Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 86. szám

350 melynek folytán már nem mondhatja többé, hogy csak a telekkönyvben bizva járt el; miért is a tett részletfizetések ellene érvényesíthetők. A bécsi legfőbb törvényszék ezen elveket számtalan jogesetben mondta ki: itt csak a következőkre szorítkozván : Egy házbirtokos a szomszéd ház pinczéjét már harmincz éven tol használta; a szolgalmi ház uj vevői ezen szolgalomnak megszüntetését azért kérték, mert a telekkönyvbe bejegyezve nem volt, hivatkozván a ptk. 1500 §-sára; a legfőbb törvényszék a keresetet visszautasította, mert a szolgalom a 30 évet meghaladó birtok által már elbirtokoltatott és a szakértők által begyőzetett, hogy ezen pincze a szolgalomra jogosult házával egy folyosó és lépcső által összeköttetésben áll, mi mindenki előtt észrevehető, és kellő figyelem mellett a vevők előtt is észrevétethetett, minek folytán nem hozhatják föl, hogy a házat csak a nyilvánkonyvekhezi biztában vették meg, és a telekkönyv által félrevezettettek, miért is igényük alapjául a ptk. 1500 §-át fel nem hozhatják (Unger. Glaser: Samlung d. Civil. Entscheid. d. Obers. Gerichtshofes Nr. 217.) Egy más esetben a fizetés iránti kifogásnak hely adatott az engedményes ellen, a ki az adósnál a követelés felől tudakozódott, és a ki előtt az adós a nyugta felmutatásával kijelentette, hogy a követelés már kifizettetett. (Unger Entscheid. Nro 618.) Csak ily megszorítások mellett véljük a telekkönyvi intézményt a polgári jogrendszerbe beilleszthetni; mert máskép az nem a jog védelmére, hanem kijátszások, mindennapi jogsértések eszközéül szolgálna, és a polgári jog éltető erején rágódó sebnek tekintethetnék; és azt állítjuk, kogy igpm'Q n. törvény e tekintetben méltányosan és igazságosan rendelkezett, és a kir. itélő tábla csak ezen törvényt alkalmazta. Váltójogi esetek. Közli Kéler József ur az eperjesi k. váltó tszék jegyzője. I. W. B. felperes, T. F. alperes ellen „450 db. tallér" és járulékai megvétele iránt, az eperjesi váltó törvényszék előtt 1863 évi deczember havában váltókeresetet inditván, ennek tárgyalása alkalmával alperes a többi között a kereseti váltó ellen azon okból, mert az tekintve a „tallér" kifejezé? alatt érthető pénznemek külömbféleségét, nem szól meghatározott összegről, sigy a vtk. I. R. 14 § d. pontja alatti kelléknek meg nem felel, kifogást tévén, a biróság leszállittatását kérvényezte. E kifogásra felperesi részről válaszoltatott, miszerint az 1858 évi cs. ny. parancs, mely az ausztriai valutát behozta, világosan kimondta az ezüst pénzre, különösen a tallérokra, mik egyenként 2 frt ezüst pénzbeni értékkel birtak, hogy ezen pénznek a forgalombóli kivétele iránt később lesz intézkedés téve, s mivel ez mostanig sem történt, ebből következik, hogy minden tallér 2 frt 10 kr. o. értékkel egyenlő; és hogy ezen pénz jelenleg is forgalomban van. Mire az eljáró biróság f. évi február 6-án 218 sz. a. kelt végzése által felperest fenti keresetével el, és az illetékes köztörvényi bírósághoz utasította, következő okból. Mert: a kereseti váltó értékét meghatározó ezen kitétel ,,450 d b. r. tall ér természetben" határozatlan, a mennyiben ezen kitételből tisztán ki nem vehető, hogy az alatt az 1857 évi szeptember 19-én kelt cs. ny. par. 5-ik czikkében érintett, vagy pedig az 1858-ik. évi april 27-én kelt cs. ny. par. 12 §-ban elősorolt s jelenleg még forgalomban lévő pénznem, s ezek közül me^'ik s minő értékben értetik : miért is a kérdéses váltó a vtk. I. R. 14 §-a d. alatti kellékkel nem birván, a 19 § tartalmához képest váltójogi viszonyok alapjául nem szolgálhat, hanem köztörvényi tekintet alá esik." Ezen végzés ellen felperes törvényes időben felfolyamodván, a kir. váltó f e 11 ö r v é n y s z é k f. é. mart. l-jén 718 sz. a. az eljáró váltótörvényszék fentebbi kelet és szám alatti végzését megváltoztatta, s alperest 450 db rajnai tallérok, és ennek törvényes járulékai megfizetésében azon okból marasztalta el: Mert a beperelt váltónak magyar szövegénél fogva kétségbe nem vonathatik, hogy alperes „r. tallér" kifejezés alatt magát 450 db. rajnai tallér fizetésére kötelezte. A hétszemélyes tábla váltó osztálya azonbau f. é. april 23-án 135 sz. a. az eperjesi e. b. váltótörvényszék fentórintett végzését hagyta helyben. II. Váltó végrehajtási jog elévüléséről. A fenállott s. a. újhelyi cs. kir. megyei törvényszéknek 1856-ik évi szeptember 15-én 5342 sz. a. végzése által K. J. M. E. K. K. és Z. F. elmarasztalt váltóadósok ingóságaikra W. Gy. felperes részére a tartozásbeli váltó összeg és járulékai erejéig a végrehajtás l-ő és 2-od foka, 1857-ik évi június 19-én, 3163 sz. alatti végzéssel pedig az árverés is megrendeltetett, és ez utóbbi meg is tartatott, de sikertelenül. Ezekután felperes 1863-ik évi oct. 3-án folytatólagos kielégítési kérvényét, az illető periratoknak egyuttali bemutatása mellett, az illetékes eperjesi e. b. kir. váltótörvényszékhez beadván, ezen kérvényének hely adatott, és ugyanazon év és hó 10-én 3622 sz. a. kelt végzéssel felperes részére, érintett alperesek ellen, a folytatólagos kielégítési végrehajtás, illetőleg a lezárolt és megbecsült ingóságok nyilvános birói árverés utjáni eladatása, a volt eljáró biróság felhívott 3163 sz. a. végzése folytán, és felperes kérelméhez képest a betutandók betudása mellett megrendeltetett. Az utóbb felhívott végzés ellen alperesek törvényes időben fel folyamodván, s a neheztelt végzést megmásitattni kérvén, a felett a váltó f e 1 tö rv ény szék en 1863 évi május 25-én 2010 sz. a. következőleg végeztetett: „Folyamodók kérelmének hely adatik, a neheztelt végzés tekintve: hogy a magyar törvények visszaállitá sának napjától kezdve, a magyar törvény által előszabott rövidebb elévülési idő, azaz két év alatt, a kérdés alatti folytatólagos kielégitési végrehajtást szorgalmazó kérvény be nem nyújtatott, s ez által felperes végrehajtási joga már elévült, megmásitatik, s felperes fenhivatkozott kérvényével elutasittatik." A Hétszemélyes tábla váltó osztálya azonban felperes fel folyamodása folytán, f. évi augusztus 4-én 298 sz. a. az első bíróságnak fentemiitett végzését következő indokokból helybenhagyta. Mert a váltó végrehajtási jognak elévülését a jelen esetben, nem a magyar váltójog ujabbi hatályba léptétől, hanem azon időtől kell számitani, mikor a mostani biróság az 1861 évben feloszlatott előbbi bíróságtól a jelen ügyre vonatkozó iratokat átvette, és ezen átvételről a végrehajtatót az id. törv. szab. 178 § értelmében értesitette, már pedig magából a folytatólagos végrehajtás elrendelését szorgalmazó, 1863 évi october 3-án 3622 sz. a beadott kérvényből eléggé kitűnik, hogy maga a váltóper csak 1863 évi october 3-án lett az eperjesi váltótörvényszékhez átté ve, a végrehajtási iratok áttétele pedig még akkor sem eszközöltetett; minthogy pedig a végrehajtató fél végrehajtási kérvényét