Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 8. szám

30 király által 3 N és 3 0 szerint a városi urimunka teljesítésére köteleztettek, s 3 P szerint a város a piaczi hely- : pénz szedésében is f'entartátott. Azonban mindezek ellenére, s jóllehet a bányavárosok kiváltságaikat fenntartó 1545: 49, 1546: 50, 1550: 78, s 1552: 32 tczikkeken kivül, Miksa király felperes város részére nem csak a 3 Q és 3 K a. védiratokat kiadta, de 3 szerint régi privilégiumát újból is megerősité, mind a mellett az idegen bányakincstári tisztség nem szűnt meg a város jogait háborgatni, s kihágásait annak polgári s gazdasági igazgatására, valamint jövedelmeinek minden ágazatára kiterjeszteni. Sz. kir. Beszterczebánya városa s a cs. k. bányakincstár között a határbeli erdők, városi jogok s a javadalmak iránt a villongások majdnem folytonosak lévén, bogy azok végre megszüntettessenek sa vagyon s jogbiztosság helyreállitassék, — megvizsgálásuk végett 1820. évben királyi biztosság küldetett ki, melynek jelentése legfelsőbb helyre felterjesztetvén, 0 cs. kir. ap. Felsége a m.k.Helytartó Tanács 1834 évi jan. 3-án 15,652 sz. a. kelt intézményével elrendelte; hogy a fen forgó villongások a város felperessége alatt indítandó per utján egy elnök s 6 tagból álló választott bíróság elótt oldassanak meg, ennek ítélete ellen a felebbvitel birtokon belül egyedül a főméltóságu Hétszemélyes táblához levén megengedendő. *) A per 1838 évi april 2-án felvétetett. A panaszló város követeléseit XII külön pontban terjeszcé elő. Ezeknek legfőbb s túlnyomó tárgyát a IV. Béla által adományozott terület s ezen kiválóan az ott létező telepek s erdők képezik, melyeknek tulajdonát a kincstár magának követelte, részint szállományi jogból, részint a bányászat s erdő használat közti szoros, nélkülözhetlen kapcsolatból következtetett koronaieág alapján; mig a város nem csak a Béla féle adomány, hanem folytonos birtoklása s joggyakorlat alapján azokat saját tulajdonául kívánta megalapitatni. A főkérdések tehát abban központosultak: hogy a v á r o s mire alapítja a követelt terület s ebben az összes erdőség tulajdonjogi birtoklását? Ennek ellenében a kincstár bebizony itotta-e azokhozi tulajdonjogát; és kimutatta-ea peres erdó területeni birtokban létét? — A per tárgyát mintegy 28 ezer catas. hold képezé. — A perbeli vitatkozások 1859-b. befejeztet tek s azon év sept. 10. a becsomózás megtörtént. A barátságos egyeztetés sikerre nem vezetvén a választott bíróság 1862 maj. 14. ítéletét meghozta.**) A választottbiróságnak sz. kir. Pest városában 1862 eszt. május hava 14—ik. napján tartott ülésében Ítéltetett: A per I tárgyára nézve. A 12. D. a. körülirt egész terület, ugy mint a 111. sz. a Zólyommegye alispáni birósága által 1820-ik esztendőben biróilag körüljáratott s ugy a mint a Paulikova Holától Szedlóig terjedő s felperes város s a Liptómegyében fekvő likavai ura*) Választott birákul a váro3 részéről Deák Ferenc z, Dubraviczky Simon s Nóvák Antal kérettek fel; de Deák F. or. gyűlési teendői halmaza miatt el nem fogadhatván, Dubraviczky pedig később elhalván, az Ítélet hozatalban e részről Ghyczy Kálmán, Zsivora György és Zsedényi Ede vettek részt; a kincstár részéről; Balogh Kornél, Tóth Bálint kir. táblabíró ; és Somoskeöy Antal; az elnökséget gróf Török Bálint vivén. Az előadó Somoskeöy volt, kihez azután mint előadó társ Ghyczy K járult. **) Mind a két előadó külön külön véleményt terjesztett elő; Gycziéhez csatlakoztak a városi vál birák, és a kincstár választottjai közül Tóth B. miért ez vált Ítéletté. dalom között 111. szám szerint kérdés alá jött határvonal az illetékes törvényes uton meg fog állapíttatni, felp. sz. kir. Beszterczebánya városa határának s az e határban fekvő Riecska, Ulmanka, Majorfalva kamarai; Rudlova, Szászova, N mecz s Kinczelova városi;— végre Podlavicz, Kosztivjarszka s Jakabfalva részint kamarai, részint városi volt úrbéri helységeknek s törvényes tartozmányaiknak s az alább említendő alperesi egyes belső telkeknek kivételével, városi polgári területének (plánum Civicum) jelentetik ki; jelesül pedig felp. város a fönnirt határvonalok közt fekvő öszszes erdőségnek a volt úrbéri helységek törvényes tartozmányain kivül, s a telepek lakosai lehető törvényes birtokjogainak épségben hagyása mellett, magány tulajdonjogi, minden e joggal törvény szerint együttjáró javadalmaknak élvezésével összekötött birtokában biróilag megerősíttetik, s alperes ezen erdők tulajdona iránt támasztott keresetétől elmozdittatik. Ezen erdőség mindazáltal a bányászathoz eddig bányatörvényileg ingyen használt fa s egyéb javadalmak ingyenvaló kiszolgáltatásának szolgalmával ezentúl is terhelve marad. E szolgalom azonban határbeli bányászat szükségeinek fedezésén tul, s annyira, hogy felperes város tűzi, épületi s szerszámfai szükséglete teljesen ne fedeztessék, ki nem terjesztethetik ; — sem fölperes várost abban, hogy a határbeli bányászat szükségletének teljes fedezése után, s az erdő kellő föntartása mellett, fönmaradandó fát eladás utján is saját hasznára értékesíthesse, nem gátolhatja. E szolgalom biztosításának tekintetéből továbbá, a határbeli összes erdők ezentúl is felperes város földtulajdoni jogának épentartása mellett államkincstári felügyelés alá tartozandanak, ugy a mint ez az erdőrendszer, a bányatörvény alapján, időnek jártával fejlődvén, a 15. U, s 5 E. a. legf rend. s az 1820-dik eszt. gyakorlat által megállapittatott; jelesül oly módon: hogy a felek mindegyike által az erdei irtásokra, legelőkre s telepekre is kiterjesztve követelhető, s közös befolyásukkal eszközlendő erdőszabályozás utján, külön az összes kincstári és bánya polgári bányászat, s külön a város magán használatára kijelölendő erdőrészek mindegyik fél által, csupán csak a meghatározandó erdőszabályozási elveknek pontos megtartására kiterjeszthető közös felügyelet alatt saját költségükön külön ; a jövő szükséglet végett közös használatra ne talán fönhagyandó erdőrészek pedig közös költségen közösen kezeltessenek. Addig tovább mig az erdőszabályozás megtörténte után a jelen bírói ítélet a kereseti erdőknek jövendő ilyetén használata, felügyelete s kezelésére nézve végrehajtathatik, az 1853-ik eszt. maj. 1 ső napján létezett gyakorlat anynyiban is, a mennyiben az 1820-ik eszt. birtokállapottal ellenkeznék, fenntartandó lesz; s ezeknek folytán alperes a per folyta alatt a város által állítólag erőszakosan elfoglalt hermaneczi erdőknek, ugy nem különben a 11. 601. 190. 135. 191. sz. a. említett erdei réteknek, alpeseknek , legelőknek, irtásoknak; valamint szintén a városi fürészmalmoknak s az erdők között levő egyéb javaknak ingyeu leendő viaszaadása; — s az erdőkben felp. város által 1836 ik eszt. július 10-e óta állítólag illetőségén felül kivett faizás által okozott károknak megtérítése, végre a 111. sz a. határjárásnak, s az abban megállapított határjeleknek megsemmisítése, s a felp. váro3 faizási illetményének az 1853 eszt. mart. 2-i s július 5-i cs. kir. ny. par. megállapított elvek szerinti szabályozása iránt tett kérelmeitől elmozdittatik, egyébiránt pedig a perben álló feleknek a kérdéses erdőtestben s átalában az egész per alatti területén lévő mindennemű bányászi javaik, jogaik s javadalmaik, mint ilyenek érintetlenül hagyatnak, az erdőtestben eső bánya használati, ezentúl is azonban csak ily használatra fordítható, rétektől alperes által szedett bérek mindazáltal jövőre megszüntetnek. II. Az 1825-ik esztendőben eljárt kir. biztosság költségei fejében a 609. sz. a. okmányban felszámított 200 frt 50 kr. pp. összeget felében a felperes város, felében az alperes bányakincstár viselni köteleztetvén, felperes a reá eső 100 frt 25 krt. pp alperesnek megtéríteni tartozik. III. A Garamon tuli vagyis sztarakopai, hlbokai, s turicskai