Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 94. szám

Pest, péntek 18G2. December 5. 94. szám, Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: Igényper. — Kúriai ítéletek : magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Igényper. Weisz született Kerner Anna a pesti váltótörvényszékhez 1861-ik oct. 31. beadott, igény keresetlevelében Placht Józsefnek 350 frt váltókövetelése erejéig férje Weisz Mihály ellen a keresetlevélhez •/ a. csatolt végzés szerint elárverezni rendelt és D. a. csatolt jegyzőkönyvben összeirt ingóságokra igényét a következőkben terjeszti elő. Ugyanis a zálogolásijegyzőkönyvből (D. 2/.) kitűnik, hogy a kérdéses ingóságok Rosen Lipót és Kerner Ede részére 3020 frt tőke, és járulékai erejéig 186J. jan. 8. 9. 10. lezálogoltattak, mely ingóságokat jan. 14. a 3 7. a. közjegyzőileg kiállított örök eladási szerződés szerint a nevezett hitelezők beleegyezésével és a végrehajtási öszszegnek 300 frtnyi részletekbeni kifizetés kötelezettsége mellett megvévén, azok neki a 3 '/. a. okirathoz csatolt jegyzék szerint tettleg át is adattak, és az ekkép tulajdonává vált ingóságokra Placht József részére 1861. jan. 26. a felülzálogolás nem eszközöltethetett. A mi az ugyanazonosságot illeti, ez kérdés tárgya nem lehet, mert épen azon ingóságok elárverezése kéretett, melyek Rosen Lipót és Kerner Ede részére lezálogolva voltak, különben az ugyanazonosság a D. és 2 •/. a. tételek összehasonlításából is kitűnik. Kéri annálfogva az árverés felfüggeszté se, és az árvereltető Placht József, valamint végrehajtást szenvedett Weisz M. megidéztetese mellett az igényelt ingókat a fellilzálogolási zár alól feloldatni, és azokat jo gos tulajdonába visszabocsáttatni. Az 1861. nov. 8. kitűzött tárgyalás a felek kölcsönös megegyezésével nov. 12re halasztatván, ez alkalommal alperes tagadja felperesnek az igényelt ingókhozi tulajdoni jogát, mert a 3 y. a. okmány szerint Kerner Ede és Rosen Lipót Weisz Mihály elleni követelésüket csak feltételesen ruházták át igénylő felperesre, a mennyiben a férjének ingóságaira nyert zálogjogot tökéletes, csak 3 év után bekövetkezendő kielégittetésükig, magoknak világosan fentartották, és igy zálogjoguk jelenleg is fennállvan, kétséget nem szenved, miszerint az alperes részére jan. 26. teljesített felülzálogolás által nyert zálogjog szinte fenn áll. De a közadós Weisz Mihály ezen ingóságait felperesre érvényesen annál kevésbé ruházhatta át, mert már előbb ellene három rendű végrehajtás foganatosítva, és alperes részéről is 350 frtnyi váltókövetelés iránt a fizetési meghagyás 2 sz. szerint intézve lévén, ő azokra többé tulajdoni joggal nem bírt. Felperes válaszolja, hogy Weisz Mihály a 2 •/. . ingóságokhozi tulajdonjogát azért, mert Kerner és Rosen hitelezők azokra zálogjogot szereztek, el nem vesztette, és ennél fogva ezen ingóságokkal a zálogjogot nyert hitelezők jogainak épségben hagyása, vagy azoknak beleegyezésével szabadon rendelkezhetett, 1861. jan. 14. Weisz M. joga megszűnvén, a megtörtént el- és átadás folytán, és felperes lépvén a tulajdoni jogokba, alperes azokra jan. 26. felülzálogolást érvényesen nem eszközölhetett. Azon körülmény, hogy Kerner és Rosen hitelezők a felperes tulajdonává vált ing hágókra felperes irányában zálogjogukat fenntartották, felperes tulajdoni jogának törvényes érvényét nem csorbítja, mert Weisz M. volt a korábbi tulajdonos, nevezett hitelezők tehát tulajdonjo got nem igényelhettek. A fizetési meghagyás zálog- és végrehajtási jogot szinte nem ád, és senkit tulajdona feletti szabad rendelkezésében nem gátolhat. Kéri e szerint az alperes által eszközlött felülzálogolást semmisnek nyilváníttatni. Alperes viszonválaszában az első perbeszédben előadottakat ismétli, a Weisz M. általi eladást a jólelkű hitelezők kijátszására koholtnak nyilvánítván, mely körülményt az is igazolni látszik, hogy Weisz M. az alperes részére történt foglalás után néhány nappal csődöt nyitott. Kéri felperest keresetétől elmozdittatni és 15 frt költségekben elmarasztaltatni. (Vége köv.) K. H. Kúriai ítéletek. iTlagánjogi ügyekben. A kir. itélő táblán. 1057. Fülóp Máriának Pap Ferencz ellen közös haszonvételbeli osztályrész iránti perében (melyben a pécsi mtörvszék mint e. b. által alperes közös haszonvételbeli osztályrészként 1601 frt o. ért. tőkének, azon fülül 20 mérő búzának, 1 öl fának és 50 akó bornak hordóstól felperes részére 14 nap alatt leendő kifizetésében, illetőleg kiadásában elmarasztaltatott; egyéb követeléseivel felperesnő elraozdittatott, és a perköltségek kölcsönösen megszüntettek, mert felperes keresetét azon tényre alapítja, hogy veje Pap Ferencz alperes 1860. évben nejével együtt hozzá és gazdaságába bevétetvén, 10 éven át nála volt családostól, valamennyi vagyonának hasznát húzta, és a mind két oldalróli ingatlan vagyonoknak jövedelmeiből, melyekhez felperesnő vagyona nagyobb mértékben szaporított, mint az alperesi csekélyebb vagyon, több rendbeli szerzést tett ingó és ingatlan értékben, melyből, miután felperesnőnek több vagyona volt, mint alperesnek, és abból maga mint egyes személy élt, holott alperej neje haláláig gyermekeivel együtt hatod magával volt abban, felperesnőt most, miután békétlenségük miatt egymástól elváltak, legalább a fele érték megilleti. Ezen követelés ellen alperes azon elvbeli kifogást tette, hogy miután a perlekedő felek közt vagyon közösségi szerződés létre nem jött, mindegyik fel saját vagyonának gyümölcseit köl-