Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 47. szám

Pest, kedd 1863. Jun. 23. 47. szám, Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: EszterMzyféle hit bkom myi ügy.(Folyt)— Kúriai Ítéletek : magánjogi ügyekben.—Hivatalos tudnivalók. Eszterházyféle hiítúzoiiiáiiyi \\s;j (Folyt.) Az előadott családi intézkedések, egyezkedések, s más azokkal járt ténykörülmények folytán, a majorátust igénylő idősb, s annak ellentmondó ifjabb grófi ág között kifejlődött perbeli viták, kiválóan következő kérdések körül öszpontosultak : Váljon a hitbizományt alapitó első szerző intézkedése bir-e jogi hatálylyal a családtagokra, habár a hitbizomány összes kellékei meg nem lennének is? Váljon a hitbizomány kihirdetés elmaradása csak a hitelezők vagy a család tagok irányában is bir-e jogi következéssel? Mily erejűek a hitbizományi intézménynyel ellentétes későbbi családi egyezkedések? Váljon ezek az intézkedőkön kivül az utódokra is kötelezők-e? Váljon a hitbizomány alapithatási kir. engedélyen kivül, annak utólagos megerősítése szükségeltetik-e? Az idősb ág majoratusi jogigénye ellenében kiváló érvül az hozatott fel : hogy az első szerző E. József hitbizományi intézkedése az utódok ellenkező intézkedései s igy ellentétes s folytonossá vált gyakorlat által megváltoztattatott; hogy a majorátus alapítása nem is volt érvényes, mert kir. megerősítés nem járult hozzá,s mert a kihirdetés elmaradt stb. stb. Ezek ellenében a köv. fejtegetések figyelmet érdemelnek : A magyar örökösödésnek — vitatja a felperes— két nagy és bölcs alapelve volt kezdettől fogva : a családokat az ősi javakban megtartani, s a nemzetségeket ez által, és hol léteznek a hitbizományok sérthetlenségének biztosítása által, az elporlástól, az elsülyedéstől megóvni, de egyszersmind annak, ki vagyonát nem az ősöktől nyerte, hanem saját érdemével szerezte, szabad rendelkezést engedni, hogy szerzeményeiről nem csak életében, hanem halálában is, a közelebbi nemzedéket ugy, mint a késő maradékot is kötelezőleg intézkedhessék. Nevezetesen : Verbőczy H. T. K. I Rész. 5. s 57. czime, s ezzel egyezőleg az 1 723. 50. t. cz. 3. s 4. §. világosan ki van mondva a magyar szerzőnek szabad rendelkezési sarkalatos joga, mig ugyanezen 1723. 50. tör. 1. §. a szerzőnek megengedi, hogy végrendeletek, s nem csupán végrendeletek, hanem íassiók, és kir. adományok által is, a kegy. királyi beleegyezés előleges kinyerésével (praecedente confirmatione regia) hitbizományt rendelhessenek, mely hitbizománynak az 1687. 9. törvény czikk s az 1723. 48. t. cz. 4. §. záradéka szerint jogi természete, hogy az az egész család, nem pedig egyes nemzedékek, annál kevésbbé egyes családtagok tulajdona, s hogy az illető, örökösödésre hivatott családtagok azokban csak haszonélvezeti joggal birnak, a javak állaga felől pedig nem rendelkezhetnek ; mert azok az első szerző szándéka s akarata szerint, mint a család fényének fenntartására szolgálók, j mindenkor épségben és sértetlenül megtartandók. Mindezen törvényes alapelvektől eltérőleg, ha az ifj. grófi ág jogi kívánalmai teljesítetnek, az elsőszülöttségi hitbizomány, melyet gr. Eszterházy országbíró összes tatai uradalmából, mint kétségbe nem vont első szerző, M. Terézia Cs. s Királyunk előleges világos engedelmével, tehát épen az idézett 1723. 50. t. cz. 1. §. által megkívánt „p r a e c e d e n s c o n f i r m a t i o" hozzájárulásával, teljes joggal alkotott, mely a törvényes, fő és lényeges kívánalmaknak minden részben megfelelvén, bíróilag soha nem érvénytelenittetett, sőt a család kebelében is mindenkor érvényesnek és szabályozónak ismertetett, az annak életbe léptetését megengedő fejedelem,s a teljes jogában levő első szerző akaratának ellenére, az annak módosításához és megváltoztatásához semmi joggal nem biró utódok félreértett szándokához képest,gyökeresen megváltoztattatnék, így mig egy részről a magyar örökösödési rendszerben egyik főalapul szolgáló szabad rendelkezési jog, az abból jogosan folyó intézkedés megsemmisítése által, alapjában megingatatnék, más részről az, mi a törvényeink szerint szent és sérthetlen, t. i. a szerző által alkotott,s kir. megelőző helybenhagyással szentesitett hitbizomány, a szerző és alapitó által szándéklott alkatából kivetkőztetnék; megsemmisítve azon czélt, mely az alapitót vezette, hogy a családi elsőszülöttség illő ellátása által a családi fény és erő öszpontositottabb állapotban fenntartassák. A törvény az első szerzőnek szabad rendelkezési jogot ád; gr. Eszterházy József országbíró, a tatai majorátus alapitója, kétségbe nem vont első szerző, ki a tatai uradalmat Krapff József Ferencztől saját pénzén vette, s ezen vételre k. kir. adományt vezetett, és ennek alapján magát beigtattatta, és igy e tekintetben teljes joggal birt végrendeletében majorátust alapítani. Ezen rendelkezése az első szerzőnek, még ha a törvényben a majorátus-alapításra megkívántató egyéb kellékek nem léteznének is, a családtagokat, kik nem ősi örökösödési joggal, hanem kizárólag a szerző akaratának alapján örökösödhetnek csak és igy azt meg nem támadhatják, jogfogalmaink szerint szigorúan kötelezné. Az 1687. 9. s az 1723. 50. t. cz. e két törvény,mely Corpus Jurisunkban a hitbizományok értelmét s kellékeit meghatározza, a hitbizományok alapítását előbb csak a főrendeknek, azután egyéb nemeseknek is megengedvén, következő kellékeket állit fel : 1) hogy az, a ki végrendeletében hitbizományt állit, szerző legyen: 2) hogy a hitbizomány az uralkodó felség által megerősíttessék, és pedig „praecedente r", 3) hogy a hitbizományt felállító rendelkezés a megyékben kihirdettessék. Az első kellék illeti magát a rendelkező családját, melylyel szemközt csak oly javakban lehetett rendkívüli örökösödést felállitni, melyek nem oly ősi családjavak, 47