Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 26. szám

Pest, 1865. péntek martius 31. 26. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Ujabb adat a jelenlegi sommíis szóbeli eljárás káros hiányaihoz. —Úrbéri jogeset : Maradvány földek megváltása sat.— Kur. ítéletek.—Hiv, tudniv. Az évnegyed a mai számmal lejárván, az illetők tisztelettel felkérctnek, hogy évnegyedes előfizetésüket mielőbb megújítani szíveskedjenek, az előf. díj 2 frt a szerkesztőséghez (aldnnasor és kalaputcza szöglet 1. sz.) küldendő. i Ujabb adat a jelenlegi sommás szóbeli eljárás káros hiányaihoz. Közli : Komárom y Károly ügyvéd ur. Kóródi Sándor derecskéi lakos, mint felperes, Bihar­megye sárréti járása egyik szolgabirája előtt 40 írt s tórv. járulékai iránt sommás szóbeli keresetet indit Arany Ju­lianna és Farkas Zsuzsanna ugyanottani lakosok s együt­tes alperesek ellen : alapítván a keresetet az utóbbiak ál­tal 1863. febr. 15-én kiállitott és önkezűleg aláirt köte­lezvényükre. Alperesek a tárgyalás alkalmával beisme­rik ugyan a kereset alapjául vett kötelezvény aláírását, valamint azt, hogy felperestől 40 frt adósságot csak­ugyan fülvettek, a követelés jogos voltát azonban tagad­ják, azon okból, mert ők— a mint állitják — egy köblös szántóföldet adtak át felperesnek a 40 frt kamatja fejé- i ben, mely iránt közöttük és felperes között szinten kötte­tett szerződés: annálfogva ők ezen előbbi szei ződéshez ki­vánják magukat tartani, melynek tartalma szerint pedig — miután felperes azon földet használta s jelenleg is hasz­nálja — az ettől föltételezett visszafizetés teljesítésére még most nem kötelezteihetnek. E körülményt azonban felperes tagadása ellenében igazolni teljeséggel nem tud­ják. A tárgyalás 1864. mart 6 án befejeztetvén, az eljáró szolgabírói bíróság ugyanaznap 575. P. sz. a hozott íté­letében alpereseket a kereset terhében együttesen — in solidum — elmarasztotta. Alperesek az ítéletet felebbezték a megyei törvény­székhez, mint 2-sod bírósághoz. Felperes pedig ugyanan­nak birói végrehajtás utjáni foganatosítását kérte. Ennek folytán a per ugyan, 3 nap elteltével, az 1863- sept. 19. 12848. sz. a. kibocsátott kir. udvari rendelvény értelmé­ben fülküldetett a másod bírósághoz, az eljáró bíróság azonban felperes kérelmére az ítélet végrehajtásához lá­tott, s minthogy az alperesektől lefoglalt ingóságok ér­téke a megítélt követelés fedezésére elégtelen volt, nyer­tes felperes, az idézett kir. udvari rendelvény 7. pontja szerint a végrehajtásnak alperesek ingatlan vagyonára leendő kiterjesztését kérelmezte. Mi végből e kérvény a végrehajtási iratokkal (a periratok már előbb apolg. tör­vényszék mint 2-od bírósághoz levén fölterjesztve) a me­gye telekkönyvi törvényszékéhez, további törvényszerű intézkedés végett fölküldetett. Érdekes lesz megtudnia a törvénykezéssel sigazság­szolgáltatással foglalkozóknak az eredményt, mely ez ügyet az emiitett két. törvényszék részéről követte. A m e gy e tö r v ény s zé k ugyanis, mint másod bíróság alperesek fölebbezvénye folytán, 186'4. april 22-én 1809. P. sz. a. hozott végzésével az eljáró első bíró­ság ítéletét feloldotta, s ujabb tárgyalást és ujabb ítélet hozatalát rendelte el. A telekkönyvi törvényszék pedig ama fel­oldott ítélet alapján felperes kérelmére, 1864. nov. 12-ki 3820. sz. a.végzésében, alperesek kimutatott fek­vő ségei re a becsléssel kapcsolatos zálogo­lást elrendelte, s ugyanazokra, felperes összes köve­telése erejéig a zálogjogot, annak javára bekeb­lez te. Nem kétségtelen s kiáltó bizonysága-e az ily egy­másba ütköző eljárás a különben jó szándokból eredt fen­tebbi kir. udvari rendelvény végrehajtásra vonatkozó ré­sze czéliránytalan s gyakorlat ellenességének ? — Valóban szomorú dolog, s mondhatni — gúny az igazságszolgálta­tásra nézve, hogy épen sommás eljárásnál ily ellentétes, egymást — az öszhangzatos és kiegészítő eljárás helyett — megezáfoló s lerontó intézkedéssel kell találkoznunk. Láthatjuk az ily tényekből, mikép maga a sommás utoni bíráskodás és ítélethozatal megtartotta ugyan még némi _részben az 183 Ve - XX.t.cz szabta egyszerűséget s ez által a kívánt gyorsaságot, a mint azt 1848 előtti bölcs tör­vényhozóink már 30 év előtt czélozták; de már a végre­haj t ás — mi pedig lényege a dolognak — u gy m e g van nehezít ve, oly sok és soknemü formaság — és ebből támadni szokott akadálynak van kitéve, hogy e miatt az igazságszolgáltatásnak nemcsak gyorsasága és biztonsága, de az ügykezelés nehézségei, an­nak csupán az adósra nézve kedvező, lassú és sikamlós me­nete, s a legtöbb esetben fekvőségre intézhető végrehajtás fokainak, az idézett kir. udvari rendelvény 7. pontjávali szaporítása által, annak meg olcsósága is — a közhitel világos hátránya és rovására — csaknem egészen felál­doztatik, — ugy hogy, jelen alakjában a sommás szóbeli eljárás méltán a rendes perek folyamával majdnem egy természetű, s azzal — úgyszólván — egyenlő színvona­lon áll. Valóban maga az igazságszolgáltatás közös és szent érdeke is igényli s sürgetőleg szükségli az e téreni üdvös és óhajtott reform behozatalára egyedül illetékes ország­gyűlésnek mielőbbi egybehivását s létesítését. Úrbéri jogeset. Maradvány földek megváltása. Az erdő szabályozás feladata. A volt úrbéreseknek jutott erdőtől fizetett adó visszafizetésének illetősége. A győri püspöki uradalom mint felperes Rákos m. város úrbéres lakosai ellen úrbér rendezési perét 1837. aug. 8-án a uriszék előtt megkezdette, hol a folytatható­ság kimondatott, s a feleselések közben az uriszék a ha­tárrendezési előmunkálatokat is elrendelte. Ekkor azon­ban az ügy felbenszakadt,s csak 1857. jan. 30-án felperes 26

Next

/
Thumbnails
Contents