Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 72. szám

324 fel nem mutatott anyakönyvi feljegyzéssel elégedett meg, mindaddig, inig minden fő tanú elhaltával az igazság felderítése épen az Ő kötelesség mulasztása miatt vált lehetetlenné. De ugyanezen Zimmermann Károlynak 81. sz. a. bizonyítványa és a bíróság előtt tett vallomása nem csak egymással, de ellentétben áll az általa hivatalos minőségben vezetett anyakönyvvel is, melyet azonban az, általa elmulasztott próbák hiányában magán bizonyítványa annál kevésbbé ronthat el, mert olyant bizonyít, mi az állitólagos anya részéről később történt intézkedésekkel nem igazoltatik. Tahy Józsefné b. Fischer Karolina a perbeli iratok szerint ugyanis, azt, mit Zimmermann Károly vall, sem szóval, sem írásban, sem tettel soha nem nyilvánította; a 8. sz. a. beperesitett egyességben arról, hogy gyermeke lenne, említés nem történt, sőt, miután beismerte azt, hogy több évek óta férjével tulajdonképeni házassági életet nem élt, hanem csak asztalra nézve volt együtt lakásuk, ugyanezzel elismeri azt is, hogy törvényes gyermeke nem volt, és nem lehetett, — a 19. 20. 30, 31. ugy 67. és 73. sz. a. levelekből, ha alperes kifogásai ellenére eredetieknek és valódiaknak vétetnek is, az sem tűnik ki egész határozottsággal és kételyt kizáró bizonyossággal, hogy az azokban említett gyermek b. Fischer Karolinának saját édes szülöttje, de azt, mi a kereset tárgyát képezi, hogy t. i. a felperes néhai b. Fischer Karolinának alperes Tahy Józseftől fogantatott, törvényes leánya legyen, ama levelek szóval sem emiitik, pedig felperes maga sem állítja, hogy ezen bizalmas nyilatkozatok, kényszerítés vagy erkölcsi erőszakoltatás súlya alatt Írattak volna. De továbbá tettel sem nyilvánította azt, a mi Zimmermann Károly vallomásával és bizonyítványával bizonyittatni czéloztatik, mivel Tahy Józsefné férjétől történt elválása után, midőn az élelmi dij megtagadhatásátóli félelem ellen szerződésileg biztosítva volt, s így felperes által épen ezen elválási szerződés keletkezése tekintetében vitatott állitólagos kényszer megszűnt, később t. i. 1837. évi deczemberben történt haláláig a perben felhozottak szerint soha nem állította azt, mintha felperes férjétől nemzett törvényes leánya volna, és soha nem nyilvánította, hogy őt mint ilyet elismertetni óhajtja; sőt mellőzve Bodnár Gábor és több tanúk azon vallomását, miszerint b. Fischer Karolina felperesnőt felfogadott árva leánynak nyilvánította, vég perczeiben a gyermek tartását és neveltetését nem bizta volna idegen, nőtlen és vagyontalan emberre, hanem vagy magára az apára, vagy saját rokonira, ha a mint Zimmermann Károly tanú állítja, őt arra hivta volna föl, hogy egykoron gyermeke törvényessége mellett tanúságot tegyen. — Felperes arra, hogy néhai b. Fischer Karolina által legmeghittebb barátnéja Kállay Ignáczné szül. b.Szepessy Júlia gondjaira bízatott legyen, tanukat hoz ugyan fel, állítván, hogy azok az illető levelet olvasták, maga azonban az e részbeni fő tanúságot adható Kállay Ignáczné, jóllehet 1848-ik évben, midőn pedig felperes részéről a tanú kihallgatás már folyamatban volt, még Oroson tartózkodott, ki nem hallgattatott, sem az állitólagos levél vagy végrendelkezés fel nem mutattatott, és igy az e részben nem közvetlen tudomásból valló Hubert József éó a meg sem hitelesített Gergelyi Teréz 33. és 34. sz. a. tanuzásaik el nem fogadhatók, b. Fischer Karolina édes annyának özv. b. Fischer Ferenczuének szül. Bertoni Johannának V. a. és b. Fischer Lajosnak XXIV. sz. a. Árosy József IX. sz. a. vallomásával támogatott előadásaikból az, hogy felperesnőt Tahy Józseftől származott törvényes gyermeknek elismerték volna, ki nem tűnik, holott a dolog természetes rendében éppen ezek érdekében feküdt, hogy a leányától, illetőleg testvérjétől született gyermek törvényes attyától meg ne tagadtassék, a minthogy akkor is, midőn Tahy József másod szülött fiu gyermekét elismerni vonakodott, neje b. Fisoher Karolina támaszt saját rokoninál, illetőleg az apai házban keresett és talált. Ily körülmények között tehát, midőn felperesnőt sem az állitólagos apa Tahy József elismerni nem akarja, sem b. Fischer Karolina az állitólagos anya a keresztlevél kiigazítása végett lépéseket soha nem tett, sem a keresztszülék, s igy az egyházi s világilag legfőbb tanúk, jóllehet ezek egyike Fülöp Dániel még 1852-ik évben is életben volt, ki nem hallgattattak, sem a szülést és szoptatást leginkább bizonyítható bába, dajkák éspesztonkák fel nem kerestettek, Angyal Mária 13 ik és Klein Mayerné 26. sz. a. tanuk szabályszerűen kihallgatva és meghitelesitve nem lettek ; Komoróczy Ábrahám 10. sz. a. vallomása pedig, minthogy nem csak a tanuk és bizonylatok összeszerzésében fő szerepet vitt, felperesnőt saját állítása szerint ápolta, nevelte, gyámként tartotta, de, bárha elismeréséhez képest mindent tudott és mindenbe befolyt, még is Tahy Józsefnek, kinek pedig bizalmát birta, azt, hogy felperesnő az ő törvényes gyermeke legyen, soha, és még akkor sem mondotta, midőn már ellene bizonyítékokat szerzett, s ezzel érdekeltségét nyíltan elárulta, birói figyelembe nem vétethetik; az eljáró bíróság Ítéletében felhívott többi, részint hallomásból, részint mellék körülményekről nem is az e. b. által vett értelemben vallott tanuk is a kereset támogatására, vagyis az anyakönvv követelt megváltoztatására elégtelenek levén, felperesnő azon keresetétől, hogy születésének törvényessége megalapittassék, a 6. sz. a. keresztlevél bíróilag kiigazitassék, nevének birtokában meghagyattassék és a születés és névvel járó jogok élvezhetése bíróilag kimondassák, elmozdittatik, a költségek pedig kölcsönösen megszüntetnek." (1862. decz. 10. 2010. P. sz. a. Előadó : Szerényi Ferencz ktb.) (Vége köv.) Rögtonbirosagi tárgyalás Kalocsán. (Folyt.) Ifj. T. Sándor. 26 éves, ref/nős, szabadságos katona, különben K. J. földes ur szolgálatában levő csősz, vallja, hogy 5 aug. 26-án — szerdán — reggel neje B. Judit és L. György társaságában, saját kocsiján, a D. földvári heti vásáron volt, honnan d. u. 2 óratájban elindulva, Szent-Andráson át Madocsára mentek , vádlott napához, hol kissé fölborozván, este 8—9 óra között értek a csőszházhoz vissza. Itt kissé falatozván, vádlott puskájából egy régi töltést kilővén, utána még jó kedvéből 3 lövést tett, mi közben L. György, a közel juhakloknál levő nyájához ment, vádlottnak atyja T. István a lovakat vezette ki a mezőre, a vádlott maga pedig a pusztát ment bejárni, a kis cserekeszi völgyben lefeküdt, hol őt reggeli hét órakor N. L. ur juhásza fölköltötte. Innen elmenve, ismét máshol feküdt le, mignem a freikurok*) őt a csőszházhoz^bevitték és vallatták. Midőn este járásába ment, útközben R. József és T. Józseffel is találkozott, kik nyájaikat a juhaklok felé hajtották. — Vallja, hogy katonakitlije van, de azt Madocsán tartja s aratás óta nem használta ; hogy a ladik édes atyjáé s csupán kötélre kötve s néha vizzel megmerítve áll,s más madocsai emberek is elkérik,de a rablás ideje körüli napokban — leg*) F r e i k u r-, F r e i k o h r-, vagy F r e i k o r p s-ból eredhetett; a megyei pandúrokat, p :z: