Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 3. szám

10 lekkünyvi kivonatot felmutat, annak ujabb, és a legújabb tel k hivatali bizonyít ványnyali gazol ni kell, hogy a telek k. kivonat felmutatása pe rezekor is, még ugyan azon állapotban van az eredeti telekkönyv. És igy az alperesi kivonat jelentősége semmire olvad le, mert nincs ellátva a legújabb hitelesítési záradékkal. Hogyan van mégis, hogy ezen kivonat, habár csak egy perezre is azt tartalmazta, hogy .Davidsohn javára a 3 házra előjegyzés történt? Ezt megfejti, mikép a telekkönyvi iroda az I. pontban felhívott 0. a. végzést, mely a kért bekebelezést a 3 házra nézve egyenesen elutasította, 1855 sept 25-én még telekkönyvileg ki nem tüntette, s hogy akkor a megtörtént plumbirozás (előjegyzés) az eredeti telekkönyvben még fenállott. Anynyi bizonyos, hogy a később kiállított és a perhez B. a. csatolt kivonat Davidsohn javára már semmi előjegyzést sem tartalmazott. Davidsohn, a midőn 1856. decz. 29. követeléseinek az új telekkönyvbe leendő átkebeleztetését kérte, nem a legújabb, hanem még mindig az 1855. sept. 25-én kiirt kivonatra hivatkozotf, s ha valaki akkor az utolsó kivonatot félmutatja, bizonyára soha sem történendett a kérdésben forgó átkebelezés, mert kiderült volna, hogy 1856 decz. 29-én a gödöllői hitelkönyvben semmi át kebelezhető sem volt bekebelezve. Ezekből átláthatni, hogy Davidsohnnak 1856 decz. 2í)-én, a midőn átkebelezési kérvényét az új telekk. hivatalhoz benyújtotta, csak az újpesti 27. sz. kétségtelenül Király-féle házra voltak átkebelezhető zálogjogai, de nem a 38, 39 -,0 SZ. házakra, aminek következése, mikép a telekk. rend. értelmében átkebelezni csak azt lehetvén, mi már a régi telekkönyvekben érvényesen volt betáblázva, Dávidsohnnak pedig a 38,39 és 40 számú házakra ily áttáblázható jogai nem 1 e v é n, az ennek daczára kieszközlött átkebelezés mint semmis és alap nélküli kitrirlendő volt. És ebben a telekkönyv hitele lerontását látni nem lehet, mert a telekk. rend. 148 §-a, de a polg. tk. 1468 § is kitörölne tőknek ismeri a telekönyvi jogokat, ha azok eredeti semmisége s érvénytelensége kibizonyul. Sőt Davidsohn a telekk. rend. 3 §-ára sem hivatkozhatott,mert ő nem szerzett további új jogokat, hanem csak azokat kérte átvezettetni, a melyekről kisült, hogy nem léteztek. S épen azért Davidsohn átkebelezése akkor sem állhatna fel jogosan , ha a kérdéses 3 ház helyesen lett volna a helyszíneléskor Királyék nevére írva, s ha ezeknek törvényes jogczimmel szerzett vagyonukat képezné. A helyszínelés közben történt bonyolalmak pedig következőleg fejlődtek : A helyszínelés akkor történt, midőn a kérdéses házak Neumantol végrehajtás alá vétettek s Neumann, ki azokat Hollánder Lajosnak 11,800 pfrt követelésével túlterhelve látta, ezen vagyonával épen nem gondolván, történt, hogy Király, ki Újpestnek jegyzője volt, számolván arra, hogy a há?akat majd meg fogja venni, Neumann t nem is értesítve, a maga nevét irattá be a helyszínelő bizottmánynál a nélkül, hogy azok az ő nevére valaha felvallattak, s Neumannal szerződött s neki vagy más vala kinek a vételárt lefizette volna. Az edictalis terminus pedig azon időre esett, a midőn a kérdéses 3 ház végrehajtásilag már el volt adva. Ugyanazért N. nem szólalt fel a helyszinelési elaboratum ellen, mert a házak tőle 1856 aprilisben bíróilag elvétetvén s elárvereztetvén, azokat 1856 augusztusban, a midőn a kiigazítási kérvények beadására kitűzött határidő lejárt, magáénak többé nem mondhatta. Hollánder testvérek pedig nem kérhették a kiigazítást, mert az ediktalis határidő alatt már folyamatban voltak a gödöllői szolgabírói hivatalnál azon intézkedések, u. m. a vételár felosztási tárgyalás, az árverés ratiI ficatiója stb., mik a házaknak az ő nevökre leendő átirai tását maga után vonták, és mert a telekk. rendelet 23 §. : megengedte, hogy a kiigazítási lépések a szolgab. hivatalnál is megtétethessenek. S igy egész nyugodtan várták j Hollánder testvérek, hogy a gödöllői szolg.hivatal, mely : nekik a házakat 1856 aprilisben, tehát az ediktális terminus előtt eladta, s melynek kötelessége volt a tehermentes átíratást hivatalból eszközölni, ezt a telekk. tanácsnál kellő időben és módon tenni is fogja. És a gödöllői szolg. hivatal csakugyan be is küldte átiratási megkeresvényét a telekk. tanácshoz, de ez itt nem várt akadályokra talált s így történt, hogy azután be kellett hivni Királyékat s Neumannt, a kiknek meghallgatása után a telekk. tanács ugyancsak a gödödői cs. k. szolgab. hivatalnak az árverést helybenhagyó végzése és átadási okirata alapján bekebeleztette Hollánder testvérek tulajdonjogát, fenhagyván jogukat Davidsohn ellen kitörlési pert indíthatni, mi nem sokára meg is történt. A Davidsohn átkebelezési eljárásáról megjegyzendő, mikép míg a gödöllői szolg. hivatal átiratási eljárása folyamatban volt.D. tévedésbe vezetve a telekk. tanácsot az 1855 sept. 25-én kelt betáblázási kivonattal, mely, miként feljebb kimutattuk, hitelességét veszté, mert a telekkönyv legutolsó állasának többé meg nem felelt, többszörös tárgyalás után daczára annak, hogy Királyék jegyzőkönyvbe mondották azt, hogy a kérdéses házak elárvereztettek, hogy hát átkebelezési engedélyt nem adhatnak s daczára, hogy már akkor ki volt tüntetve a gödöllői szolgab. hivatalnak átiratási megkeresvénye, kieszközölte azon jogainak átkebeleztetését, melyekről a perben kisült, hogy nem léteztek. — Mi természetesebb tehát, minthogy a semminek átkebelezése semmisnek mondassék ki; mert az átkebelezés új jogokat nem adhatván, ha kiderült, hogy Davidsohnnak átkebelezhető jogai a kérdéses házakra nem voltak, az átkebelezésileg nyert jeh zálog kitörlendő. Kúriai ítéletek. Magánjogi Ügyekben. A kir. Ítélő táblán. 24. Katzer Józseféi nejének Maniel J. mint az osztr. cs. kir. vasuttársulat igazgatója és általa a most emiitett társulat elleni kártalanítási petében Ítéltetett: Alperesnek az 1861. évi jul. 12. 7744. sz. a. bemutatott becsű elleni kifogásai általában annálfogva, hogy azt, illetőleg a közjegyzőnek arról felvett jegyzökönyvet minden legkisebb észrevétel, avagy megjegyzés nélkül az ő megbízottja is aláírván, elfogadta, azon különös kifogása pedig, mintha nem a jövedelem szerinti nagyobb, hanem az anyag és munkaérték kiszámítása szerinti kisebb becsérték vétethetnék kártalanítási alapul, s hogy az évi jövedelem felpereseknek adóbevallásából mentetett, azt pedig felperesek csak nagyobb kárpótlás kieszközülhetése tekintetéből rúgtatták volna fel 702 frtra, még azért sem érdemelvén figyelmet, minthogy egyrészről felpereseket alperes önbeismerése szerint is teljes kártérítés illeti, más részről pedig, mivel az emiitett becslevélben felperesek adóbevallásáról emlités sem tétetik, sőt ellenkezőleg tartalmából kiderül, hogy az évi jövedelem öszvege az alperes által oly annyira helyesnek vitatott korábbi becslevélből vétetett által, s alperes különben sem bizonyította, hogy felperesek adóbevallásukat csak a mondott czélból tették volna 702 frta, azonban más részről mivel a szakéitőkül kirea-