Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 67. szám

Pest, 1864. kedd augusztus 30. 67. szám, Hatodik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Büntetőjogi értekezés. — Kúriai Ítéletek magánjogi ügyekben. — Udvari Rendeletek. —Hivatalos tudnivalók. Büntetőjogi értekezés. A bizonyítékok elégtelenségéből! felmentés tana. III. A non bis in i d e m , vagyis végitélet utáni újólagos vizsgálat s eljárás megindithatása kizáratása elvének igazolásánál, mindenekelőtt ki kell emelnünk, mikép az nem képez, s az igazságszolgáltatás érdekeinek megfelelőieg nem is képezhet átalánosjogszabályt, melytől kivételek meg nem engedtethetnének. Ezen kivételeket kell tehát legelőször is megalapítani. A bűnvádi eljárás végitéletileg vngy a vádlott hátrányára (elmarasztalólag) vagy előnyére (felmentőleg)lett befejezve. Mindkettőben helye van az érintett kivételeknek. Hogy az elmarasztaltaktól, ha később ártatlanságuk igazolására kellő eszközöket mutathatnak elő, a jogosultságot, ujabb vizsgálatot kérhetni s eszközöltetni, meg nem lehet jogosan tagadni, már érintettük. Miután azonban ezen jogosultságot, a büntelenséget igazolni, egyátalában senkitől és semmi esetben sem lehet megtagadni ; miután ezen jogosultságnak hason átalánosságban az államnak azon kötelezettsége felel meg, hogy az ő nevében a birák által bármi esetben elkövetett jogtalanságot kivétel nélkül mindig helyrehozza; és miután az igazságszolgáltatás legfőbb irányául az szolgál, hogy az anyagi, a tényleges, valódi igazság érvényesítessék ; következik, hogy épen ezen valódi anyagi jogosság érvényének érdekében, az elitélt ár tatl a nsága kideritéséreaz újólagos vizsgálat minden korlát nélkül, és kivétel nélkül minden esetben megengedtessék. *) Ez okból a franczia rendszer helytelennek, a jog érdekeivel összeütközőnek nyilvánul, miután az ezen újólagos vizsgálat indithatását 3 esetre szoritotta i) t. i. 1. ha ugyanazon bűntényben különböző ítéletekkel ketten bűnösökként elmarasztaltak, kik közül egyik nem lehet bűnös, ha a másik csakugyan bűntettes; 2. Ha emberölésért elitéltetvén, elégséges jelenségek (indices suffisans) állitatnak elő arról, hogy az állítólag megöletett még él, vagy a kellő időben élt; és 3. Ha a marasztaló Ítélet alapjául szolgált tanú vallomás hamisnak nyilvánul. Helytelen e rendszer, 3) mert kétségtelen, 1) Dr. Schwarze: Von d. Wiederaufnahme d. Strafverfahrens. Archiv d. eri m. Rechts. 1851. S. 554. 2) Bourguignon: Jurisprudence des Codes criroinelles. Berenger: Justice criminelle 508 1. T a i 11 a n d i e r: Réflexions sur les loix pénales 210. 1. — Azért is a franczia törvényhozás már több izben, nevezetesen 1851-b. sürgeté a revisio jog kellő kiterjesztését. 8)Arnold: Gerichtssaal. 1851. S. 46. M i 11 e r m a ie r : das deutsche Strafverfabren II. § 206. dr. Schwarze: Wideraufnahrae d. Strafverí.S. 555. mikép számos más esetek is fordulhatnak elő, melyekben jogtalan ítélet hozatott, *) midőn tehát az elitéltnek jogának kellene lenni újólagos vizsgálathoz; mind a mellett e hibás rendszer számos ujabb európai codificatióba átment; 5) csakhogy több helyütt, különösen az ujabb német codexekben már nevezetes javításokkal. A reform igénye mindenesetre az, hogy a codificatio e téren az újólagos vizsgálat indítás jogát minden tényekre s bizonyokra kiterjessze átalában, 6) melyek valószínűen az előbbi marasztaló Ítélet megváltoztatására, tehát alaptalanságának kiderítésére vezethetnek. A codificatiónak tehát nem egyes kivételes eseteket kell elősorolni, hanem oly szabályt tartalmazni, mely átalánosan minden tények s bizonyítékokra kiterjed. Mert csak így tétethetik lehetővé, hogy az elítélt, bűntelensége kimutatására mindig képes lehessen. És ez az első kivétel, mely az elmarasztaló ítéletek esetére vonatkozik. De ily kivételnek, mely az újólagos vizsgálat megengedésében áll, helye van, s kell hogy legyen némely felmentő ítéletek irányában is. Ily kivétel nevezetesen, ha oly uj tények merülnek fel, melyek egy egészen uj büntettet állítanak elő ") 4) Mint p. o. ha a hites tolmács a vallomást hamisul forditá; ha az alapul szolgált okiratok hamisítottak ; ha a biró megvesztegetett; mi értendő a jury tagjaira, államügyészre, sőt a védőre is; ha a szakértők valótlanul véleményeztek stb. i) így ahollandiba,par maiba, nápolyiba, portugalliba, görög codexbe. Németországban a würtemb e r g i (255—258 cz ), p o r o s z (503 §), b a d e n i (119 §), b r a u nschweigi (171 S), frankfurti (341 §), nassaui (280 §) stb. kisebb nagyobb mértékben a fr. rendszert követik. 6) Ez irányt közelíti meg p. o. a braunschweigi, mely a tanú vallomás hamisságához az okiratok hamisítását is csatolta és egyszersmind a büntelenségre vonatkozó minden ujabb közvetlen bizonyokra kiterjesztette (§ 173); a badeni is kiterjeszkedik minden bizonyokra, melyeket az elitélt ujolag nyer s felmutathat. (S 119), oldenburgi (1857-i art. 463.), a thüringi hason irányban rendelkezik (338 §). melyet azaustriai codificatio is utánozott. Különösen megemlitendő a kurhesseni (1863. oct. 28-i), mely egész átalánosságban minden uj a b b tények és bizony o k alapján megengedi az újólagos vizsgálatot (§ 203—418,); igy az 1863-i würterabergi codex terv is (art. 456 ), h e s s e ndarmstadti (1860 § 455—58.), a szász országi (1855-i 387 art), mig a porosz (§ 503) és hannovérai (§ 221) csak a bizonyokra terjed ki, de nem, mint kellene az összes ujabb tényekre is. 7) így p. o. ha a vád orgazdaságra szólt, s ez alól lett felmentve, később pedig uj tények folytán egészen más, bár ugyanazon lopásnál elorzott, de az első vizsgálatnál említésbe sem jött tárgyak elrejtéséért vagy épen eltolvajlásáért került vizsgálat alá; 67