Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 23. szám

93 érdeklettek által lett volna meghatározandó; hogy a 2-ik árverés nyilvánosan ki volt hirdetve, s az ellen Rácz István fel nem szólalt; s végre hogy a 449 sz. végzésben Rácz István nevére történt átíratás érvénytelennek nyilváníttatott, s ezen végzés erejét a telekkönyvi tanács mint nem fölebbviteli hatóság nem szüntetheti meg. A kir. táblán határoztatott: ,,Az eljáró telekkönyvi tanács végzése azáltala felhozott indokokból helybenhagyatik, s az iratok további intézkedés végett illetősémikhüz visszaküldetnek." (1862. máj. 5-én 5215. sz. a.). E közben özv. Kis Antalné az 1862. nov. 7. 2819. sz. a. beadványában az árverést, és átíratást elrendelő végzéseket azon oknál fogva kérte megsemmisíttetni, mert az árverést rendelő határozat ellen, mely neki az árverés előtti napon kézbesitetett, előterjesztvényt adott be, igy tehát a határozat jogerőre nem emelkedett, s az árverés annál inkább nem lect volna foganatosítható, mert az az oldalrokonok kérelme folytán rendeltetett el, holott a hagyatéki tárgyalás alkalmával az iránt nyilatkozat nem tétetett, a ház kikiáltási ára meg nem alapíttatott, sem a ház meg nem becsültetett, s az árverésbe bele nem egyezett; semmis az átkebelezési végzés, mert az az 1860. decz. 28. hozatott, midőn már a cs. kir. szolgabiróság működése megszűnt, s az átíratás azért sem történhetett volna meg, mert a vételárból még semmi sem fizettetett, kéri a megtörtént árverést, s átíratást megsemmisíttetni. A kir. t áb 1 án végeztetett: Az ügyiratok között felterjesztett, s felfolyamodó Szabó Erzsébet özv. Kis Antalné által az 1861. aug. 31-én kiállított nyugtával, melyben felfolyamodó Kis Antal hagyatékából történt teljes kielégítését elismeri, nemcsak azon körülmény, hogy az árverés elrendelésébe és foganatbavételébe belenyugodott, hanem az is, miszerint az ilyképpcn saját tettével megerősített árverési eljárás ellen a felfolyamodás és semmiségi panasz jogorvoslatát elkésve használta, igazoltatván, a semmiségi panasz elvetése mellett a felfolyamodásnak hely nem adatik, s az első bírósági végzés jóváhagyatván, az ügyiratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek. (1864. feb. 20-án.9014. P. sz. a). Özv. Kis Antalné ezen kir. táblai végzés e. a következő okokból felfolyamodott: A kir. tábla által helybehagyatott az árverés azért, mert felfolyamodó az 1861. aug. 31. kiállított nyugtával a megtörtént árverés törvényességét elismerte, s a pénz felvétele által abba bele nyugodott, megjegyzendő azonban, hogy két árverés tartatott, t. i. a volt cs. kir. szolgabiróság által, midőn Rácz István lett a vevő, és később az alkotmányos szolgabiróság által, midőn Nagy János mint legtübbet igérő vette meg a kereseti házat, — fefolyamodó tehát ez utóbbi árverésbe nyugodott bele, s az ezen vevő által fizetett pénzből vette fel a nyugtában kitett összeget sat. A kir. Hétszemélyes táblán határoztatott: A kir. ítélő tábla végzése az abban felhozott okokból helybenhagyatik, s az ügyiiatok további intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek. (1865. jan. 23.8660. P. sz. a ). Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. ítélő táblán. 88. Báró Luzsénszky Pálnőnek — Rojcsek János és neje szül. Vida Julianna elleni perében Ítéltetett: Felperes jelen ügyben kiigazitási, illetőleg kitörlési keresetét a telekkönyvi rend. 152.§-nakfelhivásamellett arra alapítván, hogy alperes már az 1851. évben foganatosított úrbéri rendbeszedés után, a felperes tulajdonából foglalásokat tett, ő az ekkép rosz hiszeműleg elfoglalt téreket, a telekkönyvezés alkalmával a Szécs-Kereszturi 142. sz. a. t. jegy. könyvbe 501. 502. 743. 417 és 652. h. r. sz! alatt saját nevére csalárdul vétette fel: minthogy felperes azt, hogy az érintett rendbeszedési végrehajtás után valóságosan, és mily kiterjedésben történt légyen alperesek részéről a foglalás, s hogy ennek alapján a telekkönyvi felvétel már eredetileg hibásan eszközöltetett, vagy: hogy alperesek, a kérdésben levő földeknek tényleges birtokában, a telekkönyvi helyszinelés alkalmával nem lettek volna, a kihallgatott tanuk, valamint a ://: VI. VII ésIX. a. csatolványokkal kellőleg ki nem mutatta, s igy azok a kért telekkönyvi kiigazítás alapjául nem szolgálhatnak • az úrbéri rendbeszedési per végrehajtásakor netalán elkövetett helytelenségek helyrehozása pedig csak az illetékes úrbéri bíróság előtt szorgalmazandó megigazítás utján lenne eszközölhető: ezeknélfogva az e. b. ítélet helybenhagyatik, s az iratok illetőségükhöz visszaküldetnek. (1865. febr. 6 án 13446 sz. a. Előadó: Raisz Szilárd). 89. Mladovics Jánosnak, Ági József elleni perében Ítéltetett: Felperes a per során azt, hogy alperestől a kereseti követelésre nézve általa Ági István, s neje Szentbe Therézia főadósok ellen lefolytatott per során keletkezett elmarasztaló Ítéletet, s ennek alapján foganatosított vagyon összeírást, következésképen annak mindezekből önként folyó további végrehajtás iránti jogát is által vette: hallgatag beismervén, — érintett jog annál fogva ezennel bíróilag is reá ruháztatik, és ama már elkezdett végrehajtásnak nevezett főadósok elleni keresztül vitelére utasittatik; — minthogy egyébiránt érdeklett itteni alperesnek, mint kezesnek ugyancsak a kereseti követelés tekintetébeni kötelezettsége, ugy az •/. a. váltó, mind pedig a 2 /. és 3 •/. alattiakból nyilván van, a kezes pedig törvény értelmében a főadósoknáli vagyon hiány esetére a főadósokkal együttesen is elmarasztható: ugyanazért alperes a kereseti tőke összegben, s annak a kötelezett, de nem teljesített fizetés napjától számítandó 6°/0 kamataiban most akkorára elmarasztatik, és az e. b. Ítélete a perköltségeknek a kifejlett körülményeknél fogvásti kölcsönös megszüntetése mellett ilyképen megváltoztatik, és az ügyiratok sat. (1865 febr. 14-én 16462. sz. a. Előadó: Blaskovich ktb.). 90. Szt.-Gáll községnek, Tóth Mihály, József és Balogh Mihály elleni 600 frt és járulékai iránti perében Ítéltetett: Azt, hogy felperes község Gotliebovits Pál pécsi kanonoktól a 2. sz. a. adós levélben foglalt 600 frtot alperesek öcséi helyett másoknak a katonasághoz leendő föl fogadása végett vette kölcsön, alperesek elleniratuk 3. pontjában és viszonválaszuk végén maguk beismervén, az pedig, hogy ezen 600 frtot, alperesek azon feltétel alatt vették föl, miszerint azt azon esetben, ha 1852-tól 1860-ig ujonezozás leend, felperes községnek visszafizetendik, Varga János, Szabó István, Rugony József és Kováts Máté tanuknak — kik ellen az alperesek által azon okból tett kifogás, hogy ezek mint községbeli lakosok érdekeltek lévén, tanúságot nem tehetnek, mint alaptalan elvettetik, — esküvel erősített vallomásaik által bebizonyíttatván ; ezekhez képest, miután alpereseknek azon kifogása, mintha felperesnek kereseti joga azért nem volna, mert a hitelező a 2 sz. a. adóslevélben foglalt követelését az adóslevelet aláirt, Kis József, Bodai József