Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 100. szám

407 kedelmi segédek, szolgák, faktorok elleni keresetek. 8) stb. stb. Ugyanezen hatáskörrel bírnak a fentemiitett rajnai porosz, hesseni tartományok keresk. biróságai is. Atalában az ujabb német keresk. törvénykönyvek minden kereskedelmiügyleteket — tekintet nélkül a közbejövő egyének minőségére, — a keresk. biróságok illetősége alá soroltak; és azok közé sorolták a szorosan vett kereskedelmiüzleten ktvül minden bizományt, biztosításokat, áru elszállítást, áruszállitmányokat, könyv s mükiadási ügyleteket, pénzváltó s bankár üzletet, üzleti közbenjárásokat, nyomdai ügyleteket 9) stb. stb. Könnyű belátni, mikép ha váltótörvényszékeink — kereskedelmi törvényszékekké átalakítva — ily terjedelmes illetőséggel felruháztatnak, akkor teendőik száma a külföldiekével arányban tetemesen magasb fokra emelkednék. És itt ujolag ki kell emelnünk bizonyos államférfiaknak elfogultságát srövidlátását. Midőn ugyanis Lajtán túlról a német kereskedelmi törvénykönyvnek, mely a keresk. törvénykezés teendőit tetemesen szaporítja, behozatalát sürgetik; más részt pedig megszüntetetni czélozzák a vidéki keresk. bíróságokat, melyek azon ügyhalmaz végzésére lehetnének képesítve; ez a szervezési ellenmondások legnagyobbikát képezné. És ez annál nagyobb, minthogy világos, mikép ha ily roppant ügyhalmaz az úgy is teendőkkel bőven ellátott rendes törvényszékekre fogna háritatni, a bíráknak ily teher alatt össze kellene roskadni, s az igazságszolgáltatásnak majdnem fenakadni. És ezzel jelen értekezésünket befejezzük, azon hitben, mikép eleget tettünk kitűzött főfeladatunknak, kimutatni: hogy a váltótörvényszékeink megszüntetése a legfontosb kereskedelmi érdekekbe ütköznék; sőt hogy az a közigazságszolgáltatás menetére, gyorsaságára is hátrányos befolyású lenne; tehát hogy azok további fentartásn, — az oly hiányosnak nyilvánult osztrák rendszer mellőzésével — a legfontosb érdekek által sürgettetik. A r e fo r m kérdését, minthogy ez is terjedelmesb fejtegetést igényel, legközelebb külön czikksorozatban veendjük tárgyalás alá. Szokolay István. Büntető jogi eset. Közli Jakabfalvay Gyula úr. K. S. azzal vádoltatik, hogy 18G3 évben, miritN. N. község adószedője 299 frt 20 krnyi adóösszeget elsikkasztott. A cs. kir. adófelügyelőség 1863 évi oct. 17-én kelt hivatalos jelentése, valamint számoltatási jegyzökönyve által kideritetett, miszerint K. mint községi adószedő a küzségbeli lakosoktól beszedett adóból be nem szolgáltatott a cs. kir. adóhivatalhoz 1G5 frt 45 krt, saz adózóktól a rájok vetett adónál többet szedett be 133 ti. 75 krral, s így a magas kincstárt, illetőleg a községet megkárositá 299 frt 20 krral. Vádlott tagadja, hogy a hiányzó 299 frt 20 krnyi összeget szándékosan sikkasztotta volna el. Megengedi ugyan,hogy cgyszermásszor az adópénzből két három f'rtot 6j Code de Cora mérce L. IV. 631 etc. Codescn Bel* g i cj u e : De la crmpelente úes TVibui,aux de commcrce L. VI titrc. 2. et/.buch IV B. 271 stb. el Költött, de állitá, hogy azt fizetéséből mindannyiszor visszapótolta, s hogy mégis oly nagy hiány létezik, azt egyedül kezelési járatlanságának, együgyüségének és annak kéri tulajdouitatni, hogy az adózóknak tévedésből gyakran többet fizetett vissza a kellőnél. Azt pedig, hogy az adózóktól a rájok kivetett adónál többet szedett be, tudatlanságán kivül azzal menti, hogy a lakosoknak nem volt adókönyvecskéjök ; különben az okozott kárt tehetségéhez képest megtéríteni ígéri. A községnek birája és két esküdtje jegyzőkönyvileg a község nevében kezességet vállalnak arra nézve, hogy vádlott — kit a község választott adószedőnek, — az okozott kárt megtéritendi. A helytartótanács egy intézvényében ez ügyben szigorú vizsgálat tartását rendelte meg. Vádlott a tiszti ügyészi indítvány értelmében az eljáró törvényszéknek 1864 máj. 24-én 417 sz. a. kelt határozata által adósikkasztás és csalási bűntett miatt közkereset alá vonatni rendeltetett. A bünper 1864 június 23-án felvétetvén, a tiszti ügyész a tényállás előadása után kéri vádlottat adósikkasztás bűnténye miatt egy évi fogságra, s az okozott kár és költség megtérítésére ítéltetni. A védelem azt vitatván, hogy a tapasztalt hiány nem sikkasztási szándékból, hanem vádlott kezelési járatlanságából származott, kéri felmentetését. Erre következő itélet keletkezett: ,,Középszolnok megye bűn fenyítő törvényszékénél Zilahon tiszti főügyész közfelperessége alatt K. e. adósikkasztásáért f. é. június 23-án megindított s írásosan lefolyt bünperben stb. K. az ellene támasztott, 299 frt 20 kr. cs. adó sikkasztási bűntett vádja alól büntényálladék hiányában fölmentetik. Indokok: Közfelperesnek alperes ellenikeresete alapját az képezi, hogy vádlott K. 1863 évben N. N. községének adószedője levén; mint a cs. kir. adó felügyelőség által felvett munkálatnál fogva az adózó lakosoktól 165 frt 45 kr. felszedett de az adóhivatalnak be nem szolgáltatta, továbbá az egyes adózókon 133 frt. 75 krral vett fel többet, mint mennyi reájok kiróva volt. Ezen vád ellenébe vádlott azt hozza fel mentségére, hogy az emiitett adóhiány kezelési járatlanságból, együgyüségből származott. Itt tehát azon kérdés megoldandó, ha valljon vádlottnak cselekvényében egyátaljában bűntett rejlik-e? és milyen? Honi törvényeink jelesül az 1647: 37 s 1723 63 t. cz. az adóelfecserlők ellen egyebet nem, csakis azonnali végrehajtás utjáni kielégítést rendelnek, tehát a hol bűntett nincs, ott bűnvádi eljárásnak sincs helye. Azonban ha szinte ilynemű cselek vényekre büntető bűnvádi törvény is lenne, még azon esetben sem lehetne a bűntény álladékát bíróilag beigazolni, miután vádlott a gonosz szándékot a sikkasztásra nézve tagadja, s azt magából a cselekvény milyenségéből következtetni nem lehet. De továbbá vádlottnak községi adószedői kötelezettsége, és felelőssége nemis azonos levén a hatóságilag megválasztott vagy kinevezett adószedők hivatásukkal, felelősségre nem is vonattathatik, mert vádlottnak kötelezettsége, mint egyesnek , egy juristicai személyei szemben magánjogi szerződésen alapszik, t. i. bizonyos jutalomért azt teljesíteni, mit tulajdonképen épen magának, a morális testületnek kellenék teljesiteni. Nem egyes lakos, hanem az egész közönség lévén felelős a reá szabott adó behajtás és befizetés iránt, az abbeli hiány is nem egyest, hanem az egészet terheli, s így mindaddig, mig a közönség adószedője ellen netáni adóhiány miatt vádlólag fel nem lép, vádlott adószedő a reája ruházott kötelezettségből kifolyó vagyonsikkasztónak nem tekinthető; márpedigaz illető