Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 63. szám

Pest, kedd 1863. Aug. 25. 63. szám. Ötödik évfolyam. TORVKNMKI CSARNOK, Tartalom : Az 1836:XIV. s 1840:XIII. tcz. alkalmazásához. — Kúriai Ítéletek: magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Az 1S)6:\IV. s I840:Xlll. zásához. tcz. alkalma­Sz el én j i Kárólj ügyvéd úrtól. Katona Antal és öt testvérje, azok közt kiskorúak is 1862. jan. 6'. világos öröküsödési keresetet nyújtot­tak be Pest* megye Vácz járási szolgabirájánál , Hajdú Antal, baghi likos ellen, melyben A. szerint 1858. i'eb. 18. végrendelet nélkül elhalt édes annyuk,néh. Katona Erzsébet által, második férjével, alperessel közösen birt, és a B. a. hiteles telekkönyvi kivonat szerint, a te­lekkünyvez} bizottmány előtt megjelent alperes saját bevallása folytán közös tulajdonként telekkónyvezett, Baghon, Pestmegyében t'ekvő házat> egy negyed te­'ek külsőséget, két szőllőt, továbbá a közös gazdaság íenfartására szolgáló s ennek felszerelését képező, és már az ősiségi ny. p. 12. §. által a polg. t. k. beho­zatala előtt kötött házasságokra nézve érvényben meg­tartott 1840. VIII. tcz. 8. §-ánál fogva, mint közkeres­mény szintén közös több nemű ingóságokat, mely va­gyont alp. magánál visszatart, és melynek édes annyuk tulajdonát képezett fele része, elhalálozása után, a ha­lál eset idejében érvényben állott osztr. ptk. 728. 730. 733. §§-aidál fogva őket, mint törvényes örökö­seit illeti, minthogy ezen örökségüket mostoha apjuk­tól barátságos úton meg nem nyerhették, édes ar.nyukat illetett fele részben mint anyai örökségüket, az id. tszab. 170. §hoz képest az 1836. XIV. és 1840. XIII. tcz. által szabályozott egyeztetési és osztoztatási eljárás utján magoknak kiadatni kérték. A szolgabíró a barátságos egyességet a felek kö­zött eredmény nélkül közbenjötte mellett, megkísértvén miután még előbb a hagyatéki vagyon leltározását eszközölte volna, az osztoztató küldöttség, különböző he­lyeken lakó választott birákból, a törvény' értelmében megalakult. Ezen osztoztató küldöttség, illetőleg válasz­tott bíróság, a felek kihallgatására először 18G2. dec. II. és miután egyik bírónak meg nem jelenése foly­tán ez alkalommal magát megalakultnak nem tekin­tette, eljárási költségeinek a felvett jegyzőkönyvben 24 frt 86 krban történt megalapítása után, ismét 1863. febr. 19. tűzte ki határidőül, és ez utóbbi határnapon, a feleknek egész nap folytatott kihallgatása után az ügynek írásbeli tárgyalását rendelte el. Ennek következtében írásban benyújtott ellenbeszédében alperes előadja: a) Hogy felperesek édes atyjuk utáni örökségüket még 1840-ben megkapták, b) Hogy alperes a felperesileg fele részben követelt ingatlanokat egyedül szerzetté, nejének néh. Katona Erzsébetnek neve az 1. sz. a. 1841-ben kelt szerzeményi oklevélbe fel nem vétetett, és alperes az in­gatlanok árát a házasság tartama alatt, részben még 1858 után is egyedül kifizette, és igy néh. Katona Erzsébet ré­szint azért, részint mert halálakor már 75 éves volt, az ingatlanokban közszerző nem lehetett, c) Hogy az ingat­lanok értékének a robot és dézsma eltörlése folytáni növe­kedése csak alperes javára eshetik, d) Hogy a kérdéses ingatlanoknak közös tulajdon gyanánt lett telekkönyve­zése a telekkönyvi biztosok önkényének kifolyása volt, és végre e) Hogy ily ingókkal, milyeneket felperesek köve­telnek, alperes már néh. Katona Erzsébetteliegybekelése­kor is birt; és mindezeknél fogva a keresetet mint alap­talant leszállitatni kéri. Felperesek válaszukban, miután szerintök a p. t. könyvnek a keresetben hivatko­zott §§-nál fogva őket illető törvényes Örökösödési joguk, ugy szinte azon körülmény, hogy az általok anyai örök­ség fejében követelt vagyon annyuk utánmaradt,és alpe­res által visszatartatik, alperes által beismertetett, csak annak bizonyítására szorítkoznak, hogy a kérdéses va­gyon általok keresetbe vett fele része valósággal néhai édek annyuk tulajdonát képezte, és igy most mint annyuk leszármazó örököseit őket illeti. Ezt bebizonyítandók : L Az ingatlanokra nézve ismét a B. a. alperes saját be­vallása mellett szerkesztett, soha semmi ellenmondással nem illetett, hiteles telekkönyvi kivonatra hivatkoznak, melynek ellenében az 1. sz, a. 1841-ben kelt, tehát a te­lekkönyvezési munkálatokat megelőzött, és ezek által, fő­leg alperes saját bevallásánál fogva tökéletesen érvény­telenített szerzeményi oklevél, és azon nem igazolt, felpe­resileg tagadásba vett alperesi állítás, hogy a kérdéses telekkönyvezés a telekkönyvi biztosok önkényének ki­folyása lenne, figyelembe nem jöhet, egyszersmind kere­setüket a ptk. 1467. §-val támogatják, és minthogy alpe­res által annyuk közkeresményi joga vonatott kétségbe, e tekintetben esetleg az ősis. ny. p. 12. § utalnak, mely szerint a házas feleknek a házasság alatti közkeresmény­hezi törvényes közös tulajdoni joga a házasság kötésekor létezett törvények, a fenforgó esetben tehát az 1840. VIII. 8. §. szerint ítélendő meg, és igy néh. Katona Erzsébet, mint volt jobbágynő, már törvénynél fogva közkereső lé­vén, közkeresményi jogától sem előrehadadott kora, sem nevének a szerzeményi oklevélből történt kihagyása ál­tal megfosztható nem volt, végre esetleg hivatkoznak a ptk. 1236. §-ára is. 2. Az ingókat illetőleg, egy részt al­peres azon beismerése folytán, hogy a kérdéses ingók annyuk holta után felmaradtak, életében általa és alperes által közösen használtattak, és a közös gaz­daság felszerelését képezték, más részt az 1840. VIII. törvényczikk 8. §. és néhai Katona Erzsébet ennek foly­táni közkeresményi joga következtében mondják édes annyuk tulajdoni jogát, és igy most saját Örökösödési jo­gukat megállapítottnak,figyelmen kívül hagyatni kérvén az általok tagadás alá vett és alperesileg nem igazolt azon alperesi állítást, hogy alperes a követeltekhez egyenlő in­63

Next

/
Thumbnails
Contents