Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 20. szám

Pest, kedd 1862. mártius 11. 20. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : Jegeset. — Kúriai Ítéletek : magán., úrbéri és bűnügyekben. — Váltójogi Ítéletek. — Hivatalos tudnivalók. Jogeset. S z é c s y Gyula ügyvéd úrtól. Holczer Adolf a volt pestvárosi közgyűlés által határozott huspénztárba mult évi augusztus havában mint részvényes 1500 o. é. frtot fizetvén be — miután a kérdéses húspénztári részvény társulat — az illetők hozzájárulása hiányában életerőt, sőt felsöbbhatóságilag törvényesen szükségelt jóváhagyást (ratificatio) sem nyert, annak pénztárából a befizetett összeget 1500 o. ért. frtot, mult évi november 21-én visszavette. Ezt azonban csak egy Vadkerti István nevére kiállított és a Pest városi húspénztárra forgatmányozott váltóelfogadása mellett kaphatta ki. Ezen mult év deczember 18-án lejárt váltó alapján Krászonyi József pesti főpolgármester ur, mint a nevezett húspénztár állítólagos felügyelője, Holczer Adolfot saját 1500 írtjáért a pesti e. b. váltótörvényszéknél beperelte. A folyó év január 23-dikán kitűzött tárgyalás alkalmával alperes az ép oly példátlan, mint alaptalan felperesi kereset ellen következő kifogásokkal lépett fel: 1- ör: Tagadta mindenekelőtt felperes actoratusát, a menynyiben a pesti húspénztár, mint felsőbbhatósági jóváhagyással életerőt nem nyert intézmény, és igy nem erkölcsi személy, kereseti joggal és cselekvő váltóképességgel az 1840. XV. t. czikk I. R. 7. §-a értelmében nem bír. 2- or: Ha feltéve de meg nem engedve — jogerkölcsi személynek, vagy az 1840. XVIII. t. czikk 1-ső § a értelmébeni közkereseti társaságnak tekintethetnék is, még akkor sem bírhatna váltóképességgel, miután az illető váltótörvényszéknél bejegyezve nincs, czimvezetője, valamint a V. T. K. II. R. 106 ik §-a szerint rendesen hitelesített üzleti könyvet nem vezet. Végre 3-or: Miután a kereseti 1500 frt o. é. letéteményi pénz, — a mi húspénztári nyugta által is igazoltatik; — s miután azt egyenes adósságképen annál kevésbé lehet visszakövetelni, mert alperes saját letett pénzének visszavételére jogosítva van, ugyanazért legrosszabb esetben is a felperesi követelést alperesnek a húspénztárban levő 1500 frtjával kiegyenlítettnek tekinteni, s a beperelt váltót alperes húspénztári nyugtájával kicserélretni és visszaadatni kérte. Ezen világos érvei mellett is mind azon által a pesti e. b. váltótörvényszék alperest a beperelt 1500 frt o. ért. s járulékaiban elmarasztotta, ítéletének indokolásául a következőket hozván fel: „Azon ellenvetés, mintha a Pest városi húspénztár cselekvő váltóképességgel nem birna, figyelmet nem érdemel azért, mert a V. T. K. I. R. 7-ik §-a szerint cselekvő váltóképességgal mindenki bír, kinek a köztörvény szerint jogokat szerezni lehet. Márpedig a Pest városi húspénztár, mely a nevezett város főpolgármesterének hivatalbóli képviselete alatt áll, a köztörvény szerint jogokat szerezni épen ugy képes: mint egyéb hasonló egyletek, czéhek erkölcsi testületek, melyek szintén elöljáróik által képviseltetnek. Azon ellenvetés, hogy t. i. a Pest városi húspénztár felsőbb hatóságilag helybenhagyást nem nyert, jelenváltói ügy uton tekintetbe nem vétetik. Azon ellenvetés, hogy t. i. alperesnek a felperesi húspénztáron hasonló összeg erejéig ellenkövetelése van, a V. T. K. I. R. 124. §-a nyomán figyelmet nem érdemel." E váratlan s fölötte sérelmes Ítéletet alperes sietett felebbezni, — fellebbezésében kiemelvén különösen az ítéleti indokolás első pontjára, hogy az 1840. XV. t. czikk I. R. 7-ik §-ának váltóképessége a felperesi húspénztárra nagyon merészen s a törvény magyarázat főszabályainak ellenére terjesztetett ki, miután az idézett törvény oly általános szabá'.yt tartalmaz, mely az egyes személyek különfélesége szerint kivételeket már előre is szükségképen megenged. — Minthogy pedig a felperesi húspénztár sem természeti, se jogi személy, se közkereseti társaság, sem pedig felsöbbhatóságilag engedélyezett intézet vagy egylet, következőleg az idézett általános törvény erejénél fogva sem lehet váltóképet, eltekintve attól, hogy a törvény ezen kifejezése „mindenki" tisztán csak is a physikai személyekre látszik szorítani a cselekvő váltóképességet. Azonban — ismételvén a perbeszédekben már előadottakat — ha feltéve, de meg nem engedve, a Pest városi húspénztár felsöbbhatóságilag jóváhagyott intézet vagy egylet, vagy pedig közkereseti társaság volna is, még akkor sem bírhatna az 1840. XVIII. t. czikk 4-ik §-a értelmében váltóképességgel: mert ezen t. czikk 1-só és 55-ik §§-inak nem tett eleget, stb. Végre kétségbe vonta alperes azon indokolási nézetet, mintha a felperesi húspénztár Pest városa főpolgármesterének hivatalbóli képviselete alatt állana — annál is inkább: mert hogy a főpolgármester ur e minőségében mint felügyelő (a kerereseti czim szerint) annak képviseltetésére megbízva volna, nem mutattatott ki. Az indokolás 2-ik főpontjára alperes megjegyzé, hogy felsöbbhatósági jóváhagyástól függvén a Pest városi huspénztárnak jogi létele, s attól függvén egyszersmind annak jog és váltóképessége is, — ezen ellenvetés nagyon is birói figyelembe veendő. Azon indokolásra végre, hogy a vtk. I. R. 124. §-a nyomán beszámitásnak helye nem lehet, kifejté alperes, hogy az idéiett tczikk érvényét megszegni egyáltalában nincs szándokában; nem tekinthetvén azonban a pestvárosi húspénztárt váltóképesnek, s ennélfogva keresetét sem ílai számunkhoz negyed év mellékletet adtunk a enr. Ítéletek gyorsabb közölhetése végeit 20