott fel ezen állítás megezáfolására. Felhozta ugyanis, hogy magában a szerződésben ezen kifejezés „betábláztatni'- fordul elő, mely alatt semmikép sem lehet valami mást érteni, mint nyilvánkönyvi bejegyzés általi biztositását valamely jognak; már pedig nem lehet tagadni, hogy a zálogjogi előjegyzés — magának a biztositásnak lényegét tekintve — épen ugy biztosítja a jogot, mint a valóságos bekeblezés, csupán azon különbséggel, hogy az előjegyzés adta dologbani jog egyideig feltételes, mig a bekeblezés mindjárt egészen feltétlen; mindazáltal az előjegyzés is a hatályosságra nézve — annyiban azonosítható a bekeblezéssel, hogy az előjegyzés igazolása kihatván az előjegyzés megszerzésének idejére, az előjegyzés által is épen oly hatályosságu elsőbbség szerezhető, mint bekeblezés által. Mondva volt már fentebb, hogy K. R. az alperes saját jogi meghatalmazottjának H. A. ügyvédnek, a fenforgó bekeblezésre vonatkozó iratokat nyomban a szerződés megkötése után a végből átadta, hogy a bekeblezés az alperes jávára sikeritessék. És ámbár H. A. ügyvéd, a megbízás ellenére, a bekeblezés eszközlése iránt intézkedéseket nem is tett, és a felperest, mint akkori megbizóját, tévedésbe ejté, — a felperes mentségére teljesen elegendő 42