Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)
1864 / 87. szám
Pest, 1804. kedd november 8. 87. szám, Hatodik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Van-e helye az osztink perrendt. stb. — Jogeset, - Kúriai Ítéletek magánjogi ügyekben. — Udv. Rend. — írod. ért. — Hivatalos tudnivalók. Van-e az osztrák perrendt szab. szerint indított ügyekben zárídö vétlen elmulasztásából igazolási kérvénynek helye? 1' I e n il e s z a k Károly ugy\éd úrtól. H. B. felperesnő b. L. A. elleni, a volt cs. k. pesti országos törvényszék előtt folyamatba tett keresetétől azon okból mozdittatott el, mivel alperes által állitoft azon körülmény, hogy a kereseti követelés a per folyama alatt kiegyenlitetett, felperesi részről nem tagadtatott. Ennek folytán felperesnót ügyvédje a pervesztességről azon kijelentés mellett tudósitá „mikép azon mulasztása, mely által ö az alperesi részről, a valósággal ellenkezőleg állított kiegyenlítést tagadásba nem vette, ügyvédi hiba miatti előbbi állapotbai visszahelyezési keresettel hozható helyre, a mely azonban 1858-ki január 25-ig szükségkép megindítandó, mert néki a pervesztességet megállapító ítélet 1857-ki január 25-én kézbesittetvén, igy az ügyvédi hiba miatti előbbi állapotbai visszahelyezési kereset indítására megszabott egy évi határidő, ezen esetben, 1858 január 25-én kitelik." A hivatolí értesítés alapján H. B. részéről az ügyvédi vétség miatti előbbi állapotbai visszahelyezési kereset 1858. január 17. megindittatván, alperesi részről azon kifogás terjesztetett elő, miszerint „az érdemleges itelet a visszahelyezést szorgalmazó ügyvédjének nem 1857-ki január 25-én, hanem 1857. január 5-én lett kézbesítve, következőleg, mivel az ügyvédi vétség miatti előbbi állapotbai visszahelyezési kereset 1857 j an uár 5-e után lett beperesitve, az oszt. pprtás 361. §-a rendeletéhez képest elkésettnek tekintendő." Az idézett kifogás nyomán, azon körülmény tisztába hozatala végett, váljon az érdemleges itélet 1857 január 5-én vagy 25-én lett-e kézbesítve, a vizsgálat elrendeltetvén, minthogy aze végett kirendelt szakértők azt véleményezték, hogy a törvényszolga kézbesítési elismervényén keletül eredetileg 1857 jan. 5-e állott, és hogy idegen kézvonás által utólagosan az „5"-hez egy „2" toldatván,jött létre a ,.január 25-i kelet, — miért elsőbiróságilag az ügyvédi vétség miatti visszahelyezésikereset elkésve meginditottnak vétetvén, felperesnő keresetével elutasittatott. Felebbeztetvén ezen itélet, a volt cs. k. főtörvényszék, a szakértői véleményt nem ismervén el kielégítő bizonyítékul arra nézve, hogy a keresetnek elkésetten történt megindítása valónak vétessék, az előbbi állapotbai visszahelyezési kérelemnek helyt adott, és az elsőbiróságot érdemleges itélet hozatalára utasította. — Az ezen itélet ellen alperesi részről használt felülvizsgálati kérelem folytán azonban, a hétszemélyes tábla által az elsőbirósági itélet hagyatott helyben, és a kereset, elkésve történt megindítása felsőbiróságilag kimondatván, leszállittatott. Az előterjesztetteknél fogva tehát az indiíolt ügyvédi vétség miatti előbbi állapotbai visszahelyezési kereset, | azon okból lett leszállítva, mivel az ily kereset indításra a pprtás 361 §-a által megállapított záridő a kereset indításnál meg nem tartatott. Azon kérdés merül most már fel: váljon a kereset indításra nézve törvényileg kitűzött záridő elmulasztása miatt, tekintve azt, hogy a fél ezen mulasztásnak nem oka, hanem hogy az egyenesen onnét eredett, mivel ügyvédje hibásan adta tudtára, mikor kell a keresetet megindítani, — van-e jogorvoslatunk? Az ügy állása szerint, a mennyiben harmadik személy hibája miatt következett be a záridő elmulasztása, ha az osztr. pprendtartás szabályai szolgálnának zsinórmértékül, jogorvoslatképen a perrendtás 369 §-ában meghatározott, záridő vétlen elmulasztása miatti előbbi állapotbai visszahelyezési kereset lenne alkalmazandó. Ámde az országb. ért. szabályok 174 §-a rendeletéhez képest az osztr. pptás szabályai szerint folyamatba tett keresetek a perújítás és végrehajtásra vonatkozólag, az életbe lépett magyar törvények szabályai szerint kezelendők, az 1840: XV. t. cznek a perujitásról rendelkező 12-ik fejezete pedig, elmulasztott záridő miatti esetről nem intézkedik, és igy azon esetre, ha kizárólag ezen szakasz szó szerinti szoros értelme vétetik szabályul, az oszt. pprtás szerint indított ezen keresetben a felperesnöre, vétke nélkül elmulasztott záridő miatt háromlott sérelem megorvosolható nem lenne. Minthogy azonban az osztó igazsággal ellenkezik, hogy a mások mulasztásából elkövetett alaki jogbeli vétlen mulasztás miatt anyagi jogbeli sérelmet í szenvedjünk; azon okból, mivel az időközben behozott változások miatt, az ily sérelmek orvoslására szolgáló „p e r u j i t ási" vagy „előbbi állapotbai vissz alyezési" osztr. törvények helyett a magyar törvények rendeltettek alkalmaztatni, fel kell tennünk azt, hogy a törvényhozás figyelmét ezen orvoslási mód szükséges volta ki nem kerülte, és hogy a magyar törvényeknek a perujitási jogorvoslatot illetőleg történt visszaállításakor ar ról gondoskodtak, mikép a% osztrák pptás uralma alatt indított kereseteknél, a záridő vétlen elmulasztása esetében, a magyar törvények szerint is legyen orvoslásnak helye. Midőn tehát az országb. ért. szabályok 88 §-a a perujitásra vonatkozólag az 1840: XV. t. cz. II. R. 12 fejezetét „a következő kiegészítésekkel" állapítja meg zsinórmértékül, a 95 §-ban pedig igazolási kérelem elnevezése alatt épen az osztr. törvényekben tüzetesen kijelölt, de az 1840: XV. t. cz. II. R. 12-ik fejezetében elő nem számlált, vétlenül elmulasztott határidő miatti perujitási jogorvoslat van megállapítva, a mennyiben az oszt. perrendtartás szerint folyamatba tett ügyletben, záridőnek vétlen elmulasztása miatt perujitási jogorvoslattal élni szükségessé válik, ezen perujitási jogorvoslatnak, az országb. ért szabályok 95 §-ának értelmében,