Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 99. szám

Pest, IS()4. kedd deczember 20. 9Í), szám, Hatodik évfolyam. TŐRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Döntvény az iránt; hogy az üres hátirat stb. — Czáfolat az Auberféle stb. — Kúriai Ítéletek magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Döntvény az iránt: hogy az üres hátirat közönséges forgatmány erejével hir. Közli K^ü TI e y Ede vtszékj ülnök \xv. Ezen kérdés már több esetekben a zöld asztal körül érdekes vitára szolgáltatott alkalmat. Két táborba oszoltak ugy a felek mint a birák, s mindeniknél azon szilárd meggyőződéssel találkozunk, hogy a törvény mellettök szól. Mielőtt e kérdés fejtegetésébe bocsátkoznánk, olvassuk el a törvény ide vonatkozó szakaszait. A vtk. I. r. 34 §-a igy szól: „Oly hátirat, mely a 30 §-ban kitett két első forgatmánybeli kivántatóságok nélkül szűkölködik, (üres forgatmány, mely csak a forgató nevének aláírásából áll), hacsak abban közönséges engedmény nincsen kifejezve, meghatalma zásnak tekintetik , melynél fogva a váltó birtokosa a váltót tovább forgathatja, vagy mas módon eladhatja, birói vagy barátságos uton beszedheti, és ezen eljárásában hitletételt kívánhat s ajánlhat, vagy visszautasíthat; továbbá egyezhet, vagy bírákat választhat." ,,35. §. Ha azonban az üres hátirat későbben kitöltetett, azon kifogásnak, hogy eredetileg üresen volt kiadva, türvényes ereje nincsen." ,,36. § Ha a hátirat egyenesen meghatalmazást foglal magában, annak hatása a hátirat tartalmától függ." 37. §. A váltónak meghatalmazásbeli birtokosa, ha a váltót tovább forgatná, a forgatmányban nyilván kitegye, hogy ezt meghatalmazásból cselekedte; ellenkezőleg a váltóbeli sommáért minden utána következő tulajdonosnak kötelezve vagyon." A 34. §. határozott szavai, ha azokat a 35 36 és 37 §§-okkal egybevetjük is, bennünk semmi kétséget sem hagynak fent az iránt, hogy az üres forgatmány csak meghatalmazásnak vehető, az ezen szakaszban elősorolt jogoknak a meghatalmazóért leendő érvényesítésére. A 35 S megengediugyan, hogy az üres hátirat utólag a váltó birtokosa által egyoldalulag tetszése szerint kitöltessék,s ez esetben az eképen kitöltött hátirat természetesen annak tartalma szerint bírálandó meg, de azért a 34 és 35 §§ közt semmi ellenmondást nem látunk. Ezen két szakasz két különböző hátiratot, tárgyaz. A 34 § csak az üres hát- I iratról, ellenben a 35 § a már kitöltött hátiratról szól, mely vagy közönséges forgatmányt vagy engedményt, vagy egyenes meghatalmazást foglalhat magában. A hátirat mind addig, mig üresen kiállitottnak tűnik fel, a 34. § szerint csak meghatalmazásnak tekinthető; de mihelyt ki van töltve, többé nem üres hátirat, s igy máinem a 34 § hanem a 35 § szerint birálandó meg. Ha a 34 § törvénykönyvünkből hiányoznék, mi is osztanók azon ellenvéleményt, hogy az üres hátirat a 35 § alapján közönséges forgatmánynak veendő; de a 34 § határozott szavai mellett a törvénynek e kérdés körüli rendeleteit másképen, mint fentebb kifejtettük, nem értelmezhetjük : noha elvben elismerjük, hogy az idézett szakaszban foglalt megszorítás, az ujabbkori váltójogi elveknek többé meg nem felel, melyeknek egyik főczéljat a váltóforgalomnak a külső formaságok lehető egyszerűsítése általi könnyítése, gyorsítása képezi. Az ellenvélemény igazolásául a vtk. I. r. 29 és 37. §§-aira is történik hivatkozás, mely indokolás azonban minket meg nem győz, mert szerintünk a 29 § a 34 §-rai tekintettel csak a rendes forgatmányról szólhat, nem pe" dig az üres hátiratról, mely a 34 § határozott szava szerint csak meghatalmazásnak vehető; a 37 § pedig szintén nem az ürps hátiratról, hanem mint ezt a megelőző 36 § is mutatja — az egyenes meghatalmazásról, illetőleg a váltónak kétségtelen meghatalmazásbeli birtokosáról szól, kinek ezen § kötelességévé teszi, hogy ,,ha a váltót tovább forgatná, aforgatmányban nyilván kitegye, hogy ezt meghatalmazásból cselekedte , ellenkezőleg a váltóbeli sommáért minden utána következő tulajdonosnak kötelezve vagyon." Ezen érdekes vitának egy a pesti váltótörvényszéknél közelebb előfordult eset alkalmából véget vetett a ki r. hétszemélyes tábla f é. d e c z. 2-án 465 sz. a. hozott döntvénye, mely s^erint az üres hátirat is csak közönséges forgatmánynak tekinthető. Az erre alkalmul szolgált eset következő: Gross A. egy üres hátiratnál fogva birtokában lévő 100 frtos váltó alapján beperlé Abel Lipót elfogadót, Konkoly Zsigmond kibocsátót, ki a váltót üres hátirattal tovább adta, és Bachruch L—t, kinek neve a váltó hátán szintén előfordul. Abel és Konkoly a tárgyalásra nem jelentek meg, ellenben Bachruch L. azon kifogást tette, hogy az üres hátirat a vtk. I. r. 34 § szerint csak meghatalmazásnak lévén tekintendő, ezen váltó alperes mint meghatalmazó, illetőleg váltótulajdonos ellen be nem perelhető. Felperes a fentebbi ellenvéleményt fejté ki. Az eljáró e. b. v á 11 ó t ö r v é n y s z é k 1864 aug. 25 én 44,128 sz. a. a kereset terhében mindhárom rendű alperest elmarasztalta, Abel Lipót és Konkoly Zsigmondot makacsságból, Bachruch L—t, pedig a következő okokból: „Harmad r. alperes Bachruch L. abbeli kifogása, hogy felperes az üres forgatmány erejénél fogva csak meghatalmazottnak volna tekintendő, figyelembe nem vétethetett, mert a vtk. I. r. 29 §-a a forgatmányosnak a váltóra tulajdon jogot ad, a nélkül, hogy különbséget tenne a kitöltött és üres forgatmány közt; mert továbbá az I. r. 35 §. az üres forgatmányu váltóbirtokosát az üres forgatmány saját tetszése szerinti kitöltésére jogosítván fel, ezen törvény alapján az üres forgatmánya váltóhozi teljes tulajdoni jog átruházását foglalja magá-