Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 51. szám

209 királyi Tábla, a fenérintett legfőbb törvényszéki jogérvé- I nyes Ítélet végrehajtását elrendelte, más részről Győr­megye törvszéke — ugyan azon évi 1863 május 12-én a leány ágtól csak egyszerű má-olat másolatjában felmutatott Praelectionalis Donatiot félre magyarázván, az iJ. törv. szab. 3§ellenére— Donatioból ere­dő jogviszonyok fejtegetésébe bocsátkozott, s oly tartalmú Ítéletet hozott, mely által ugyan­azon legfőbb törvényszéki Ítélet meg­semmisitetett, s a Sibrik Ferón cz csatári Apát után maradt összes értékegy hetedré sze, az ujitó felperesnőknek kiadatni rendel­tetett. — Ezen ítélet igy szól: — ,,Felpereseknek — az 1852. nov. 3-án magtalanul elhalt Sibrik Ferencz utáni hagyatékra nézve kereseti tehetőségük , s ennek folytán, egyenlő osztályos örökösödési joguk a Verb. I. R. 47 cz. 4 §. ugy az 1848- XV. t, cz. valamint az id. törv. szab. 1. 3. 10. 11. és 19. §§. értelmében megál la­pít atik, és részükre a B. a. összeírásban foglalt — ect — ingó és ingatlan hagyatékok, — ect — egy heted ré­sze közös tulajdoni osztályrészül megítéltetik." — In d okok „11. Felpereseknek az 1852. nov. 3. magtalanul elhalt Sibrik Ferencz utáni hagyatékra nézve az egyenlő osztályos örökösödési joguk megállapítandó volt, — mert: a) A néhai Sibrik Ferencz 1852 nov. 3-án egyenes örökös nélkül halván el, hagyatéka mint a Verb. I. R. 47 cz. 4 § mint pedig az orsz. bir. szab 10 és 11 §§ értelmében az oldalágon levő örökösöket s igy felpereseket is mint az örökhagyó testvérének törvényes gyermekeit törvényes részben illeti. — III. Az örökösödési illetőség pedig részben volt megítélendő, mert felperesek a J. a. szárma­zási tabella által vérségi össszeköttetésük minőségét iga­zolták, mit alperesek tagadásba épen nem vettek, s ekkép az osztályos részük a Verb. I. R. 47. cz. 4 § a és az orsz. bir. szabály 10, 11 §-sok alapján ítéltetett meg. — IV. Alperesek abbeli állítása, hogy a hngyatéki javak fi­ágot illetők lévén, abban a leányágbeliek nem osztozkod­hatnak, nem csak begyőzve nincsen, de sőt ennek ellenke­zője felperesek által igazoltnak tekintendő, — mert: a) A K. K. alatt becsatolt királyi adomány levél szerint a nevezett birtokok Horvát György nejének Orsolának, ésSib­rik Osvald nejének és ezek mind a kétnembeli utódaiknak adományoztattak. — b) Alperesek állal 1811. és 1835 év­ben magok között a leány ág kizárásával köiött osztály, a flágiság begyőzésére nem elegendő, minthogy a IV. 24. curiális döntvény szerint a javak eredeti természete — még a fejedelem jóváhagyása által sem, annál kevésbé volt önhatalmúlag eszközölt magán osztály által megvál­toztatható, stb. Ezen indokokra nézve megjegyzendő. Az 1848: 15. t. cz. az ősiség eltörlése szellemében minden örökösödési keresetet felfüggesztett, csupán a világos örökösödést az utolsó osztályból hagyta fel. Ezt rendeli az ősis. par. Az id. törv. szab. 1. §. épen a magyar törvényeket, s igy az utolsó osztályokbóli örökösödést állítja vissza; a 3 § a donationalis jog viszonyokból eredő pereketszünteti meg; miért a IV. indokban a donationalis jogviszonyokra fekte tett Ítélet törvény ellenes. — A 10 § rendeli, hogy az apai vagyon az apai ágra, az anyai az anyaira száljon vissza. Sibrik Ferencz Csécsenyi ingatlan birtoka egye­dül apai ágról származott birtok, melyben Sibrik Ferencz egyedül fi testvéreivel: Ferencz attya egyedül László unoka báttyával, a leány testvéreiknek mellőzésével osz­toztak. Miután pedig felperesek annya az örökhagyóval nem osztozott, igy osztályos rokon nem lévén, nincs czim, mi alatt a leányágiak osztozhatnának. Az id. törv szab. 11. §-sát ezen ügyre alkalmazni épen nem lehet, igy a II. indok alaptalansága, valamint a III. indoké is világos; mert a fiági javaknál a vérséget tagadni nem csak hogy nem kell, de nem is szabad, mert ha a felperesnő a szü­leinek törvényes gyereke is, azért a Sibrik család fiági birtokaiban nem csak hogy nem törvényes örökös, hanem a Verb. I. R. 60 t. cz. 9. §-a szerint idegen is, azért jogkö­zösséggel épen nem birhat. — A fiági ságot, mely az 176 7 1811 és 1835-ik osztályokra és a 330 éves ususon alap­szik egyenest a donatioval akarják megdönteni, állítván, hogy a leányágot a fiág önhatalommal zárta ki. Ámde mint említetett azon donatio, az „adutriusque se­x u m" záradékot nem tartalmazván, csak fíágra szól. Különösen azonban kiemelendő, hogy 1852. január 1-től Magyarországban minden per az oszt. p. prdtartás szerint volt folytatandó, következve az 1836 évi XIV. t. czikkben meghatározott sommás örökösödési eljárás hatá­lyon kivülvolt, és igy az emiitett p. prdtartás értelmében hozott jogérvényes birói ítéletek ellen a per újítása vagy is előbbi állapotbani visszahelyezési jogorvoslat csak ak­kor alkalmaztathatott, ha ennek ama ptartás 15. fejezete szerint helye volt, ily perorvoslatnak azonban az emii­tett jogérvényes Ítéletek ellen helye nem lehetett, és ezen esetre az E. alatt felhozott igazságügy ministeri rendel­vénynek sem volt alkalmazhatósága, mert e rendelvény a p. prdtartás hatályát megelőzött azon időszakra szólott csupán, midőn még az 1849. nov. 3-án életbe léptetett ideig. bir. szerkezet és perrendtartás volt érvényben. Alaki tekintetben tehát ezen egyetlen ok is elegendő arra, hogy a győrmegyei tszék ítélete a felsőbb bíróság előtt meg ne állhasson. — Mi pedig a dolog érdemét illeti, a magyar örökösödési törvények szerint az oldalörökösödés lényegéhez a jog közösség tartozik, az pedig ki van mu­tatva, hogy a Sibrik leányág, a Sibrik féle fiágijavakban soha sem osztozott, következőleg azokban jog közössége igy örökösödési igénye sincs. E hiányon a felp. leányág csak jogegyenlőségü perrel segithetne: ámde ily perben nem a megyei tszék, hanem a királyi Curia illetékes; de ha illetékes lenne is, az ily kereseteket a meghagyott ős. ny. par. megszüntette. Különben ezen ügyre az ősiség el­törlése nem vonatkozhatik, mert az elvileg megszüntette­tett, de mindaddig,mig azt az ősis. pátens 1853 május 1-én életbe nem léptette, az csak holt betű maradt; igy arra a kereset nem fektethetik, mert a törvényeknek visszaható ereje nem lévén az 1852. nov- 3-án elhalt örökhagyó utáni örökség iránti ujitott per is az ősiségi ny. parancs és az id. szab. 19 § rendelete szerint egyedül a halál eset alkalmával fennállott magyar törvények szerint — tehát az utolsó osztályból — Ítélendő meg, a melyben pedig a leányág soha sem vett részt. A királyi tábla a Győr megyei tszék azon ítéletét csakugyan fel is oldotta, köv. Ítéletében; „A jelen per tárgyát képező néhai Sibrik Ferencz hagyatéki tömegéhez tartozott javak a D a. csatolt okiratok szerint, 1853. július 1-én és igy a p. prdtartás hatálya alatt és ennek szabá­lyai szerint indított rendes Írásbeli kereset folytán a G. és H. a. ítéletek szerint a fenállott cs. k. fő és legfőbb tszé­kek által alpereseknek végérvényesen oda Ítéltetvén, s felperesek az ekként ítélt dologgá vált kereset felelevení­tésére az akkor hatályban volt p. prdtartásban kijelelt jogorvoslatot igénybe nem vévén, a keresetlevélhez E a. csatolt 1851. nov. 3. és igy a magyar tvnyek és törvény­kezési eljárás hatálya alatt az 1836. XIV. t. czikk értel­I mébeni sommás perekről intézkedő, azonban a polg. prd-

Next

/
Thumbnails
Contents