Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 22. szám

96 óta dolgoztak a magyar váltó türvény fel forgatásán) csak azt állítja, hogy a törvény változtatását a fenforgó hitel s forgalmi bajok szükség-dik. Nem á 11 i t ja az o ub an 6 sem, hogy azok kizárólag a törvény hiány osságá bó 1 e r e d n e k, mert azokra különbféle tényezők közreműködtek. Csak azt constatálja, hogy a keresk. helyzet veszélyessé vált. miben lényeges tényező törvényeink néhány hiányos rendelete, s főleg a személyes fogság nem léte. Müller (Sopronból) szerint az előadottak bizonyol ják, mikép gyorsabb eljárás s tökéletesb szigor szükségeltetik, mely hiányok pótlására tehát a tanácskozmány felkéretik. Kiss András vfeltszéki ülnök határozottan az oktroy ellen nyilatkozik, mely szerinte nem csak a nemzetet sértené, melynek átalános meggyőződése, hogy ily oktroyhan oly tényezők működnek, melyek irányában az ország féltékenységgel viseltetik; de sértené a fejdelem iránti hódolatot s engedelmességet is, miután ő a nemzet megnyugtatásán törekszik, s azért rendkívüli intézkedéseknél mindig hozzá teszi: a jövő országgyűlésig, mi a nemzet törvényhozási jogainak biztosítása. E téren nem lehet külföldre hivatkozni, nem Angliára, mert ennek kormánya felelős tetteiért a nemzetnek. Ily rendkívüli intézkedést nem latja elég erősen indokoltnak, mert nem talál a magyar törvényben egy pontot sem, melyre nézve az or. gyülé-ig segíteni nem lehetne. A törvény hiányosságát elismeri. De máshol is rejthetnek a bajok, a hitelezőnél is, ha nem volt eléggé óvatos. Oka lehet a törvény hibás felfogása s alkalmazása, a hiányos birói eljárás. Ha az eljárás hibás, ezen a kormány is segíthet, mert utasításokat adhat a bíráknak. A többire ha kimutattatnak, segíteni foghatunk, mert a Curia decisiók által a törvényt póolhatja. És ha itt bizonyos elvek megalapitatnak, azok a többi bíróságok által követtetni fognak; inditványa tehát az: mutassák ki a ker. küldöttek a törvény hiányait pontonként, s azok ellenébe állítsák az idegen törvény azon pontjait, melyekkel azokon segíteni lehetne. Ezek után a miskolczi, pozsonyi, kassai ésasopronyi küldöttek ünnepélyesen kinyilatkoztatták, hogy nem akarják az oktroyt, csak a legszükségesebb segély — intézkedéseket óhajtják— s azok közt különösen a s z e m é 1 y f o gs á g o t. TJiólag oktroy ellen nyilatkoztak a te m e s v á r i, d e b re cze n i s aradi keresk. küldöttek i-. A juristák (bírákkal) egyhangúlag mind az oktroy ellen nyilatkoztak, lehetőnek tartván nigy részben a segélyt, ha a létező törvények s jogintézmények szigorú s pontos alkalmazása eszközöltetik. Csak aszemély fogság körül voltak különböző nézetek. Mig Zsoldos elméletileg is roszalja; Fogara ssy a hitel biztosítását a nélkül nem tartja lehetőnek. Li p o vniczky részletes s határozott indítványt tőn, lényegileg abban, hogy a személy fogság V e r b ő c z y III. r. é r t e 1 m é b e n érvényesítessék. (Jövőben egész terjedelmében közlendjük, mint a részletesebben nem ismertetett érdekesb beszédek főbb pontjait is, most még a gyorsírói közlések nem levén közzé téve.) És ezen indítvány el is fogadtatott s e'nökileg határozatul kimondatott. Az elnök-gróf ő nmlga bezáró beszéde következő: „Az idő előhnladottsága miatt legalább a mai napra nézve kénytelen vagyok az ülést befejezni. Nem hallgathatom el észrevételeimet azokra, a mik itt mondattak. Megemlittetett többször az oktroynak lehetősége vagy leheJ tétlensége, és erre nézve nekem egyetlen egy megjegyzésem van, hogy miután a mai tanácskozmány egyik fő| czélja nem lehetett más, mint a megnyugtatás, és pedig ! épen a hitel állapotára nézve, arra az oktroy a legroszabb eszköz, mert nem éljük azon időt, hol oktroy által bizalmat gerjeszteni és hitelt előidézni lehessen. Többnek tartom én azt mint magyar kérdésnek, én azt világ-kérdés! nek é3 közvetlenül ausztriai kérdésnek tekintem. Tudva ' van, hogy ugyanazon okmányban, melyben Magyaror! szágnak ha nem is tökéletesen előbbi alkotmányos jogai, ' hanem legalább remény azoknak teljes helyreállítására j adatott, a birodalom minden részeinek alkotmányos jogok I adattak, és ugyanabban a birodalom minden részeire ' nézve kimondatott az eddig csak Magyarországban fennállott elv: hogy törvényeket hozni, magyarázni és változtatni nem lehet máskép, mint a törvényhozás hozzá' járulásával. I Nem képzelhetem, hogy Magyarországban tehetne 1 ő Felsége valamit, mi ezen elvet megsértené, a nélkül, ' hogy minden többi tartományokban az alkotmányos ér' zet megrá'kódtatnék (éljenzés);'ehetetlen gondolni 0 Fe!' ségéről, és e tekintetben többet mint csupán reményt mondhatok részemről, semhogy 0 Felsége a bajon oktroyálás 1 áltctl akarna segíteni, hanem bizonyosan Ő Felségének ! nem lehet más szándéka, mint az: hogy a törvények korlátai közt a lehető legnagyobb segitséget nyújtson. En! nélfogva én ezen kérdést, hogy oktroy által történjék e vagy nem az orvoslás, meddőnek tartom : nagy tévedésben van az, ki ezen érzetet, mely egész országban létezik, és melyben bizonyosan osztozik Pestváros kereskedői kara, a melynek részéről sokkal több bizonyosságai vannak egész országunknak hazafiságukról, semhogy pillanatig kétkedhetnék valaki arról, — igen tévedne mondom az, | ki ezen alkotmányos érzetet valami ellenséges iránynyal akarná ugyanazonositni, mintha ez jele volna akár a német, akár a külföld, akár az osztrák fogalmak elleni ellenséges indulatnak. — Meg vagyok győződve, ha az ország azon szerencsés morális helyzetbe lesz áliitva, hogy alkotmányos léte iránt és arra nézve meg lesz nyugtatva, miszerint illetékesen rendelkezhetik törvényhozás utján jövőjére nézve, bizonyosan semmi legkisebb ellenszenve sem lesz azon institutiók ellen, melyek ha bölcsek, jók, akár német-honiak, akár bécsiek, vagy akár hol találtatnak. Ezen alkotmányos törvényes érzetet némelyek separatismusnak keresztelik, de ez a legtisztább, legalaposabb érzet, mely Magyarországban persze nem két év óta, mint a birodalom más részeiben, hanem századok óta keletkezett, és azért talán jobban meg is ért; hanem ez mindamellett nem zárja ki azt, hogy minden módon igyekezzünk a létező bajokon segíteni. Kétséget sem szenved, hogy hiányaik vannak törvényeinknek, ha nem is annyi hiány, mint mennyi ellensége (éljenzés), hanem, hogy vannak hiányai, az kétséget nem szenved. Mindaz, mi más országokban is történik, az természetesen, ha nálunk I előfordul, mindig az institutiók hiányának tulajdoníttatik; mindaz, mi leginkább azért mulasztatik el, mert a kivé| teles állapot a kormányt nem állította azon szerencsés helyzetbe, hogy mindenütt a legalkalmasabb egyéneket I használhatta volna, ismét a törvények hiányainak tulajdonit tátik. Én nem akarom ezen iránynyal legkevésbé vádolni a pestvárosi keresk futaim 5 hkr *&w«i.M előterjesztéseket, sőt utób jesztóinek köszönettel fog