Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 97. szám

395 sür g e tj ük ; mi azok számának kürülbelül 20-ra való felemelésével eszközültetlietnék; mi természetesen az el lenvetésül használt bírósági távolságot tetemesen megkevesitené. 3) Lehető azonban, mikép lesznek, kik a bíróságok ily szaporitása mellett is — még mindig az attóli távolság bajai miatt fognak panaszkodni. Nézzük, alaposan tehetik-e azt? Jogeset. Özvegyi hitbér tárgyában. Özv. Kis Sándorné, szül. Péter Mária 1862-b. Veszprém megye törvszékéhez beadott keresetlevelében előadja, mikép férje Kis Sándor mag nélkül elhalván, néki napa özv. Kis Péternő Gyimóty Júliával együtt házassági egyezménynél fogva (B) 260 darab aranyat hitbérül lekötött, de nevezett napa, ki az elhunyt férj javaiban maradt, azt kifizetni vonakodik. Alp. ellenbeszédileg előadta, hogy Kis Sándor összes szerzeménye egy 16 frtos kertből és 15 frtos malom jusból áll, melyet jelenleg felperesnő bir, irott jegybérről pedig csak ott lehet szó, hol szerzemény létezik, itt tehát csak a 200 frtos törvényes hitbér lehet vita tárgya, s e körülményre tanúit kéri kihallgattatni; de a 200 frtos hitbért sem követelheti felp., mivel elhalt férjét a telekkönyvi kivonat (3 sz.) szerint a javak %-ada illette, melyet még életében adósságai és felperestől tanult tékozló viselete felemésztett, ugy hogy a többi 3 testvére jussát is majd egészen elnyelte, (a */. és 5/- a. okiratokként) — sőt továbbá, ha maradt volna is ősi osztályos vagyon; felp. hitbért akkor sem érdemelne, mert férjéhez hűtlen volt, ellene két évig válópert folytatott, sőt 9 hónapig adóssági fogságban hagyta, holott gazdag édes apja van, és férjének minden ingó és ingatlanságát elpazarolta, ugy hogy a 200 frtra sincs már most semmi vagyon, mikre tanúi mellett póthitét ajánlotta; és végre a B alattiban alperesnő arra kötelezte magát, hogy a 260 db. aranyat Kis Sándor törvényes jussából fizetendi ki; de Kis Sándor után semmi vagyon nem maradt, alp. tehát saját vagyonából nem tartozhat fizetni. A válaszban előadatik, mikép csak az a kérdés: köteles-e alperesnő 260 db aranyat fizetni ? hogy pedig köteles, azt a házassági szerződés igazolja, az alperesnő által felhozott többi körülmények tehát ide nem tartoznak ; igaz, hogy felp. egy időben férje kegyetlensége miatt szülői házához vonulni kényszerült, de később férjével kibékült, véle jól élt, s betegségében hűségesen ápolta; a tanuk általi bizonyítás felesleges, mert a tékozlás bizonyos, csak hogy azt nem felperesnő, hanem férje eszközölte, s felp. férjétől féltében pazarlását szóval sem merte akadályozni. Nem áll, hogy alperesnő fia illetőségéből kötelezte volna a 260 db aranyat, mert ennek ellenkezőjét bizonyítja a B alattinak szövege; mert ha alp. állítása állana, akkor neki nem lett volna szükséges a B alattit aláírni. A viszon válasz tartalma: A magyar törvény szerint ott, hol szerzemény nincs,irott hitbérről szó sem lehet, ott pedig, hol épen semmi vagyon nem marad a férj után, a törv. hitbérnek sincs helye; már pedig alp. tanuk által kivánja igazolni, hogy Kis Sándor osztály illetőségét az adósságok felemésztették, a tanuk kihallgatása tehát szükséges stb. *) Ennek viszonyainkra fektetett indokolását a reformok tárgyalásánál adandjuk. A tárgyalásnak ily kép lett befejezése után Veszprém megye t ö r v sz é ke által 1862 decz. 9-én Ítéltetett: Alp. özv. Kis Péterné felp. részére 260 db arany vagy e helyett az aranynak darabját 4 frt 72 \ krral számítva 1228 frt 50 kr. o. ért. összegnek megfizetésében elmarasztaltatik; mert a kereset alapjául szolgáló s B a. másolatban bemellékelt hitbéri szerződésből világosan kitűnik, hogy alp. néh. Kis Sándor által felp. részére tett kötelezettségek teljesítésére magát lekötelezte, mely kötelezettség folytán tekintettel az 1820 évi febr. 11. és 1777 april 14-én kelt döntvények rendeleteire, alperesnőt a kereset terhében marasztalni kellett; mert a keresetbe vett 260 db arany hitbérnek más pénznemben leendő megfizetése s az arany dbjának 4 f. 72Vj krral leendő számítása alperesnőnek azért engedtetett meg, mert a B a. szerződésben a kötelezett aranyak értéke különösen kitéve van, sa fizetés kizárólag aranyban nem köteleztetett; felp. költségei a fentebb idézett döntvény alapján a kereset minőségénél fogva nem ítéltettek meg. Ezen ítéletet alp. fölebbezte a következő okokból: hogy fiának hagyatékát, miután az irott hitbér csak a szerzeményből ítéltethetik meg, előbb leltározni kellett volna; hogy a hitbér szerződést képezvén, annak betöltésére indított pert nem a mtörvszék előtt kell vala folytatni; hogy felp. férje a 2 sz. végrendeletben elismerte, hogy ősi illetőségéből már 2167 frt. 26 krt felvett stb. A kir. it. táblán ítéltetett: Az irott hitbér természeténél fogva adóssági kötelezettséget képezvén és ezen kötelezettség a B a. szerződés értelmében, melynél fogva a házas társak szülői a megtartandók megtartására és a teljesitendők teljesítésére is magokat kötelezték, a felperesnő elhunyt férje mint hitbért kötelező szerzeményére vagy örökségi illetményére, mely különben is hiint rendelkesése alá tartozó vagyon szülői hozzájárulása nélkül is kötelezhető volt, megszorítható nem levén, az eljáró törvszék ítélete ezen és az abban felhozott érvekből helybenhagyatik. (1863 oct. 29. 1518.) Alp. ezen ítéletet is fölebbezte, és ebben mindenek előtt megjegyzi, hogy a 2-od bir. itéleta hitbéri tartozást a kötelező szerzeményi és örökségi javaira szorítva, az e. b. ítéletet megváltoztatta. Az Ítéletnek ezen tartalma ezen javak tisztába hozását szükségessé teszi, ennél fogva az ítéletek feloldása mellett uj tárgyalást kér elrendeltetni. Továbbá előadja, hogy itt hitbéri kötésről levén szó, a mtörvszék illetékes nem volt, de mindenesetre szükségesnek tartja, mielőtt ezen hitbér megítéltetnék, tisztába hozni, hogy miben áll a hitbért kötelezőnek szerzeménye, hogy mennyi adósság maradt ez után, és azt kifizette ki, hogy a kötelezőnek szerzettvagyona csak ingóból állott, mit felp. el is foglalt, az ősi vagyonba pedig keresete nem lehet, mert alp. ezekben, mint anya, egyenes örökös nem létében örökölt. Az ősiekből különben is csak törv. hitbér járulhatna; és ez csak 200 frt. A kir. Hétszemélyes táblán Ítéltetett: A tek. kir. it. táblának Ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik, és a periratok stb. (1864 oct. 18. 9144 sz. a.) Knriai ítéletek. Magánjogi ügyekben A kir. Hétszemélyes táblán. 60. Mihályi József pest megyei tiszti főügyész, mint a megyei letéti pénztár képviselője által néh. Csontos Lajos volt föpénztárnok végrendeleti örökösei: nevezetesen Kopjár