Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 32. szám

126 (praelatusokra) kötelező, s azon egyezmény 7. pontjából másokra következtetés sem vonható. A káptalani tagok, plébánosok, és káplánok végrendelkezésére nézve az 1776. febr. 16-án kelt kk. intézvény szabályozó, melynek következő pontja: ,,Ad primum, Usu in quo Conventio haec jam a 74. annis perdurat regulám eatenus ponente, et vigore hujus Canonicorum, Parochorum et Capellanorum testandi activitate hactenus, nunquam in quaestionem vocata existente,intellectum quoque ejusdem ad Canonicorum, Parochorum,et Capellanorum testamenta vei ab intestatodecedentium remansam substantiam extendi nullatenus posse" határozottan tanúsítja, hogy a Kollonics-féle egyezmény jelen esetre nem alkalmazható, 4-ik és 5-ik pontjaiból pedig határozottan kitűnik, hogy akkor, midőn még az ily peren kívüli eljárás szabályozva nem volt, törvényes bizonyság közbejötte, s az illető örökösöknek meghívása a hagyaték iránti bárminemű intézkedéseknél okvetlenül megkívántatott, s a káptalan oly jogot, mely szerint tagjainak hagyatékát a törvényes örökösök, saz illetékes polgári hatóság közbenjötte mellőzésével intézhette volna el, — magának soha sem tulajdonithatott, hogy pedig ez esetben az egyháziak ezelőtti kiváltságos állapotának megszűntével Vácz város törvényszéke az illetékes polgári biróság, bővebb magyarázat nem szükséges. Az 1812. évi october 6-án 24269. szám alatt kelt intézmény ily hagyaték felvételeknél már is az önkénykedés korlátozását tűzvén ki czélul, törvényes bizonyság alkalmazását a hagyaték összeírásánál és kezelésénél világosan meghagyta, s végül az 1840: 26. t. cz. az ily örökségek öszszeirása, s felosztását az illető örökösök közbenjöttével végrehajtandónak parancsolja, mi azonban itt nem történt, mert Vácz város törvényszékének küldötte mint törvényes bizonyság jelen nem volt, s az örökösök semminemű eljáráshoz nem hivattak meg. Végre még a Concordatum is, mely az egyháziakra nézve szerződvényszerü kötelező Erejében máig is fennáll, s mely az orbirói értek, alkalmával ugyan annak 1861 évi mart. 4-én legutolsó ülésében előfordult tárgyalás alkalmával érintetlenül hagyandónak tanácsoltatott, XIII. czikkében az egyháziak örökösödési ügyét polgári birói hatóságok alábocsátotta ezen kifejezéssel : „Temporum ratione habita Sanctitas Sua consentit, ut Clericorum causas mere civiles, prout Contractuum, debitorum, haereditatum judices seculares cognoscant et definiant." — A Concordatum erejének ez idő szerinti fenállására nézve hivatkozunk ő cs. kir. Apostoli felségének f. évi február 27-én kelt, s a nmlgú m. k. helytartó tanácsnál f. évi april 2-án 22727. sz. a. kihirdetett legfelsőbb elhatározására, melyben az mondatik ki: miután a Concordatum XXI. czikke szerint a püspökök azon korlátok alól, melyek végrendelkezési tehetségükre nézve elébb léteztek, fölmentettek, a végrendelet nélküli örökösödés jogosultságára nézve azonban a felhívott egyezményben intézkedés nem történt, ez utóbbi tekintetben a Kolonicsféle szerződés, az ezt pótló, s az osztrák polg. törvénykönyv behozataláig kelt 1848. év előtti szabályokkal irányelvül követendő lészen. — A Concordatum hatálya tehát elismerve van, s csak oly esetre, melyről abban gondoskodva nincsen, mondatott ki más torv. szab. alkalmazása. Ezen érvek a kir. tábla által megalapított elv ellenében erő nélkülieknek találtatván, a Hétszemélyes tábla hason szellemben következő határozatot hozott: „Az ideigl. törv. szabályok által az elhunyt egyházi személyek hagyatéka iránt a hazai előbbi törvényeken és gyakorlaton alapuló kivételes eljárás érintetlenül hagyatván, és igy változást nem szenvedvén, a kir. tábla végzése ilyen értelemben helybenhagyatik és az iratok a felek értesítése végett illetőségükhöz visszaküldetuek (1863. jun. líJ. 353. P. sz. a. Előadó : Huszár Ferencz.) Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 19. Eisenberger Dávid és Móricznak, Nyíregyház városa elleni sommás visszahelyezési perében ítéltetett : Mennyiben alp. város az általa Kállay Pétertől haszonbérbe vett kereseti birtoknak 121695 o. é. frt. lefizetése mellett, felperesek, mint Kállay Péternek a bérleti birtokot illetőleg jog- és birtokutódai részére leendő visszabocsátásában, és mérsékelt perköltségek fizetésében elmarasztaltatott, valamint a perutra nézve is, a kir. itélő Tábla Ítélete a felhozott indokoknál fogva azon értelmezéssel : miszerint a kérdéses birtok a perben felhívott haszonbéri szerződésekben kikötött időben és módon leszen felperesek által visszavehető, helybenhagyatik. Tekintve azonban, hogy alperes város, mely bár ugyan a 12/. szerint 1861. évi april 24-én a törvényes bizonyság által megkínált, és valósággal le is olvasott 121695 frtnyi kölcsönösszeget felvenni, az napon, e részbeni indokai később leendő előadhatásának fenntartása mellett vonakodott, még is, miután azon összegnek kiadására 1861 évi május 9-én, és igy a szokásos rövid időre terjedő 15 nap alatt felperesek által felhívott E. szerint a törvényes bizonyságot felkérte, de az, hogy alp. városnak akkor a kérdéses kölcsönösszeg kiadatott, s valósággal lefizettetett volna, mivel sem igazoltatott, a kérdéses bérleti birtoknak a pénz valóságos letételéig ok nélküli, és igy rosz hiszemü birlalójának nem tekintethetnék, az időközi haszonvételeknek szakértők által történendő becsértékbeni megtérítésének terhe alól alp. város az alsóbb bírósági Ítéletek e részbeni megmásitása mellett felmentetik ugyan, mindazáltal tartozik mint bérlő a kereseti birtoktól a szerződésileg kikötött haszonbért, és pedig annak részletenkénti lejártától számítandó 6ü/0 évi kamataival együtt felpereseknek megfizetni Az álladalmi adót illetőleg azonban, a kir. itélő Tábla itélelének megmásitása mellett, a törvényszéknek az e. b. Ítéletet e részben is helybenhagyó Ítélete hagyatik jóvá; — ily változtatásokkal»egyébbiránt a kir. itélő Tábla ítélete a többiekben is helybenhagyatván, a per sat. (1864. mart. 8. 7325. P. sz. a.) A kir. itélő táblán. 190. özvegy Ulrich Jánosnőnek született Schár Évának ugyancsak özvegy Ulrich Jánosnő szül. Allembacher Erzsébet elleni ügyében ítéltetett : Alperest, mint az 1862 évi mart. havában, és igy már a hazai törvények hatálybani visszahelyezése után elhalt néhai férjének Ulrich Jánosnak özvegyét, az id. törv. szab. 16. §-hoz képest, emiitett néhai férje után hátramaradt minden javakbani benmaradás törvényesen illetvén : ugyanazért felperesnek mint egyenes utódok nélkül elhalt fia, nevezett Ulrich János felmenő örökösének a Lancsuki 54 számú telekjegyzőkönyvben foglalt % telek s házhozi tulajdoni joga ezennel bíróilag megállapíttatik ugyan; abbeli kérelmétől azonban, hogy alperes, özvegységének tartama alatt, ugyanazon birtoknak egyszersmind tettleges át s kibocsátására, és elvett időközi haszonvételeinek megtérítésére