Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 1. szám

Pest. péntek 1864. jan. 1. 1. szám. Hatodik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, " ••" i - • ii - i ' i . ^^-^^^gjgga Tnrtalom : A bírósági szervezet codificatiójahoz — Kúriai ítéletek: magánjogi ügyekben. Udvari rendelet. — Hivatalos tudnivalók. A bírósági szervezet eoditíeatiójához. I. Nem lehet semmi kétség rendkívüli jelentősége iránt azon kapcsolatnak, mely a birósági szervezet, s a társalom legfőbb érdekei között minden államban fen forog, s a melyben öszpontosul túlnyomólag annak, a népek anyagi és szellemi kifejlődésére, folytonos előhaladására, s erősbülésére való rendkívüli befolyása. Nem azonban mint sokan még ma is hiszik, az ingadozó, idők szükségletei szerint változékony, sokszor nem is a legtisztább czéloknak szolgáló, politikai érdekek szempontjából,- hanem, és pedig mindenekfelett, az igazságszolgáltatás érdekeiből, melyek épen korunkban, melynek uralkodó iránya s jelleme a békés társalmi életnek, a szellemi s vagyoni erőknek kifejlődése, mi pedig csak a biztos, állandó elvekre fektetett igazságszolgáltatás által nyújthatott jogbiztossag nélkül elérhetlen.kell hogy az állam élet legelső, leglényegesb elemeit s létfeltételeit képezzék. Ezen ellentételek épen azt szükségelik, hogy a bírósági rendszer elemei, a politikai érdekektől szorosan elkülönítessenek; mert a bírósági rendszer hivatása s tökélye csak is a jogbiztosság lehető legnagyobb tökélyében központosul; az pedig szükségkép oly biztos önállást s függetlenséget igényel, mik a politikai törekvések s ezekkel járó párt küzdelmek által legkönyebben megsemmisitethetnek. Ezen elválasztásnak kell kiválóan köszönnünk kounkban a jogállam eszméjének valósultát, melynek t. i. fő hivatása s lényege épen az, hogy a jog minden mellék czélok nélkül szigorúan ön magáért valósitassék, s hogy az mindkinek különbség nélkül kiszolgáltassák, mi a korunk nagyságára vezetett munkásság s vállalkozási szellem legfőbb forrását képezi; megkülönböztetve a hűbéri kor államától, melynek minden intézményei, tehát birósági szervei is magán családi s politikai czéloknak voltak alárendelve, mi ezáltal a jogbiztosságot kizárva, a hitelt s szorgalmat már csirájában elfojtotta. Hogy ezen tekintetek különösen a birósági rendszerre is alkalmazandók, könnyen belátni,miután a bíróságok azok,melyeknek kezei közt forog s érlelődik a jog kiszolgáltatása, melyeknek kell tehát mindenkelőtt önállókká, minden idegen érdekektől, minden politikai törekvésektől mentekké alakitatni, hogy azután maga a jog s igazság szolgáltatás is, távol minden alárendeltség veszélyeitől, önálló lehessen. Ezen válaszfal tehát, melyet a politikai érdekek és a birósági rendszer hivatása közt emelni minden jogállam a legelső szükségnek ismer el, kell hogy a birósági rendszer codificatiójánál a legfőbb, leglényegesb kiindulási pontul szolgáljon. Ezen elválasztás, szerény nézetünk szerint, lehetend hazánkban egyik eszköz arra is, hogy az épen oly sok szenvedélyt, mint vak élőitéletet maga körül öszpontositó m u n i c i p a 1 i t á s kérdése is minél helyesebben megoldathassák; azt nem megsemmisítve, mir, a szabadságnak egy barátja sem kívánhat, hanem csak tisztázva; visszaszorítva azt azon korlátok közé, melyeket maga a munic i p a I i t á s lényege állit fel, s melyek a jogállam lényegével összeférhetők; de a melyeken túl az többé nem municipalitás, hanem már hűbériség, melyet korunkban csak némely elemeiben is visszaállitni akarni, alig maradhatna veszélyes következmények nélkül. Ezen legfőbb kiindulási szemponton kívül, szinte lényeges s nagy szükségű, hogy a szakképzettség, mint nélkülözhetlon kellék, az egész birósági szervezeten át szigorúan keresztül vitessék. Valóban nem tudjuk, az igazság szolgáltatás önállásának biztosításában, több súlyt tulajdonitsunk-e a biró függetlenségének, mint a biró szakképzettségének. Mért a bírót kellő szakképzettség nélkül hagyni nem egyébb, mint a birót az igazságszolgáltatástól egészen idegen, magán érdekek, cselszövényck s ármányok bábjátékává tenni, mi függetlenségét okvetlenül megsemmisitendi. — E szakképzettség épen korunkban rendkívüli szükségű, melyben a jogélet sokoldalú kifejlődése, az üzlet bonyodalmai, a jogviszonyok sokféleségei, a törvény tudomány magas kifejlődésével, s ezáltal szükségelte kizárólagos tanulmányozás szükségletével karöltve jár; lényegesen eltérve a középkor egyszerűségétől, melyet, bármenyire hódoljunk is, a jogi törvényhozásban nyilvánuló, s a retrográd iskolától merően bálványozott ősi nemzeti geniusnak, többé vissza nem varázsolhatunk. Ezeken s különösen a fent fej t ege tett politikai alárendeltségen kivül, abirói ön álláss függetlenség még különösen is biztosítandó. Amannak veszélyein kivül vannak még más intézmények s társalmi körülmények is, melyek ezt veszélyeztethetik, részint függést, részint esetleges érdekeltséget idézvén elő, melyek a szigorú jog kiszolgáltatás érdekeit háttérbe szorítják. De ne feledjük azt sem, mikép a törvénykezés — itt mindig kizárólag a magánjogi ügyeket értve — a nép érdekeinek, hasznainak eszközlésére, előmozdítására szolgál; eszközül használtatván, hogy a vagyon s kereset hátrányai eltávolitassanak, hogy a magánjogok biztossága épen megőriztessék. Ennélfogva kell, hogy a birósági rendszer akkép szerveztessék, mikép intézményei a népre minél könyebben elviselhető terhet hárítsanak, az a jog élvtzetéhez minél könyebben eljuthasson, és ez annak minél csekélyebb áldozatába kerüljön, mind az idő mind a vagyon tekintetéből. És ezek azon legfőbb kiindulási szempontok, melyekre fektetendők azon elvek, melyek szerint lenne nézetünk szerint hazánkban is a birósági szervezet alakítandó. 1