Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 38. szám - Büntető jogi értekezések. 1. [r.] A büntetti tévedésről. (Vége)

Pest, kedd 18Ö3. Május 19. 38. szám, Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tnrdilom : Büntető jogi értekezések. Vége. — Kúriai ítéletek : magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók X Büntető jogi értekezések. >/l. A büntetti tévedésről. Y(Vége.) A tévedés a tá r gy ban különösen, midőn a tet tes nem azt gyilkolta meg, nem annak házát gyújtotta fel, átalaban nem azt sértette meg, kit és kiéi szándékolta, a büntethetést ki nem rekeszti, mert ily esetben abüntethetés minden kellékei megvannak, habár nem is közvetlenül azt tekintve, kinek irányában a bűntett elkövettetett, hanem átalában nz elkövetett büntettet tekintve. Nézzük : Például a következő esetet : a tettes A—t szándékolta agyonlőni, és hogy abbeli szándokát véghez hajthassa, lesben állott oly helyen, melyen, hogy A. jönni fog, tudta; azonban véletlenül a várt A. helyett B. jön arra előbb, kit a tettes A-valí hasonlatossága,és az est homálya miatt A-uak ismer el, s ezen meggyőződésében B — t agyonlövi, csak később tudván meg a közbe jött tévedést. Itt ugyan azt lehetne mondani, hogy a gyilkoló szándék B—re nézve hiányzott, tehát az ezen elkövetett szándékos gyilkosságról szó sem lehet,s igy a tettest mint B. gyilkosát sem lehet büntetni. De tagadhatlan más részről, hogy a tettesnek szándoka volt embert (A—t) életétől megfosztani, és ezen szándokának következtében meg is tett mindent, miből másnak halála bekövetkezett, csupán csak a véletlen tévedés okozván, hogy a helyett, kit akart, mái embert gyilkolt meg. Az ily tettes annál kevésbé menthető, minthogy ő a tévedést a tett elkövetésekor nem is gyanitotta, s ama meggyőződésben működött, hogy azt, kit valóban szándékolt (A—t), lövi meg. E vélemény helyessége kitűnik abból is, hogy midőn a büntető törvény a gyilkosságot tiltja, azt tiltja átalában minden emberre nézve, és nem egy vagy némely egyénre szorítva, mintha ezeket nem, a többieket pedig szabad volna meggyilkolni. A büntető törvény mindenki életét akarja biztosítani, mit mindenki tud, mert tutija, hogy nem csak bizonyos egyént nem szabad meggyilkolni, hanem senkit sem. Hasonlóképen van ez más bántalmazásoknál, károsi tásoknál is, különösen az emiitett gyujtogatási esetnél; mert habár a tettes nem annak akart kárt okozni, kinek házát felgyújtotta, de bizonyos, hogy gyújtani akart, és megtett mindent, mi gonosz szándokának végbevitelére megkívántatott, a közbejött tévedés valamint nem a tettes cselekvőségének következménye, ugy az a betudásnál mit sem változtat, azt különösen meg nem szünteti. A tettes hihetőleg bánni fogja, hogy azt sértette, ki iránt ellenséges indulattal nem viseltetik, de e bánat az elkövetett bűntettben mit sem változtat, és javulásra sem mutat, mert az nem tanúság arra, hogy ellenséges indulata annak irányában, kit sérteni, károsítani akart, enyhült, vagy megszűnt volna. Azok, kik ellenkező véleményben vannak, s azt állítják, hogy a felhozott esetekben gonosz szándékosságról só nem lehet, s igy végbevitt gyilkosságról sem; hanem azt állítják, hogy arra nézve, kit a tettes sérteni, károsítani akart, csak megkisérlett bűntett (gyilkosság, gyújtogatás), arra nézve pedig, kit az valóban megsértett, megkárosított, vétkes gondatlanság (culposa incuria) van jelen, a következő esetre hivatkoznak : Egy közvitéz háború idején megakarja lőni az ellenséges hadhoz tartozó tisztet, és midőn már puskáját arra czélozza, véletlenül közbejön bajtársa, kit a szándékolt ellenség helyett agyonlő. Ez esetnél könyen tévedésbe eshetik a bíró, ha figyelmét elkerüli azon lényeges körülmény, hogy az ellenséget agyoidőni szabad, sőt kötelesség, bajtársát agyonlőni pedig tiltott tett Hogy tehát a fentemiitett és ez utóbbi eset közt a hasonlatosság megmaradjon, ezt ugy kell módosítani, miszerint a szándék és kivitel oly egyénekre vonatkozzék, kiket sérteni nem szabad. Például : a közvitéz saját tisztjét, ki iránt ellenséges indulattal viseltetik, szándékozván agyonlőni, e helyett a véletlenül közbenjövő bajtársát lövi agyon; mely esetben a fent előadottak szerint a tettest mint gyilkost lehetend tekinteni, mert a büntető törvényt gyilkoló szándokkal áthágván, embert gyilkolt. Ama körülmény,hogy a tettes mást sértett vagy károsított, mint valóban akart, a büntetés enyhítéséül vagy súlyosbításául szolgálhat-e ? — E körülmény enyhítőül vétethetik annyiból, hogy a tettesnek azt, kit valóban megsértett, megkárosított, sérteni, vagy károsítani előre eltökéllett szándoka nem volt; sulyosbitónak pedig anynyiból, hogy azt sértette vagy károsította, ki arra, hogy igy sértessék, károsittassék, a tettesnek semmi okot sem szolgáltatott, nem különösen uey, mint az, kit a tettes ellenséges indulatában, mire a sértett fél adhatott elegendő okot, sérteni, károsítani szándékolta. Mi a tárgybani tévedés másik faját illeti, midőn t. i. az agyonlövetni szándékolt az ellene irányzott lövést véletlenül kikerülvén, a kilőtt golyó mást, kit a tettes nem látott, de ott lenni gyaníthatott, talált; itt a megsérteni szándékolt irányában megkisérlett gyilkosságot, az agyonlövő irányában pedig vétke? gyilkosságot állithatni, a mennyiben a tettes tudhatta, hogy azon helyen más ember lehet, kit a kilőtt golyó találhat. —A különbség ezen és az előbbi eset között lényeges; mert ez utóbbiban tettes a megsértettet nem látta, tehát azt megsérteni szándéka sem lehetett, az előbbi esetben pedig tettes a megsértettet látta, s azt a megsérteni szándoklottal ugyanazonosnak nézvén, meglőni szándékozott, és azt e szándoka 38