Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 36. szám - A birói kártérítési felelőség

güknek megszegésére elcsábíttatni engedik, hanem azok ellen is, kik a köztisztviselőt ajándékkai megvesztegették, vagy megveszte­getni megkísérték, bünfenyitő eljárás azonnal inditandó, és azok a vizsgálat eredményéhez képest, a hivatkozott kegy", kir. leirat ér­telmében, a vétséghez mért büntetéssel mulhatlanul ní.egfenyiten­dők lesznek, mely tekintetből a kellőleg utasítandó tiszti ügyészek­nek kik a megvesztegetett,vagy a megvesztegető ellen mint közváa­lók lépnek fel, egyszersmind az is kötelességéül teendő, hogy azon esetben, midőn az ily vádlott Ítélet által bűntelennek kimondatnék, vagy midőü a kimondott büntetés, a bűntett súlyához képest fö­lötte szelídnek látszatik, a felebbvitelt a felsőbb bírósághoz törvé­nyes idő alatt közbenvetni, felelősség terhe alait el ne mulasszák. — Kelt Bécsben boldogasszony hó 16 án 1863 évb. (31094. sz. a.) Az idézett k. kir. leirat eredeti szövege következő : 2542. Franciscus Dei gratia, Hungáriáé, Bohemiae, Dalma­tiac, Croatiae, Slavoniae Rex Apostolicus, Archidux Austriae etc. Magniíici, honorabiles, Magnifici item et Egregii fideles nobis Di­lecti! — Siquidem nobis vigore Constitutionis Regni, signanter autem articuli etiam 12. ultimae Dietae Exercitium potestatis exe­cutivae non modo»competat, sed etpro obligamine incumbat; hinc relate ad corruptiones in officii judicis, aut alio quaepiam servitio publico constitutorum Individuorum, tam per iteratas benignas Resolutiones regias, quam et per proprium Juramentum Judicum ac complures Leges signanter : articulos 73 : 1486. 10 33. et 70. anni 1492. et 4 : 1498. severissime interdictas, benigne nobis de­cernere visum est, ut cuncta penes aulica et provincialia prout et politica cameralia ac juridica Dicasteria, non absimiliter apud Co­mitatus et civicos Magistratus, denique Eclesiastica fora in quali­cunque demum cathegoria ccnstituta Individua semet a corruptio­nibus prout et omni acceptatione donorum, in parata pecunia,natu­ralibus, aut alia quacunque Grátificatione consistentium eo certius abstineant, quod secus in casu quo quempiam ob acceptationem Donorum Justitiam perperam administrasse, conpertum fuerit, ta­lis poenae legali subjiciendus, ob accepta donaria et gratiíicationes autem ultra restitutionem earundem a servitio amovendus, et ad ulteriora servitia publica in perpetuum pro inhabili declarandus, et huju=modi restituenda dona denunciantibus eorundem relin­quenda. ille vero, qui Donariis ofíicialem in ofílcio publico consti­tutum corrumpere attentaret, pro re nata promerita poena plecten­dus sit. — Quam benignam Resolutionem Nostram Regiam Tabu­lae huic nostrae Judiciariae pro publicatione in suo gremio facien­da. exactaque observatione hisce notificandam esse duximus. — Vobis in reliquo Gratia nostra Regia benigne propensi manemus. Dátum in Archiducali civitate nostra Vienna, Austriae. Die octava mensis martii, — anno domini Millesimo septingentesimo nonage­simo secundo. — Franciscus m. p. Comes Carolus PálíTy m. p. Jo­sephus Jaszvitz m. p. — 2542. Vienna, ex Cancellaria Regia hun­garico aulica; — Magnifico, honorabilibus, Magnificis item et Egregiis N. N. personalis praesentiae nostrae Rcgiae in judiciisLo­curatenenti, et Consiliario nostro, Caeterisque Tabulae nostrae lu­diciariae Assesoribus fidelibus nobis Dilectis. Ex oíFo Pestini.Prae­sent. 17-a martii 1792. publicat : eadem. (L. S.) 3) A. bünperbcli vádlottak védelmezése iránt. Ő cs. stb. Urunk nevében. Több törvényhatóságok tudósításai­ból tapasztaltatott, hogy a vádlottak száma a fenyítő törvényszékek nél sokszor oly annyira szaporodik,hogy azok védelmezésérea tiszti ügyészek nem elégségesek ; valamint a felsőbb helyekre felterjesz­tett bűnvádi iratok aziránt is tanúságot szolgáltattak, hogy a bűn­vádi perek tárgyalása és elintézése vagy kelletén tul hosszabb időre elhúzódik, vagy pedig a vádlottnak védelmezése szembetünő­leg felületes, ki nem merítő, és egyszerű formaságig lealacsonyul. Noha pedig az ország törvényhatóságainak régi rendszeréhez ké­pest, a tiszti ügyészek kötelességeihez tartozott a vádlottak védel­mezése is, még is ezen intézkedés nagyobb részben, a köznép felett a törvényhatóságok részéről régi időkben gyakorlott gyámi rend­szernek kifolyása lévén, tagadni nem lehet, miként a tiszti ügyé­szeknek jól felfogott feladata inkább az, a bűntettesek ellen köz­vádlóként fellépni, és azok megbüntetését szorgalmazni, mint azo­kat védelmezni, miután a tiszti ügyészek hazai törvényeink szelle­me szerint is, a bűnvádi eljárásban tulajdonképen a megsértett állam és polgári társadalom képviselői, nem pedig a vádlottak vé­dői ^vanánt tűnnek fel. A magán ügyvédek ellenben azon kitűnő jogosultságai lévén felruházva, hogy a feleket a bíróságok előtt képviseljék, és az<?k érdekeire felügyeljenek, valamint ennélfogva az országban ujabb időbeii bevett szokás szerint a bíróságok pol­gári ügyekben a szegény sorsú perlekedő felek számára gondnokot a magán ügyvédek sorából hivatalból neveztek ki, és a magyaror­szági ügyvédek nemes kötelességük érzetében sohasem vonultak vissza, a szegény osztályhoz tartozó feleknek polgári ügyekbeni pártfogásától, — ugy törvényes akadály nem forog fenn az ellen sem, hogy bűnvádi perekben is, a fenyítő törvényszékek, mennyi­ben a tisztiügyészek e feladatnak meg nem felelhetnek, a szegény sorsú vádlottak védelmezésére pártfogót vagy képviselőt a magán ügyvédek sorából kinevezhessenek, bizton elváratván, hogy az erre hivatott ügyvédek ezen nemes kötelesség teljesítését maguk­tól nem fogják visszautasítani. Ezeknél fogva meghagyandó a kor­mányzata alatt létező valamennyi fenyítő törvényszékeknek, hogy a székhelyén a felek képviselésével foglalkozó valamennyi magán ügyvédek jegyzékét elké-.zitse és azokat c jelen rendeletnek tudo­másukra juttatása mellett felszólit«a, hogy azok, kik a bűnvádi el­járásban a szegény osztályhoz tartozó vádlottak ingyeni védelme­zését elvállalni készek, ezen készségüket a törvényszéknek beje­lentsék. Egyszersmind pedig a fenyitő törvényszék oda utasítandó, hogy a bűuvádi külön vizsgálat befejezése, és a vádlottnak fenyitő kereset alá vétele után, a vádlottnak a védlő szabad választását ne csak megengedje, hanem a súlyos bűntettek eseteiben, ha ezen joggal élni nem akarna is, számára védőt a magán ügyvédek sorá­ból hivatalból rendeljen, kinek védenczével bírói tag jelenléte nél­küli tanácskozhatása, és a vizsgálati iratoknak, azokat kivéve melyek a bíróság belügykezelését illetik, valamint a vádlevélnek betekintése is kellő felügyelet alatt a tárgyTalás előtt megengeden­dő. Magától értetik egyébiránt, hogy a vagyonos vádlottak a véd­lőnek fáradsági dijját, legyen az szabadon választva, vagy hivatal­ból kinevezve, a törvényszék meghatározása szerint megfizetni tartoznak, azon kérdés eldöntése pedig : váljon a vádlott törvény értelmében szegénynek mondható-e ? a törvényszéket illeti; mely utóbbi a valósággal szegénynek elismert vádlott védelmezésére a képviselőt is hivatalból kinevezendi, ezen eljárásban szem előtt tartandván azt, hogy a szegények képviselése a törvényszék hiva­tali helyén létező magán ügyvédek közt igazságos arány szerint felosztva legyen Azon nem várt esetben, ha valamely magán ügy­véd egy vagy más szegény vádlottak ingyeni védelmezését alapos ok nélkül elvállalni vonakodnék, az minden ollyatén díjjal járó ügy­viseléstől kizárandó, melyben a pártfogó vagy képviselő kinevezése a bíróságot illeti Kelt Bécsben Ausztriában Boldogasszony hó 20-án 1863-dik évben. (21103. sz. a.) 4) A szóbeli perekben felvett tárgyalásos egyességi jegyzőkönyvek, bélyeg ille­téke iránt. 0 cs. apostoli stb. M. é július 28-án 12042. sz. a. kibocsá­tott udvari rendelvény kapcsában utasitandók lesznek az 1836. évi 20. tcz. valamint az ideigl. törv. szab. 33. §-a szerint sommás szó­beli perek tárgyalására és elitélésére hivatott valamennyi bírósá­gok, hogy az érintett perekben nemcsak az ítéletek és a felebbezé­sek, hanem maga a kereset, és a felek által bíró előtt kötött egyes­ségek az illetéknek alá vetve lévén, a szóval előadott minden per­beszédről, következőleg a szóbeli keresetről is felvett jkönyvre legyen az összefűzött bírói ügyviteli, vagy minden egyes perben | használt külön tárgyalási jkönyv, az 1862. évi dec. 13-án kelt ille­j téki törvény § j tétele a) és i), illetőleg az f£ tétel a) és b) alatti

Next

/
Thumbnails
Contents