Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)
1865 / 23. szám
Pest, 1865. kedd martius 21. 23. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI (SARVOk. Tartalom : Büntetőjogi értekezés. — Jogeset : Árverés megsemmisítés. — Kuriai ítéletek. — Hív. tudnivalók §£2* Az évnegyed c napokban lejárván, az illetők tisztelettel felkéretnek, hogy évnegyedes előfizetésüket mielőbb megujitani szíveskedjenek, az előf. dij 2 frt a szerkesztőséghez (aldnnasor és kalaputcza szöglet 1. sz.) küldendő. A tulajdonosnak beleegyezése nélkül, bűnös cselekvény által egy harmadiknak elidegenített ingóságot tartozik-e a birtokos tulajdonosának visszaadni? vagy a megkárosított tulajdonos csak kártérítésre jogosult-e ? Csacskó Imre kir. tábla biró úrtól. M—r János pesti lakos és zongoratanitó, ki saját beismerése szerint vagyontalan, a pestvárosi törvényszék előtt sikkasztás és csalás miatt vádoltatott. A sikkasztásnak t ényálladéka a következő: M—r János Chm. József zongorakészitőtől egy 280 frt értékű zongorát vett kölcsön saját használatául, havonkint 7 frt bér fizetése mellett 1863. april 30-kán, és miután ezen zongorát két hóig használta, s az ez időre járó bérösszeget meg is fizette, azt 1863. dec. 14-én mint sajátját P. és W. alkuszok közbenjárása mellett Epp—n Gusztávnak 200 frton eladta. Epp — n a vevő beismeri, hogy vádlott az általa megvett zongorát eleinte 280 frtra tartotta, de azt mégis, minthogy állítása szerint pénzszűkében volt, 200 frton neki adta. Epp — n a vevő beismeri azt is, hogy az eladási üzlet előtte gyanúsnak látszott, különösen azon körülményre nézve, vájjon az eladandó zongora vádlott tulajdona-e ? és hogy vevő, magának ez iránt megnyugtatást szerzendő, B—y zongorakészitőhöz ment, ettől megtudandó: vájjon a vádlott nem kölcsönözött-e ki tőle zongorát, mit talán most eladni szándékozik ; és miután B — ytól a vevő azon választ kapta, hogy a vádlott tőle zongorát bérben nem bir, a vádlott által neki kinált zongorát megvette a nélkül, hogy vevő tovább tudakozódott volna. A csalásnak tényálladéka a következő: vádlott P—r Wendel zongorakészitőhöz ment J863. nov. 13-án azon ürügy alatt, mintha ő zongora kikölcsönzés végett R —y által volna megbízva. Vádlott egy 350 frt értékű zongorát használatul havonkint 10 frtnyi bér mellett R—y számára kapott is. P—r azon elővigyázattal élt, hogy R—ynak a vádlott által bemondott lakását, czimét magának (eljegyezte; és midőn a zongorát tőle elvitték,magának arról meggyőződést szerzendő, hogy a zongorát csakugyan R—y lakására viszik-e, ő is oda ment. További elővigyázatni P —r magának R—y által aláirott vevényt adatni kivánt, s e vevénynek megszerzése iránt vádlottat megkereste; vádlott azonban a vevényt azon előadás mellett hozta el, hogy R—y nincs otthon, ennek neje pedig öltözködvén, a vevényt alá nem Írhatta, s ez után P—r megnyugtatásául a vevényt vádlott irta alá. Ezen zongoráért P—r-nél egy havi bér meg is fizettetett, és P—r csak később véletlenül, különösen oly módon tudta meg m eges a látás át, miszerint bizonyos helyen hallotta beszélni, hogy R—y az ő (P—r) raktárából zongorát vett, mely pedig az ő tudtával csak használatul volt adva havi bér fizetése mellett. Vádlott ezen P—r féle zongorát ugyanazon napon, melyen azt P—rtől R—y lakására elvitette, ennek 270 frton mint sajátját, azon hamis előadás mellett adta el, hogy ő (vádlott) ezen zongorát nejével kapta ennek h o z o m án y a gyanánt; és sajnálatát nyilvánította a felett, hogy ezen, ily kedves emlékű zongorájától meg kell válnia; kérte egyszersmind R—yt, engedtetnék meg neki, hogy néha eljöhessen ezen zongorán játszani. A pestvárosi fenyitő törvényszék az eszközlött vizsgálat alapján a tiszti ügyésznek és vádlott védőjének meghallgatása után 1864. jan. Iió 12-kén7056. sz. a. vádlottat a Chm. elleni sikkasztásban, és a P—r elleni csalásban bűnösnek kimondván, azt hetenkint egy napi böjttel szigoiitott egy évi börtönre, az Epp-nek 200 frtnyi, a R —ynak 270 frtnyi, az által, hogy azoknak az idegen zongorákat eladván, s ezeknek ára fejében a fentebbi összegeket felvette, okozott kárnak megtérítésére, és a rabtartási költségnek viselésére itélte, egyszersmind a zongorákat az illető zongorakészitőknek, az itéletjogerőre emelkedése után visszaadandóknak határozta; azon okból, mert a zongorák büntethető cselekvény által vitettek el az illető tulajdonosoktól. Vádlott, valamint a tiszti ügyész is ezen ítéletben megnyugodott, Epp —n és R—y károsodottak azonban azt felebbezték. Felebbezési indokolást csak R—y adott be, abban mindenek előtt megjegyezvén i hogy az eljáró fenyitő törvényszék ő irányában a jelen esetben nem is volt i 1 1 e t é k e s, minthogy annak hatásköréhez tartozik egyedül a bűnügyek és vádlottak felett ítélni, s a szerint a magánjogi kérdések elintézése a polgári törvényszék illetékessége alá való; hogy ő a büntető per folyama alatt csupán csak mint tanú, a vádlott irányában volt. kihallgatva, és a megvett zongorát illető tulajdonjoga iránt meg sem volt kérdezve. Az ügy érdemére nézve megjegyzi, hogy ő a kérdéses zongorát adásvevés utján szerezte a haszonbérlőtől, ki tehát azt jogszerűen birta; hogy mily kártérítési kötelezettség létezik a zongorát bérbeadó és vevő között, az hozzá, mint jó hiszemü tulajdonoshoz nem tartozik, s az őt nem is kötelezi; hogy a kártérítési kötelezettség a vádlott és P—r közti viszonyon alapszik, és neki, mint jóhiszemű tulajdonosnak kára nem lehet az által, hogy a megvett jószágot tőle minden kárpótlás nélkül elvegyék. —Hivatkozik R—yaz osztr. ptk. 367.§-ra, a franczia törvénykönynek 2279. czimére, melyek szerint a jóhiszemű tulajdonos ellen ingókra nézve tulajdoni 23