Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 99. szám

403 önbeadványban annyira megsértette, inikép azok visszaléplek; s bár alpnő a birák egyike által becsületsértésért bepereltetvén 100 frt becsületsértési dij megfizetésében el is marasztatott, de a czélba vett osztályt mégis lehctetlenitettc. Ezután a Lat örökös az apai végrendeleti tanuk meghitelesitéséért folyamodott, mi a városi tanács m. é. 805 sz. végzésével meg is rendeltetett, megidéztetvén e mcgbiteltetésre egyszersmind alpnő is. De ez ama végzést sziutugy mint a többieket, fölebbvitte. A városi tanács azonban ezen közbetett felfolyamodás elvetésével a tanukat megbiteltette,ésaze felett felvett jegyzökönyvet végzésileg a levéltárba tétetni rendelte. Alpnő valamint a visszautasító, ugy jelen végzés ellen ismét felfolyamodással és semmiségi panaszszal élt. E szerint alpnőtől ezen hagyatéki ügyben négy felfolyamodás, s illetőleg semmiségi panasz adatott a k. ítélő táblához, e<iy folyamodás pedig ő Felségéhez. Azonban mint előbb a Kanczellária, ugy a kir. tábla is őtetf. é. 1404—1405, 2702, és 2703 sz. a. végzéseiben folyamodványaival elutasította és az eddigi eljárást mindenben helybenhagyta. Ez a valóságos tényállás, miről a periratok, és vizsgáló bizottmányi jelentés tanúskodnak. Ezek szerint tehát a közlő úr által előadott tények meglévén czáfolva, végre nem hallgathatom el, az osztr. perenkivüli eljárás 64 (helyesebben 65) és az á. a p. tk. 586. §-nak általa tett magyarázatát. Balogh S. ur e két g-ból azt olvassa ki : hogy ki a szóbeli végrendelet 3 tanúit nz örökhagyó h a 1 á 1 a után tüstént meg nem hiteltette, az többé a szóbeli végrendeletre jogosan nem hivatkozhatik. Már pedig a 65 § összevetve a ptk. 586 §-val az nem azt fejezi ki, mit B. azokból védencze érdekében kibetűzni szeretne , hanem egyszerűen azt, miként ha a biróság tudomására esnék (tehát bármikor) hogy szóbeli végrendelet létez, ez iránt a tanukat e skü n él k ü 1 kihallgathatja, s erről jegyzökönyvet vesz fel: az 586 § pedig csak azt mondja, hogy á szóbeli végrendeletnek, hogy jogérvénnyel birjon, bár mely érdekelt fél kívánat ára 3, vagy legalább 2 tanú esküje által meg kell erősíttetnie, hí eskü nélküli vallomása ily szóbeli végrendelet tanúinak tehát a biróság által mindig, s mindaddig figyelembe veendő, s előtte érvénnyel bír, míg e vallomás valamelyik érdekelt fél által meg nem támadtatik, s általa a hitletétel nem követeltetik, ami a peren kiv. elj. 123 §-a végszakaszából világosan kiderül. 7j Ez ama két § értelme 8J miből látszik, hogy a szóbeli végrendelet tanúit bár mikor ki lehet hallgatni, s bár mikor meglehet eskettetni, ha valamely fél kivánja. S ebből ismét az következik, hogy a követett eljárás helyes volt, s kellő alap nélkül támadtatott meg. 1) A ezáfolat itt ön maga ellen kii zd ezen idézetével, merteltekinlveattól, hogy a jelen hagyatéki esetben örökségi nyilatkozatok benyújtása, s bármelyik örökösnek a peruijára lett utasitáslról szó sem lévén, az idézett n. kiv elj. 123 § a semmi összeköttetésben sincs a 64 , és az ált. )>. t. k. 5Sö-ik §§aival, de ha volna is, akkor nem lenne szabad sem Auber Jánosnak sem Vilmos örököseinek sem a többi örökösnek a vagyonban ülni, s azt , még mielőtt az állítólagos szóbeli végrendelet érvénye eldöntetett volna, a jogsértett Paulina rovására, haszonélvezni. Az idézett p. k. elj. 123 §-a kapcsolatban az oszt. p. t. k. 810 §-ával tiltja a hagyatéki vagyonnak a jogkérdések eldöntése előtti ily önkényes haszonélvezetét. B. 8) Nézetem szerint nem. Mert az 536 § annak kiegészítője, miszerint a szóbeli végrendelet csak akkor érvényes, ha az ott jelen volt három aggálytalan tanú az ott és a következő §§-okban előirt törvényes íormalitások megtartása mellett meghiteltetik ; már most, ha inegengednők ls a szóbeli végrendeleti tanuk bármikori megeskedtethetésiiket, miután záros határidőhez ez kötve nincs, felötlő körülmény, hogy az itteni örökösök egy 1856-lki szóbeli végrendelet tanúit I863-ik évben hiteltetik Illeg, azon tanukat, kiknek kihallgatásuk, feltéve, hogy ez megtörtént, a p. kiv. elj. 64 65 §§-aiban előirt mindén törvénykezési formalitások megsértésével ejtethetett meg; mivel arról az állitólagos szóbeli végrendelet által leginkább sértett örökös , hogy meghivatott, vagy a kérdő pontok benyújtására vagy 6, vagy a jogait védő férje felszólitatott volna, a czáfoló még csak nem is állítja. Ily mulasztás pedig íetemes jogcsorbitás. B. Általában a közlő megtámadásaiban nem annyira az ügy érdemére, mint inkább belső családi viszonyokra kiván közfigyelmet ébreszteni. így többek között azt is emlegeti, hogy Auber Nep. János örökös, édes annya körül forgolódván, azt betegségében egy végrendelet szerkesztésére birta, mely csak reá nézve előnyös , a többi örökösre pedig káros volna — Igaz hogy Auber Nep. János, mint legidősb testvér, beteg annya ágya körül forgolódott: de ezt mint többi testvérjei is, azért tette, hogy gyermeki kötelességét teljesitse, nem pedig hogy egy végrendelet szerkesztésére birja. Epen a megtámadott a végrendeletek által öröklési kedvezésben csak alig részesül, miután az általa birt, és a végrendeletekben említett ház m á r 1847. évben akkori valóságos értéke szerint örökségébe betudatandó meghatározott összegért tulajdonába és birtokába átadatott, csakhogy ez iránti tulajdonjoga ín^g telekkönyvileg bekebelezve nincs. Ezt tudják az örökösök mi u d, de erre tanuk is vannak. B. Sándor az id. törv. szab. 163 §-ra hivatkozva, Mohács városa tszékét felette hiányos eljárás mi.itt vádolja. Hogy e vád alaptalan, kitűnik a kir. it. tábla ez ügyben hozott másodbirósági határozatából, mely szerint a városi t<zék eljárása a periratok alapján helybenhagyatott; de leginkább kiviláglik a m. udv. Canc. f. é.16602 sz. rendelményéből, melyei mint már (énebb emiitettük, az eljárást vizsgáló bizottmány jelentése alapján alperesnőt ez irányú kérésétől elmozdította, s ezzel a városi tszék eljárását szintén helyeselte Igaz, hogy az id. törv. szab. 165 §-a rendeli , miszerint ha az öröklés körül kiskorúak érdekelve vannak, az árvaszék a perkimeme ne teléig a biztonsági felügy élést folytassa, de nincsen absolute kimondva sehol, hogy minden körülmények közt a hagyaték kezelésére gondnok biz assék meg Gondnok kinevezésének csak szükség eset ében van helye. — Ezt látszik igazolni az id. t szab. 167 §-a is, melyben a szolgabírónak meghagyatik : intézkedni, hogy a hagyatéki érték sérelem nélkül 1 e n n t a r t a s s é k. Es váljon miért lett volna szükség ezen hagyaték kezelésére gondnokot nevezni, 03 a költségeket szaporítani, midőn a többi örökös, ahugyaték csonkitlau fennmaradása iránt összes vagyonával egyetemlegesen kezeskedett. Váljon nincsen e ez által a 165 és 167 §§ ban rendelt biztonsági felügyelőnek megfelelve? ö) Továbbá a czáfolat alá vett közlésben János azzal gyauusittatik, hogy a hagyatékhoz tartozó 1000 akó bort magának elsajátította, a hagyatéki vagyonban kénye szerint dús gazdálkodnék stb. Ezen s több más sérelmek alp. által már a vi/.sgálatelőtt felhozattak, de azokat abiróság valóknak, alaposaknak nem találta. Arra nézve pedig, hogy mind az első, mind a másod biróság nem rendelte az 1000 akót túlhaladó bormennyiséget a hagyatékhoz Írattatni, és ennek tulajdonosát Jánost a borhozi tulajdonjogának igény keresetteli érvényesítésére nem utasitotta, hanem megfordítva a t ö m e g n e k hagyatott meg kimutatni azt, hogy a kérdés alatti bor csakugyan a hagyatékhoz tartozik, megjegyzendő, mikép nem áll, hogy a tömeg utasitatott volna a kérdéses borhozi igényét érvényesíteni, miután a tömeg, s illetőleg annak 8/7 részbeni örökössei ily borokat nem kerestek, — hanem igenis alperesnő maga utasíttatott a keresetbe vett borhozi örökösödési jogát kimutatni, miután a többi örökösök ellenére csak ő maga állitá, hogy Jánosnak borai a hagyaték tulajdonát képezik. Már pedig általános jogelv: „af firma nti incumbit probatio." 10) 9j Nézetem szerint nincs, mert e törvény rendeletétől semmi okból sem szabad eltérni; tehát jelen esetben az összes hagyatéki vagyon az id. t szab. 163 s többi §§ hoz képest az állitólagos szóbeli végrendelet jogérvényességének végitéletileg eldöntéséig zárgondnok felügyelete alá lett volna helyezendő. B. ,u) Nézeteink e tekintetben eltérnek egymástól. Ezen jogelv ugyanis nem téveszthető öisze az igényper keletkezte körüli törvénykezési jogelvekkel , melyek szerint a foglalást szenvedett helyiségeiben levő bárki holmiai is az 1840 XV. t. cz 11. R. 156 § ához képest birói zár alá vehetők. Már moit,