Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 33. szám

.mű .ma: 134 A kir. Hétszemélyes tábla az 1864 novemb. 17-én 14598. sz. a kelt ítéletével a semmiségi panasznak harmad bíróságilag is helyt nem adva, a két első bíróság ítéletét helybenhagyta, és ezzel B. J. F. megidéztetesét és elmarasztaltatását jogérvényre emelte. cm. Jogeset. Drugeth — Csáky — Van der Nath-féle zálogváltási ügy. (Folytatás). Alperes gr. Barkóezy János ellenbeszédében a kereseti javak egyedüli birtokosának magát jelentvén, Barkóezy Ferencz özvegyének perbevonatását nem látja szükségesnek. A felp. meghatalmazásukat most sem találja a ptkv. 1008. §-ának megfelelőknek. Továbbá ellenveti, hogy ezen per sem a régi magyar törvény, sem az ősis. pát. szerint nem folytatható. Nem az első szerint, mert az 570 lapi 8-ik d öntvény szerint a zálog érvényesítésére szükséges az elzálogosiiótóli leszármazás kimutatása és eredeti záloglevél is; felpereseknek pedig semmi záloglevelük nincs; de a hivatkozott döntvény szerint, a már harmadik kezénél levő zálog az eredeti záloglevéllel is csak akkor igazoltathatik, ha egyszersmind az is bizonyittatik, hogy ezen zálogba adott birtok a maradék által most is birtokoltatik; zálogpótlékokkal pedig az 571. lapi 9. sz. döntvény szerint a zálog csak azon egy esetben igazolható, ha egyszersmindbebizonyittatik, hogy a zálogul követelt vagyon ennek következtében ment az illetők birtokába. Már pedig a 4/. a. adásvevés igazolja, miszerint alp. fél elődei e javaknak birtokában már 1618. év előtt voltak és azóta állandóul bennléteznek. Barkóezy Lászlónak 5/. a. 1658. évben kelt ünnepélyes végrendelete pedig minden kétségét eloszlat az iránt, hogy a zálogul követelt ezen javak legnagyobb részét alp. elődei már 1658-ban birták. Minthogy tehát alp. nem a zálogpótlékok következtében jutott a kérdéses javak birtokába, felp. ezen zálogpótlék és csereleveleknél fogva pert nem indíthattak, s igy azt nem is folytathatják sat. De az ős is. pját. szerint sem áll meg a felp. követelés,mert ennek 36. §. értelmében minden kiváltási perek a prtás szerintievén folytatandók, már ezen rendeletnél fogva is a kereset határozatlansága s a felhatalmazás hiányai miatt a per folytathatósága akadályozva van. Továbbá e per joggyökösségi kérdések vitatására szolgáltatván okot, minthogy ily kérdések elintézése a régi törvények szerint a kir. tábla elébe tartozott, mint olyan az idézett ny.par. 4. és 26. §§-ai, s a mennyiben alp. elődei gr. Drugethekkel atyafiságos viszonyban is állottak, s igy a keresetben régi örökség kérdése is fenforogna, ekként a kereset a ny. par. 10. és 26. §§ ai értelmében sem folytatható. Különben is az 1760. zálogpótlékban 15 évek levén kötelezve, ennek alapján, tekintettel arra, hogy a többi pótléklevelek cserével vannak összekötve, a pert az ősis. rend. szerint 1785 ben kellett volna megindítani, miért is ezen 1814-ben és igy 29 évvel később kezdett per a 23. §. szerint sem folytatható sat. Válasz. A meghatalmazások ellen tett alp. kifogás alaptalan, mert azokban az ügylet neme s a meghatalmazottak speciális jogosítványa benfoglaltatik. Nem áll azon ellenvetés sem, mintha a zálognak harmadik birtokosok kezén léte esetében az eredeti záloglevélen felül, a zálogutjáni birtokbavétel kimutatása lenne szükséges, mert az alp. mint a zálogba vevők maradékai az anyaperben a zálogos 32 évek el nem teltének ürügye alatt a bíráskodás és kereset leszállítását szorgalmazván, tettleg beismerték, hogy a keresetbeli összes vagyont zálogkép bírják felp. őseitől; — az 5/ a. végrendeletben nincs az kitéve, hogy ezen javak örök áron szereztettek meg, sőt maga a végrendelkezőnémelyjavakat, minta tavárnaittartozmányokkal együtt zálogosoknak elismeri, de különben is ezen végrendelet az egy századdal később kötött felfizetési szerződéseket annál kevésbbé érvénytelenítheti, mert a magyar törvény szerint a zálog el nem évithető. Miután tehát kétségtelen, hogy a kérdéses javakra nézve felfizetési záloglevél 1778-ban 32 évre megujitatott, — miután 1803ban ujolag felfizető levél jött létre, — miután a per 1814ben indíttatván, annak folytatása akár számitassanak az évek 1778, akár 1803-tól, az ősis. ny. par. értelmében meg nem tagadható, miután végre az alp. által sem törzsökös vagy erősebb jog, sem pedig az előzálog be nem bizonyittatott, azért a ny. par. 22. és 23. §§-ai értelmében a per folytathatását kimodatni kérik. A v isz on v ál asz ban alp. továbbá is ragaszkodnak az 571. sz. döntvényre s különösen kiemelik, hogy ők a felp. által felmutatott okiratokat megelőzőleg, 100 és több évvel, a kérdésben levő javakat nagyobb részben már bírták és külön birtokezimet mutattak ki azokra nézve, míg felp. ha jöttek is valaminek birtokába, az az 1775-iki okmány szerint megcseréltetvén a ny. par. 16. §. szerint többé nem követelhető. Többire az ellenbeszédben felhozottak ismételtetnek. Zemplén megye törvszéke 1862. évi sept. 22-én 504. sz. a. hozott Ítéletével ezen pernek Csicsva vára, Csicsva váralja, Csabalócz, Klenova, Viráva, Benkócz, Aranyos-Patak, Oroszvalova egész helységek, nem különben Oroszkázmér, Hrenkócz, V.-Csomenye, V.-Hosszumező, Sókut, Zamutó, Vehécz, Dávid vágás, Zedlicska, Henczócz. Fekete-Patak, Juszkovolya, Stefanócz, Tavarna, Polyánka, Hegedüsfalva és Szenkóczi részbirtokok, ugyszinte a Lomnicza, Dornasa, Peresócz, Benkócz pusztai javakat illetőleg nem folytathatását kimondta, ellenben Tavorna, Matyasócz, Trepecz és Valbó egész, Zsalobina, Lomna és Csaklói részbirtokok, valamint a varannói kastély és hozzátartozandói, és végre a Petróczi pusztai birtokot illetőleg a per folytathatását az 1778, és 1803. évi zálogpótlevelek alapján megengedte, és felpereseknek e tekintetből kijavítandó kereset benyújtására 45 napi határidőt kitűzött, iind .névéi laágolijl nalfe aséialsá'bi • .in I Ezen ítélet ellen mind két fél részéről közbetett fölebbezés folytán a kir.itélő táblán 1864. jan. 16-án 3502. P. sz a. ítéltetett i „Jelen, még 1814. évben indított zálogváltási per, a közbejött ősis. rendelvény hatályba lépte után, az 1854. nov. 23-án kelt 10379. számú legfőbb törvényszéki határozat szerint az eljáró bírósághoz a végett küldetvén viszsza, hogy mindenekelőtt azon kérdés, váljon a keresetben felhívott 5 rendbeli zálog- s illetőleg csereleveleknél fogva átaljában, vagy azok közül melyik okirat alapján folytatható-e? eldöntessék; a mennyire tehát az 1-ső bíróság e tekintetben az érintett utasítás értelmében járt el, felperesek abbeli panaszuk, hogy a folytathatóság nem átalában, hanem csak a C 4 és C 5 alatti felfizető levelek alapján mondatott ki, semmiségi okot nem képezvén, sőt, a folytathatóság megbirálasánál nemcsak a zálogévek eltelésének, s a per megkezdésének ideje, de az is, váljon a birtokezim nem olyan-e, mely az idézett ősis. rend. szerint többé meg nem támadható? a feleknek jelen esetben erre kiterjeszkedő vitatkozásaikhoz képest is megbírálandó lévén, s igy tekintettel arra is, hogy felperesek a kezdetleges (primitivus) záloglevelet elő nem mutatták, sőt kere-