Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)
1863 / 72. szám
Pest, péntek 18(>3. sept. 25. 72. szám. Ötödik évfolyam. TORVÉNYSZÉKI CSARNOK. g£sT Az évnegyedes elolizetők kéretnek előfizetésüket 2 írttal mielőbb megnjitani Taliyf'éle származás igazolási per. (Folyt.) Alperes Tahy József időközben elhalván, ennek végrendeleti örókössei és vérrokonai jelesül : özv. Tahy Ádániné, mint kiskorú gyermekei természetes és törvényes gyámanyja, továbbá báró RévaySimonné szül. Tajnay Ilona, Dulovics János és Péchy Luczián, amaz mint Tahy János kiskorú gyermekeinek, emez mint kiskorú Bujanovics Sándornak gyámgondnokai, végre Bánóczy József, mint Tahy József végrendelete végrehajtója ezen ítéletet fólebbezték a következő indokokból : Az itélet hibás és a törvényekkel meg nem egyező alapra van fektetve, mert felperesnó, midőn az önmaga által felmutatott 6. sz. a. keresztelő anyakönyvi kivonatot, melybe mint törvénytelen gyermek van bejegyezve, s abban semTahy József,sem neje neve nem foglaltatik, megtámadja, s annak ellenére azt á Htja : ,.hogy szülő anyja Halász névre csak magyarítva íratott és az nem is nváradi személy, hanem Bogdányban lakos férjével Tahy Józseffel együtt élt báró Fischer Karolina volt, és így ettől törvényes ágyból született", ezen állításait ama közokmány ellenében, mint különben is felp. teljesen bizonyítani tartozik, miután pedig a 6. sz. anyakönyv az előbbi törvények hatálya alatt készült,s így annak érvénye az akkor divatozó törvények, jelesen az egyházi törvények szerint ítélendő meg, eme törvények szerint a felperesnó által kért anyakönyv kiigazítására a tanuk vallomása nem elegendő, hanem ahoz a szülők, különösen pedig az atya beegyezése is mulhatatlanal megkívántatik; mind a mellett az eljáró bíróság ítéletét egyedül tanuk vallomásaira alapította és az anyakönyv kiigazítását Tahy József beegyezése nélkül, sőt ellenére elrendelte. Az itélet azon indokára : „hogy a férjes asszony saját bűnének beismerése, ha azt esküvel erősiti is, a gyermek ártalmára nem lehet'' —megjegyzik, hogy a magyar törvények, jelesül Sz. László 1. k. I. Fej. és Verbőczy 1. 105. szerint a férj hűtlen nejét megölhette, vagy fejvesztésre vádolhatta, és csak az istennek tartozott számolni, nem hogy esküjének hitelt nem adtak volna. Az egyházi és magyar törvények a nő esküjét csak oly gyermekre nézve vetik el, melyet a nő a férj, vagy rokonok házánál s tudtával szült, s mely az anyakönyvbe is mint törvényes gyermek íratott be, nem egyszersmind oly gyermekre nézve, mely mint jelen esetben idegen helyen Debreczenben született, s mint törvénytelen, idegen névre immati'iculáltitott. A praesumtio, melyet az itélet Tahy József ellen alkalmaz, önkényt elenyészik, mert a születés törvényességére vonatkozó egyházi és magyar törvényeknek és gyakorlatnak a Verbőczy Prologi "tit. 2-o per excellentiam jus civilének nevezett jus civile romanumból átvett elvei szerint,figyelmezve a jus civile romanumban pag. 114. Digestorum Lib. 1. tit. VI. §. 6. kimondott elvekre, a praesumtio a férj ellen csak azon esetben harezol,midőn a férj folytonosan nejével lakik s a gyermek az ő házánál nyíltan s a szomszédok tudtával születik, nem pedig oly esetben, midőn, mint itt, a gyermek Debreczen városának egy zugában titkosan született, s idegen névre kereszteltetett. Mi az alperes ellen felhozott ellenmondás elmulasztását illeti, erre felperes ellen Tahy Józsefnek sem kötelessége, sem tárgya nem volt. Nem az első, mert az osztr. polg. tk. 158. §. a jelen régibb esetre visszaható erővel nem bir, a magyar törvényekben pedig ily rendelkezés nem létezik; nem a második, mert felperesnó a 6-ik sz. anyakönyvbe, mint törvénytelen gyermek, s idegen névre Íratott be, tehát mi ellen tiltakozott volna Tahy József? ha csak az ellen nem, hogy nem Halász Amália s nem törvénytelen gyermek. hzen kellő időben benyújtott fölebbezés a pesti volt cs. k. orsz. főtszék elébe felterjesztetvén, s attól a kir. it. táblához áttétetvén, ez következő ítéletet hozott : „A kereset a 6. sz. a. beperelt keresztlevél kiigazítására lévén irányozva, miután ebbe alperes Tahy József nem csak bele nem egyezett, sőt azt a per lefolyta alatt is határozottan ellenzetté, s ellene tiltakozott, a felperes részéről keresete támogatására felhozott próbák pedig teljes hitelességű bizonyítékoknak nem tekintethetnek,mert mellőzve azt, miszerint azon körülmény, hogy Tahy Józsefné szül. b. Fischer Karolina 1833-ik év 2-ik vagy 1834-ik év 1-ső felében valósággal terhes állapotban lett volna, szakértő bába vagy orvos vallomása által megalapítva teljességgel nincsen; Zimmermann Károly jóllehet a gyermeket ő keresztelte, de b. Fischer Karolinát előbb soha nem látta, sem később sem ismerte, azt tehát, hogy azon nő, ki előtte a felfedezést állítólag tette, valósággal Tahy Józsefné szül. b. Fischer Karolina volt, határozottsággal és bizonyossággal nem tanúsíthatja; és eltekintve az alperes által vitatott soknemű ellenmondásoktól, annyi bizonyos, hogy Zimmermann Károly az állítólagos felfedezés után, mindaddig, mig 81. sz. a. bizonyítványát kiadta, mindazt, mit akkor, midőn a keresztlevél kitételei állíttattak valótlanoknak, melyeket ő maga abbahivatalbeli hitelességei bevezetett, az igazság felderítésére tenni állásánál fogva szoros köíelessége volt, teljesen elmulasztotta, ugyanis sem azt, hogy törvényes előjárójánál hivatalos jelentést tett volna, ki nem mutatta, sem a bábát, kinek bemondása után az anyakönyvi beirást szerkesztette, ki nem hallgatta, sem a kereszt szülőket, kiket pedig saját bevallása í-zerint ismert, a fölfedezést tevő nő azonossága, és az előadás valósága iránt ki nem kérdezte, hanem egy puszta, felmutatni ugyan ajánlott, de soha 72