Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 30. szám

ban, ha az átadás örök időre vagy a család kihaltáig történt. A 19 §• ezen világos értelmével s különösen annak első részében felállított kategóriával szemközt a 20. §., mely azt mondja, hogy: „ideiglenesszerződések,valamint tisztán magánjogi bér, s zálogszerződések az úrbéri nyilt par. rendelete alá nem esnek," — a törvény magyarázat jogelvei szerint csak azt jelenti, hogy oly időleges és magánjogi szerződések, melyek tárgya nem benépesített föld, a közönséges magánjog szerint ítélendő meg; mihelyt azonban benépesitési telepitvény kérdése forog fenn, ez a 20. §. körén kivül esik, s a 19. §. rendelete alá tartozik. Annyi bizonyos hogy: a) minden telepitvény fenmaradása s a benépesitett földek birtoklása a földmivelőknek biztosítva lett, és hogy b) a nyilt par. kibocsátása után a telepitvényesek terheit és szolgálatait többé uj szabályozás, uj szerződés tárgyává tenni szabad nem volt. — De ezek mellett a nyilt par. 49. §-a szerint bizonyos az is, hogy a hol kérdés merül fel arra nézve, váljon valamely terület a 19. §. rendelete alá eső benépesitvényt képez-e vagy sem, ezen kérdés az úrbéri bíróságok utján a kijelölt szabályok szerint megvizsgálandó és eldöntendő, a per bevégzéséig pedig az 1848. január 1-i volt birtok állapot a politikai hatóságok által feltartandó. Már most a nyilt par. ezen rendelkezéseivel valóban lehetlen összeegyeztetni azon eljárást, melyet némely nagyobb birtokosok, sőt némely alsóbb bíróságok is oly népes községek irányában követnek, melyek a birtokrendezési nyilt par. 19 és 49. §§-aira hivatkozva benépesitett földeik birtoklásához ragaszkodni kívánnak. A hol a földesúr akár félre vezetés, akár a nép megfélemlítése által arra bírta a telepitvényeseket 1853. év után, hogy ujabb rövid lejáratú szerződésre lépjenek, és a politikai hatóság a telepitvényeseket jogaikra nézve felvilágosítani elmulasztotta, az ekkép létrejött ujabb szerződésből, mint feltétlenül érvénytelenből, a benépesitési jogok megszűnésére következést vonni nem lehet. Ily szerződések legfeljebb ugy tekintendők, mint a melyekkel a 19. §. ellenére a szolgálatok változás alá vétettek, de az ily szerződések által a korábban nyert és az 1853. évi nyilt parancscsal biztosított telepitvényesi jogok le nem rontattak, és mihelyt egy telepitvényes község benépesitési jogaira hivatkozik, ezen kérdés csak úrbéri bírósági uton dönthető el, s addig a 49. §. szerint az 1848. évi birtokállapot kipuhatalaudó, helyre állítandó s fenntartandó. Azonban fájdalom, ujabb és ujabb esetek tűnnek fel, melyekben a telepitvényeseket a benépesitett földek birtoklásából haszonbéri évek lejártának ürügye alatta szolgabírói bíróságok sommás szóbeli eljárás utján kivetik, és egész községek száz meg száz családját teszik szorgalmas földmivelóből egyszerre földönfutóvá. — Ha egy községre nézve, mely azt állítja s feltünteti, hogy benépesítés utján alakult és támadt, a földesúr azon nézetben van, hogy egyszerű magánjogi haszonbérlőkkel van dolga, e kérdést eldönteni az úrbéri bíróság rendes peruton van hivatva. De azt nem lehet az idézett nyilt par. rendelkezéseivel megegyeztetni, hogy a szolgabiróság sommás szóbeli eljárás utján a községet szétszórhassa, s a koldussá tett népet oda utasíthassa, hogy ez benépesitési jogait birtokon kivül érvényesítse. S mégis ez történik sok helyen. A jognak és igazságnak magas érdeke csak nyerni íbg az által, ha néhány községnek birtokáérti küzdelmével e lapok olvasói közelebbről megismerkednek. Csősz telek, Torontál megyei község ügyét kivánom először is szőnyegre hozni, mely két oknál fogva bír különösebb érdekkel; először azért, mert a csősztelki azon lakosok közül 15-en, kik semmi ujabb szerződést a földesúrral szolgálataikra nézve sem kötve, kizárólag a benépesitési viszony alapján állanak, a földesúr által sommás szóbeli perrel birtokaik elhagyása végett megtámadtatván, ezek annak érvényesítéséért küzdenek, hogy sommás szóbeli uton azon kérdés: váljon földeik valóban benépesitvények-e, el nem döntethetik, hanem a földesúr a már különben is folyamatban levő úrbéri per kimenetelének bevárására utasitandó, ők pedig a birtokban fentartandók. De az időszerűség érdekével is bír ez ügy azért, mert meg nem állható s már a füldmivelők birtokaiból lett kivetésével is foganatosított sornmá9 szóbeli bírósági ítélet jelenleg a kir. ítélő tábla előtt fekszik, mely magár- biróság határozni fog, a csősztelkiek azon kérelme fölött, hogy a sommás szóbeli eljárás megsemmisitessék. Csősztelek két ezer lélekből álló község az ily nevü pusztán 1828. sept. 22-én a szolgálatokat 30 évre szabályozó szerződéssel alapittatott, benépesitetett — 100 egész telek kül- és beljárandósággal, és ezenfelül 40 zsellér telekkel. A szerződésben az uj csősztelki lakosok világosan telepitvényeseknek, telkeseknek és zselléreknek neveztetnek és a létrehozott birtoklási viszony minden tekintetben megfelel azon fogalmaknak, melyeke sorok elején a benépesitvénynek biztos ismertető jelei gyanánt elősoroltattak. — Mihez járul még azon igen nevezetes körülmény, hogy az ujabb adórendszer behozása után maga a földesúr a cs. földadó viselését is a telepitvényesek vállaira tétette, holott a benépesitési szerződéssel annak viselésére nem köteleztettek. Már az, hogy a csősztelkiek birtoklása magában véve is olyannak tekintetett, hogy a földadót viselni tartoznak, eléggé mutatja, miszerint viszonyuk haszonbérletet nem képez. — Ezen adó történet azonban az úrbéri per kapcsában lőn felvilágosítva, és a mire más alkalommal, mint a telepitvényesek történelmében egy nevezetes episodra vissza fogunk térni. Öt évvel az úrbéri nyilt par. kiadása után 1859. máj. 10-én a földesúr egy ujabb szerződéssel kívánta a csősztelkiek szolgálatait szabályozni; a szerződés két évre szól, további két évenkinti meghosszabbítások mellett; ezen szerződésben a benépesitett csősztelki földek birtokosai telepitvényeseknek neveztetnek, és kezeiken a bel- és kültelki állományok az 1828. évi benépesitési felosztás szerint hagyattak. Négyévniulva 1863-ban, már tisztán haszonbéri szerződéseket tett a földesúr a csősztelkiek elé. A csősztelkiek nagyobb része ezen szerződést nem irta alá, miért 1 5 lakos ellen a földesúr sommás szóbeli keresetet adott be a szolgabírósághoz a birtokbóli kivettetésük végett. Csősztelek község lakosai azonban a telepitvényes szerződésben gyökérző jogaik csorbítására irányzott szándékot észrevevén, legfelsőbb helyre folyamodtak az iránt, hogy a birtokbóli kivettetés ellen közvetlenül a kormánytól ótalmat nyerjenek. — A földesúr ez iránti meghallgatása alkalmából szinte folyamodott legfelsőbb helyre, annak kimondását kérvén, hogy Csősztelek község a birtokrendezési nyilt par. 20. szakasza alá eső magánjogi haszonbérletet képez, és hogy most a 15 csősztelki lakos ellen benyújtott sommás szóbeli pernek szabad folyás engedtessék. Erre kiadatott az 1864. apr. 29-én kelt legfelsőbb elhatározás, mely a földesúr kivánatát egészen mellőzve a csősztelkiek azon kérelme, hogy birtokbani há borgattatásuktól a földesúr legfelsőbb rendelettel tiltassék el, o 1 y hozzáadással lett el utasítva, hogy a csősztel-