Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 43. szám

Pest, kedd iSftl. JUJI. 9. 43. szám, Ötödik évfolyam. TORVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Besszavazási okmányra megadliató-e az előjegyzí's ? — Kúriai ítéletek : magánjogi igyekben. — Büntetőjogi ítéletek.— Hivatalos tudnivalók. Beszíivaz.isi okmányra megadható-e az előjegyzés? A. meghalván 1850-ben, hagyatéka, mely 2000 írtból nllott, örököseinek: B. fiának és C. leányának még 1857. évben, mint a fennállott cs. kir. biróságok némelyikénél szokásban volt, minden közelebbi részletezés nélkül, csak a!taláno=an szavaztatott be, mindegyiknek két egyenlő részben 1000 Inig. Az óróküsök közül az egyik B. ingatlannal bir. és az rá telekkünyvüeg be is van kebelezve. C. ki örökrésze kiadása végett B. ellen a pert megindította, folyamodik, hogy 1000 t'rtnyi örökrésze, B. ingatlanára elöjegyeztessék, kimutatván egyúttal, hogy a pert megindítom. Némelyek azon nézetben vannak, hogy folyamodó előjegyzési kérelmével el volna mozdítandó, mivel 1) a beszavazási okmány által A. hagyatéka mindkettejüknek természetben szavaztatván be, folyamodónak a tulajdonra igen, de zálogra jogczime nincsen; ausztr. ptk. 449. §. telekk. rendelet 88. 89. §§. 2) habár B. a telekk. szerint tulajdonos is, mindazonáltal nincsen bebizonyítva, váljon az •> ingatlana ugyanaz-e, mely A. hagyatékához tartozott? és mely felényire a C. tulajdona is. 3) Lehetséges, hogy a hagyaték nagyon felbec-ültetvén, az örökrészek is nagyban szabattak meg, és igy, ha B. az 1000 frtot kifizeti, károsodik. Megkisértendjük mind ezen okok nyomatékát leszállítani, és ha lehet, azokat egészen megczáfolni. Ugyanis: l.Epj.'en mivel a beszavazási okmány egész altalánosságban van szerkesztve, egész bizonyossággal egyelőre állítani nem lehet, hogy a hagyaték mindkettejüknek természetben szavaztatott be. És itten egy kis eltérést engedünk magunknak aunak támogatására, hogy a bírónak, hogy igaz-ágos legyen, minden körülményekre figyelemmel kelletik lennie. Ugyanis, valamint annak elfogadása, hogy a hagyaték természetben beszavaztatott, éppen mivel a beszavazási okmány nagyon is általános, csak suppositum, ugy csak suppositum azon másik nézet is, hogy a hagyaték csak 5-nek szavaztatott be természetben azon kötelezettséggel, hogy C-t kifizesse, lássuk melyik f'eltétemény mellett szól az élet. A. örökhagyó jobbágy volt. B. örököse fiu, C. pedig leány. B. a telekkönyvbe van, mint már mondatott, irva, C. pedig férjnél; nem volószinűbb-e már most, a nép gondolkozás módjánál fogva, hogy magok az örökösök is a beszavazási okmányt akkép értelmezik, hogy az ingatlan #-nek maradt, mert fin, 6'-nek pedig mert leány, az örökrésze pénzben adandó ki; e feltétem^ny elfogadása mellett még azon elvitázhatlan tény is szól, hogy az ingatlanra csakugyan egyedül B. van irva, és hogy ellene C. 1000 frtjának kiadása végett a pert me'gkezdette. Hogy B. van bejegyezve, könnyen megmagyarázható, mert A. 1850-ben halván el, B. mint a házban maradt fiu, és tettleges birtokos, a telekkönyvek felvételénél beíratott. Mindezen kérdések azonban a per tárgyát teszik, és nem az előjegyzését, és csak azért érintettük meg, hogy miután a beszavazási okmány oly annyira általános, a természetbeni beszavazás nézetének elfogadása nem egyéb mint suppositum, mely mellett kevesebb praktikus érv harczol, mint a másik 'f'eltétemény mellett. Menjünk tovább, a beszavazási okmányból kétségtelen, hogy C-nek 1000 írt jár ki apja hagyatékából, tehát jogczime is van, mert hisz örökös, és beszavazási okmánynyal is bir, és mi ezen 1000 írt örökrész elvégre is, ha elemezzük egyéb, mint követelés, melyet az örökös társnak kikelletik adni, már akár természetben akár pénzben, azt a megindított per fogja eldönteni, addig is nincsen ok annak előjegyzését megtagadni, mivel ha B. időközben eladja az ingatlant, C. ugyan bot tal ütheti 1000 frtjának a nyomát. Igaz, hogy az örökségi jog elvben, mindenkor a hagyatéknak állagára terjed ki, igaz, hogy folyamodó a hagyaték felének, tehát az ingatlannak is természetbeni kiadatását, és ebbeli jogának biztosítása végett a pernek feljegyzését kérhette volna,de éppen itt a baj, mert a pert nem arra intézte, hanem az 1000 frtnak kifizetésére, és igy nincsen ok tőle az előjegyzést megtagadni, már csak azért sem, mivel ez ellenfelének n°m árt. A 2-ra példával felelünk, mert a példa legjobban felvilágosit. Tegyük fel B. az ingatlant, melyet ő C-vel apjától öröklött, mar elébb eladta, ugy, hogy jelenlegi birtokát ő maga vette, nem tartozik-e ö azért C-nek 1000 frtját ezen birtokból is kifizetni ? ezt ugy hisszük indokolni felesleges, és ebből következik, hogy az ingatlannak identitása nem szükséges arra, hogy a másik örökös társnak örök része elő ne jegyeztessék, de sót azt mondjuk, hogy azon esetben, ha 5-nek jelenlegi birtoka nem apjától való, folyamodó igen eszélyesen cselekedett, hogy nem a hagyatéknak természetbeni kiadatását, hanem 1000 frtjának kifizetését kérte, de sőt mivel az ingóságok részint már nem léteznek, iészint mivel B. azok nagyobb részét 1851. óta elhasználta, folyamodó csakis pénzt kérhetett. 3. A hagyatéknak szinte csak supponált vagyonkép lett felbecsúltetese, az előjegyzés megitélése körül szóba sem jöhet, azért tartatott hagyatéki tárgyalás, a hol is az örökösük ez iránt szólhattak, e tekintetben B. a megindított perben elég ellenvetéseket tehet, sőt az egész hagyatéki tárgyalást is megdöntheti. Végre nem tartjuk feleslegesnek megérinteni, hogy a telekk. rend. 88. §-nak d) pontja oly általánosságban van szerkesztve, mikép mindazon esetekben, melyekben a követelési jog, tehát a jogczim okmányilag ki van mutatva, habár az okmány ieljes bizonyítékot nem szolgáltatna is, nem állítjuk a 43