Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 49. szám

Pest, péntek 1863. Jul. 3. 49. szám. Ötödik évfolyam. *!',»! VÉ\¥S Tartalom: Sommás visszahelyezés! eset — Kúriai Ítéletek: magánjogi üg-yekben.—Büntetőjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Sommás visszahelyezési eset. Busbach Péter ügyvéd úrtól. Nagyattádi Czindery László 1856-ban bérbe adta kisteleki urodalmát Kilényi Jánosnak 9 évre, s a bérlet telekkönyvileg bekebeleztetek. 1862 okt. 13. a bérlő csőd alá jut, és a tömeggondnok magát bevezetteté a bérletbe. Czindery László időközben meghalván, örökösei eladták a kisteleki urodalmát többeknek, kik azonnal a csődtömeg kiűzésével kezdték elfoglalni az urodalmar. A csődtömeg gondnoka az uj tulajdonosok ellen birtokháboritási pert kezdett az illető főszolgabíró előtt. Felp. keresetében előadván, mikép Kilényi 1856-tól egész 1862 okt. 13. mint bérlő birta az uradalmat, midőn kiütvén ellene a csőd, a bekebelezett bérletben a tömeg lőn annak jogutódjává, s mint ilyen a tömeggondnok által a haszonbért jogot a főszolgabiró jelenlétében átvette és folytatta mindaddig, mig 1862 nov. 4. az uj birtokosok őt törvénytelen erőszakos foglalás, s a tömeg számára dolgozott cselédek nek a munkateljesítésétől eltiltás és elűzés által abból ki nem vetették. Törvényeink az önhatalommali birtokba helyezést csak két esetben engedik meg, t. i. az 1802 22. tcz. szerint azon bérlő ellen, ki a bért nem fizeti pontosan, és Verb. I. 68, szerint az ellen, ki egy másra háromlott birtok vagy birtokjogba erőszakkal betolakodott. A tömegre egyik eset sem áll, mert a haszonbér egész 1863 februárig, tehát előre van lefizetve, és mert erőszakos foglalást nem követett el, hanem magát ellentállás és ellentmondás nélkül bevezettette azon bérletbe, melynek alapját képező szerződés telekk öny vileg be van kebelezve. Az orsz. bir. ért. 145. §. a. a telekkönyvi pátenst fentartván, a 156. §. pedig az osztr. törv. mindazon határzatait, melyek a telekkönyvi pátenssel összefüggésben állanak, szintén fentartván, az osztr. polg. törvénykönyv 1095 §. a szerint a nyilván könyvekbe beiktatott bérlet dologbani joggá válik. A csőd kiütése folytán a bérlő személyétől elkülönözhető minden dologi jogai a tömeghez tartoznak; ezeket birtokba venni a tömeggondnok nemcsak jogosítva, de kötelezve is van. Ennélfogva a csődtömeg törvényes birtokos lévén,ellene nem önhatalmú, hanem ismét csak törvényes uton lehet eljárnia annak, ki a birtokláshoz erősebb jogczimmel vél birni. Kéri tehát felperes a sommásútu visszahelyezést. Alperesek védelmükben előadák, miszerint az 1802. 22. és 1807. 13. feltételezik, hogy a kiűzött fél háboritlan birlalásban lett legyen, és tényleges erőhatalommal üttetett legyen ki; — azonban felperes nemezekre, hanem a bekeblezésre alapitja keresetét, s magát Kilényi jogutódjának tekinti; pedig az 1840 évi XXII. tcz. 37. §. a szerint a bérlő csőd alá jutásával a bérlet megszűnik. És igy alperesek üresen találták a birtokot és azt ellenmondás nélkül vették birtokba. Az osztr. polg. tk. 1021. §. értelmében is a bérlemény elárvereztetése megszünteti a bekebelezett bérletet, ezen bekebelezés tehát nem absolute sérthetlen ; az 1840 XXII. 37. §. szintén ily megszüntetési esetet tárgyaz. Felperes — folytatják — nem bizonyitott békés birlalást. A bevezettetést tagadják alpererek; de ha történt volna is, a békés birlalás hosszab ideigi tényleges és háboritlan birtoklást, megszállást, elhatárolást stb. feltételez. Pedig sem a tömeggondnok, sem cselédje nem lakott a bérleményen. A cselédek munkától eltiltása még nem feltételezi a tömeg kezelését. A tömeggondnoka haszonbéri jogot és a fundus instructus egy részét nem leltároztatta, és igy a bérletről tettleg lemondott; ők tehát az uradalom birtokba vételével erőszakos foglalást nem követtek el. Ezen sarkpontok körül forgott a tárgyalás •, minek befejezte után az itélő főszolgabiró a leltározást teljesített főszolgabírótól, ki más helységben volt, még egy bizonyítványt kéretett ki, melyben tanusittatik, mikép a tömeggondnok a haszonbéri jog leltározását nem is kérte, és hogy a fundus instructus leltározásánál azt nyilvánította, miszerint a tömeghez nem tartozó vagyon Öszeirása által másnak kárt és alkalmatlanságot okozni nem akar. Miután e bizonyítvány a tárgyalás utánni nap beérkezett, a főszbiró következő Ítéletet hozott : „A visszahelyezésnek hely nem adatván, felperes keresete leszállitatik, egyszersmind alpereseknek okozott s bíróilag 179 frt 88 kr. leszállított költségekben elmarasztaltatik, s ellene a végrehajtás elrendeltetik. Mert felperes a visszahelyezésnek feltételeit, a tényleges békés birtoklásból erőszakkali kiüttetését nem igazolta. Nem a birtoklást, mert a C. D. a. hivatkozott levelekbeni említett tények azon időből származnak, melyben alperesek, már a kérdéses birtok birlalásába magukat helyezték (nov. 7. 11. 13.) azon időből pedig, melyben felperes egyedül gyakorolhatta volna a tényleges birtoklást t. i. okt. 14től, mint a csőd megnyitása napjától egész nov. 4., mint alperesek a birtokba történt behelyezkedésük napjáig, semmi oly tényt nem állit és nem bizonyít, mely kétségtelen tényleges és békés birtoklást igazolna, az alperesileg 3 és 4 a. felhozott levél hivatalos és felperes által hamisnak nem állított, ugy bíróilag kikért és M. a. csatolt hiteles és hivatalos jelentés és bizonyítvány, mint teljesen bizonyitott ellenében tanuk kihallgatásnak helyt adni annyival kevésbé lehetett, mert a bizonyítványok azt derítik fel hitelesen, miszerint sem a bank részére történt foglalásnál, sem a csődtömeg részére tett összeírásnál a haszonbéri jog és ennek accessoriuma a kikötött fundus instructus le nem foglaltatott, és össze nem Írattatott, vagyis 49