Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 21. szám

Pest, péntek 1802. mártius 14. 21. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM : Telekkönyvi jogkérdés. — Kúriai ítéletek : magán., úrbéri és bűnügyekben. — Váltójogi Ítéletek. — Hivatalos tudnivalók. Telekkönyvi jogkérdés. Mihajlovios Miklós úrtól. Azon telekkönyvi kérdésre nézve, mely e lapok f. évi 11. sz. első czikkében tárgyaltatott, s a beigtatott elidegenitési tilalom joghatályára vonatkozik, több ellenvélemény küldetett be hozzánk, melyek közül legelőször is M. urét közöljük, mely igy szól : Az elidegenitési tilalom telekkönyvi beigtathatásának hatálya iránt e lapok f. e. 11. sz. a. czikk nézetével, mely egy 1843 ki osztrák jogesetre vonatkozott s bécsi legfőbb törv. düntvénynyel tamogattatott, én ellenkező véleményben vagyok. A kérdéses osztrák telekkönyvi eset tilalma ugyanis nem az 1855. évi decz. 15 én kelt, és hazánkban jelenleg is érvényes, hanem azon telekkönyvi rendelet szerint igtattatott be, mely hazánkon kívül a birodalom többi tartományaiban hatályban volt. Hogy ez utóbbi telekkönyvi rendelet szerint az érintett tilalom bekeblezve vagy előjegyezve volf, azt megengedhetem, mert azon rendelet oly széles alapú, mikép szerinte mindennemű leghatározatlanabb követeléseket s jogokat bekeblezni, vagy előjegyezni lehetett. Sőt voltak esetek, mikép az ügyvédek kiérdemlett vagy kiérdemlendő jutalomdijaiknak és költségeiknek biztosításául az ügyvédi meghatalmazó levelüket előjegyeztették. Azonban az 1855. decz. 15. rend. 63. §-a szerint a bekeblezés vagy előjegyzés tárgyát csak dologbani, vagy oly dologhozi jogok képezhetik, melyek bejegyzés által a dologbani jognak a törvény által meghatározott minőségét nyerhetik, mint például az elővásárlási, vagy bérlési jog. Továbbá a 62. és 63. §§. szerint a bekeblezendő, vagy előjegyzendő jogok a biróság által pontosan, azaz törvényes nevezetükkel megjelölendők ; végre a 68. § szerint a bekeblezés vagy előjegyzés a telekk. rendeletben (nevezetesen a 88. §-ban) megállapított kivételeken kivül, csak oly okiratok alapján engedhető meg, melyek által a bejegyzendő jog megengedtetik, oda Ítéltetik, vagy a már hejegyzett jog más személyre ruháztatik, megterheltetik, vagy rangsorozatában megváltoztatik; más szóval, a bekeblezés, vagy előjegyzés alapjául szolgáló okiratnak valamely dologbani jog szerzésére vagy elenyésztésére vonatkozó jogezimet magában kell foglalnia. Lássuk most, mily jog az, mely a tulajdonosoknak elidegenitési és eladósitási jogróli lemondása által gyermekei javára szereztetett. Ezen jogot, minthogy a tulajdonos apa a halál esetérei rendelkezhetésről le nem mondott, hitbizományi helyettesítésnek — mely különben maga sem lehet bekeblezésnek, vagy előjegyzésnek, hanem csak feljegyzésnek tárgya — tekinteni nem lehet; hogy pedig a lemondó gyermekei a kérdéses lemondás által tulajdoni, vagy más dologbani jogot szereztek volna, azt aligha fogja valaki állítani. Egy jogot, illetőleg csak joobiztositást lehetne ugyan a kérdéses lemondásból kibetűzni, és ez a gyermekek törvényes örökrészének a tulajdonos apa halálesetérei biztosítása, azonban ez sem áll feltétlenül, mert beállván a kitagadási esetek valamelyike, a gyermekek törvényes örökrészük is elveszhetne; I más részt az ilyetén közvetőleges biztosítás még nem ké| pes az okmánynak 63. és 68. §§. szerinti hiányait betölteni. De alkalmazzuk a tárgyalt kérdést más esetre, és tegyük fel, hogy egy gyermektelen tulajdonos törvényes örökrészt nem igényelhető testvérei javára, kiket ar öröklési jog végrendelet nélkül illetne, mondott volna le eladási és elidegenitési jogáról; ily esetben nemde világos volna, hogy ha a lemondó tulajdonos testvéreit végrendelet által vagyonábani öröklésből kizárná, mit kétségen kivül tehetne is, ezek semmi jogot sem nyernének. 1 z előbocsátottak szerint azon jog, melyet az érintett lemondás egy harmadiknak javára szülne, annyi volna mint semmi, és ugyanazért, valamint azon oknál fogva is, mivel sem a t. k. rend. 63. §-ában előszámlált jogok közé nem tartozik, sem pedig a 62. és 63. §§ értelmében törvényes nevezetével meg nem jelölhető: sem bekeblezésnek, sem előjegyzésnek tárgyául nem szolgálhat. Feltéve azonban, hogy a kérdéses tilalom egy harmadiknak irányábao hatálylyal bír; ily esetben nem lenne ok ezen hatályosságot csak a tilalom utáni hitelezőkre szorítani, és nem egyszersmind az azt megelőzőkre is kiterjeszteni; miután a korábbi hitelezőknek is mindaddig, mig követeléseik betáblázás által biztosítva nincsenek, csak vagyonhozi azaz személyes joguk lévén, ugyanazok adósukat vagyonáróli szabad rendelkezhetési jogának gyakorlatában nem akadályozhatnák; nem pedig főkép jelenleg, midőn az oszt. polg. t. k. 953. §-ának érvényessége megszüntetvén, az adományozási jog, az orsz. bir. szab. 4. és 8. §§-ai szerint csupán a leszármazó örökösöknek és szülőknek törvényes örökrésze által van korlátolva. Fenmarad még azon kérdés: váljon az eladósitási és elidegenitési tilalom lehet e legalább a beigtatás harmadik nemének t. i. a feljegyzésnek tárgya? Az eladási vagy eladósitási jogróli lemondás némely esetben szülhetne ugyan előnyt egy harmadik személynek, ha például valaki a nélkül, hogy joga telekkönyvileg bejegyezve volna, valamely ingatlan vagyonra nézve igényt támasztana, és a vagyon birtokosa az igénylő javára a per eldöntéséig eladósitási és elidegenitési jogáról lemondana, habár ez esetben is a lemondás nem szülne uj jogot, hanem csak a meglevőnek biztosítására módot nyújtana; azonban a t. k. rend. 104. §-aban a feljegyzés tárgyai és nemei eiő vannak számlálva; ezek közül a zárlat az, mely 21