Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 23. szám

Ötödik évfolyam. Pest. kedd 1803. Mártius 24. 23. szám, TORVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom Jogeset — Orbirói értekezlet. — — Kúriai Ítéletek: magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Az évnegyedes t előfizetők kéretnek előfizetésüket (2ftt.il) mielőbb me^njitani. Jogeset. Martinkovics Gyórgyné szül. Vürzler Sarolta, Martinkovics Petemé szül. Tisics Mária hagyatéka s illetőleg ennek végrendeleti örököse Martinkovics Elek ellen a budai kul vidéki volt cs. kir. járásbírósághoz beadott keresetlevelében előadja: miszerint 6 meg 1846. évben Martinkovics Péter és neje Tisich Máriának Primayer Jánosnál volt közös tartozásukat oly feltétel alatt fizette ki, hogy ezek a helyettük fizetett 400 pfrtot 6 ° 0 kamataival együtt neki visszafizetendik • s noha Martinkovics Péterné ebbeli tartozását az A. és B. a. felkért tanuk előtt beismerte, s annak kamatostól együtt leendő visszafizetését megígérte, mindazonáltal tartozásának eleget nem tett. Mivel pedig nevezett az 1855. év april 10. elhalálozott s átalános örökösének a becsatolt örökösi nyilatkozat igazolása szerint Marinkovics Eleket nevez'e ki, keri azr megidéztetni, s felhozott tanúinak szükség esetére kihallgatá?aután,őt a kereseti 400 frtban, aimak az 1846. évi decz. 31-től járó o" 0 kamataiban s perköltségekben elmarasztatni. Alperes a keresetlevél összes kitételeit egyszerűen tagadva, s a felhozott tanukat mint aggályosokat megjelölvén, magát a kereset alól felmentetni kéri. A felperesi tanuk kihallgatása elrendeltetvén: ezek vallomásai által a felperesi állítás igazoltatott; minek folytán az e. b. által ítéltetett: „Alperes Martinkovics Elek a kereseti 400 pfrtnak, 1846. decz. 31-től járó 6% kamatainak, s 21 pírt 23 kr. perköltségek megfizetésében azon esetre marasztaltatik el, ha felperesnö a pótesküt arra, hogy ő Martinkovics Péter és neje helyett 1846-ban 400 pfrt tartozást oly feltét alatt, hogy az neki viszafizettessék, kifizetett, leteszi." Alperes fölebbezése folytán ezen ítélet a pesti volt cs. kir. orsz. fötörvszék által megváltoztatván: íelperesnő keresetével, miután tanúinak vallomá?a félpróbául nem vétethetik — elutasittatott, a perköltségek kölcsönösen megszüntettek. Ezen ítélet a bécsi legfőbb tszék által is helybenhagya- j tott a következő indokokból: hogy bár az eszközlött tanúkihallgatás felpróbaul szolgálván, póthit hozzájárultával a követelés valósága ezzel bebizonyíttathatott volna, miután azonban alperes tagadása ellenében az, miszerint alperes esakugyan Tisics Mária után örökösödött volna, | mivel sem igazoltatott, alperes ellen a követelési jog meg nem alapítható.'* (1858. mart. 17. 1439 sz. a) Az 1859. évi nov. 19. felperesnö előbbi állapotbai i visszahelyezés keresetet adott be, s ebben hivatkozván a | legfőbb törvszék indokára, mely ezerint követelésének | valósága az anyaperbeli tanuk s póthit által már igazolva lenne: annak bebizonyítására, hogy alperes Tisics Mária után valósággal örökösödött, csatolja DD. a. a hagyatéki kimutatásokat, és EE. a. az átadási okiratot, és miután ebből kitűnik, hogy a hagyaték alperesnek 1859. évben adatott át, s így felperesnö ezeket az anyaperben nem használhatta, kéri az előbbi állapotbai visszahelyezést megengedtetni, s alperest a kereseti 400 pfrt összeg és járulékaiban elmarasztalni. Alperes ellenbeszédileg a visszahelyezést megtagadtatni kéri, és a per érdemére megjegyzi, miszerint e perben az a főkérdés, váljon a felperesnö által Martinkovics Péter helyett Primayer Jánosnak állítólag kifizetett tartozás visszfizetését Tisics Mária magára válalta-e? miután pedig erre nézve felperesnö uj bizonyítékkal fel nem lép, azon állítása pedig, hogy követelése a legfőbb törvszéki ítélet szerint az anyaperbeli bizonyítványokkal megalapítva volna, valótlan: miért is keresetével annyival inkább elmozdítandó, mert az anyaperbeli Ítéletek szerint azért üttetett el, mivel azt nem igazolta, és a kifizetett kötvényt elő nem mutatta, sem Primayerre mint tanura nem hivatkozott. Az iratok 1860. évi aug. 31-én becsomóztatván, elintézetlenül Szt-Endre mváros tanácsa által átvétettek, mely is 1861. jul. 20. e perben ítéletet hozván: annak értelmében felperesnek a kért előbbi állapotbai visszahelyezés megengedtetvén, alperes a kereseti összeg, ennek 1846. decz. 31-től járó 6% kamat és 34 frt 70 kr költségekben azon esetre elmarasztaltatott, ha felperesnö a póteskütarra leteszi, hogy ő 1846-ban Martinkovics Péter és neje Tisics Mária helyett Primayer Jánosnak 400 frtos tartozást oly feltétel alatt fizetett ki, hogy ez neki viszszafizettessék. Ezen ítélet ellen alperes részéről emelt főlebbezésben elóadatik, miszerint a visszahelyezés megengedhető nem volt, mert felperesnö nem mutatta ki, hogy uj bizonyítékait az anyaperben nem használhatta. A kamatok a ptkv 1480. § a szerint legfeljebb 1856. febr. 12-ét megelőző 3 évre voltak megítélhetők, a többi elévült; — tagadja alperes, hogy a követelés valódisága iránti vitatásnak itt helye nem volna, mert a prtás 362. §-a azt rendeli, hogy a bíró köteles egyszersmind a tárgy lényegére nézve is ítélni, s egyik bíró ítélete a másikat nem köti, hogy alperest elmarasztalni lehessen, köteles lett volna felperes a tartozás alapját, czimét és feltételeit is igazolni sat. Ezen fölebbezes folytán a kir. itélö táblán ítéltetett: ,,A legfőbb törvszéki ítéletnél fogva a fötörvszéki ítélet az érdemre nézve nem hagyatván helyben, s igy a 22