Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 93. szám

Pest, kedd 1862. December 2. 93. szám. Negyedik évfolyam. Tartalom: Előjegyzés igazolása s folyamodás határideje —Kúriai ítéletek: magánjogifés úrbéri ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Előjegyzési igazolás s felfolyamodás határideje. Törvénykezésünk ujabbi rendezése óta már többször pendítetett meg azon kérdés, váljon az előjegyzés igazolásának batárideje 14vagy 15 nap-e? Ujabbban, bár törvényileg világosan 14 napi határidő rendeltetik,már ismételve több birói határozat keletkezett, melyek 15 napi igazolási határidőt alapítottak meg. Nem felesleges tehát ez iránt néhány fölvilágosító megjegyzés. Ha csupán hozandó törvényről lenne szó, sem jogi sem államgazdászati szempontól nem birna nagy érdekkel, ha az iga • zolási határidő a törvényhozás által egy nappal megtoldatnék. De mikor a törvényben határozott intézkedés létezik, az oly fontos következményű határidőtől nem lehet eltérni, a nélkül hogy az egész előjegyzési rendszer következményeiben felforgattatnék. Mert, hogy lehet az előjegyzéssel terhelt jószág birtokosát, vagy annak vevőjét megnyugtatni, ki a 14 napi határidő lefolytával birtokát szabadnak vélvén, kitörlésért folyamodik, és akkor megtudja, hogy a világos törvény ellenére, a kereset benyújtására hosszabb határidő engedtetett, főkép ha akkor már [egy jóhiszemű harmadik személy ezen mulasztás alapján ujabb jogokat nyert? Ki fogja azon hitelező kárát pótolni, ki az ilyen birói határozatokban bízva, igazolási kevesetévei egy nappal elkésik, és ily módon .követelésének elsőbbségét elveszíti? Hogy pedig az igazolási határidő tizennégy és nem tizenöt nap, nem csak telekkönyvi rendtartásunk 97- § ában — hanem az oszt. polg. tkönyv. hatályosságban fenntartott 439. §-ábanis határozottan kivan mondva. Azok kik a 15 napi határidő mellett vannak, csak az új (or. birói.) perrendtartás analógiájára képesek hivatkozni, de eltekintve attól, hogy határozott törvény létében analógiára nincs szükség; továbbá hogy az említett szakaszban foglalt anyagi jog a perrendtartás alaki jogától hathatós kivételt tenne,— kétségtelen, mikép csak ott lépnek az új perrendtartás szabályai telekkönyvi ügyekben az előbbi osztr. perrendtartás helyébe, hol a telekkönyvi rendeletek azon oszt. perrendtartásra hivatkoznak (orsz. bir. szab. 155. §). Az igazolási határidőnek meghatározásánál pedig a telekkönyvi rendelet 97-ik §• ában ily hivatkozás nincsen, s nem is lehet; mert a telekkönyvi rendelet ezen határidőt nem az osztr. perrendtartásból, hanem az ált. polg. törv. könyv 439. §-ából, tehát anyagi törvényből vette által. Nem lehet továbbá arra hivatkozás, mert a perrendtartás szabályai ezen határidőt meg sem érintik, minthogy az igazolás vagy a bekebelezési engedelem (clausula intabulandi) utólagos pótlása, tehát minden per és perrendtartás nélkül történik, vagy ha kereset beadatik, a perrendtartás szabályai csak annak headásától fogva, de nem annak benyújtása előtt alkalmazhatók. Mindezeknél fogva az anyagi törvény rendelkezése ellenére tett ily változás, és egy ide nem alkalmazható analógiára való hivatkozás, szerény véleményem szerint, nem bir elég alappal, és előre láthatlan káros következményekre és jogzavarokra adhat alkalmat. Ezen kérdéssel némi kapcsolatban áll az is, váljon milyen a telekkönyvi végzések ellen a felfolyamodási határidő? Erre nézve a hatályosságban fenntartott telekk. rend. 143. §-a azt rendeli: hogyha a végzés annak, a ki az ellen folyamodik, a telekk. hatósághoz mint olyanhoz utasított kerületben kézbesittetett, a felfolyamodási határidő 14 nap, ha a kézbesítés ezen kerületen kívül, vagy valamely távollévő részére rendelt gondnoknál teljesíttetett — harmincz nap. Ezen határozott törvényes intézkedéstől megint analógia szempontjából annál kevésbbé lehet eltérni, minthogy ezen idézett §-ban sincs hivatkozás az osztr. perrendtartásra, és ily felfogás mellett a határidők biztossága és határozottsága végképpen megszűnnék. Hogy pedig törvénykezési eljárásunk a felebbviteli határidők egyformaságához oly szigorúan nem ragaszkodik, kitűnik abból, hogy váltó ügyekben 24 órai, csődperben 8 napi, polgári perekben 3 és 15 napi, és végre telekkönyvi ügyekben 14 és 30 napi határidők vannak szabva. Sch. Gy. Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. hétszemélyes táblán. 280. Báró Skerlesz Károlynak, Andaházy Antal mint rigiczai Kovács Mihály gasztonyi részbirtokának megvevője ellen 2415 o. é. frt iránti perében Ítéltetett: Alperes nem mint egyenes adós, hanem mint rigiczai Kovács Mihály egyenes adós állítólagos gasztonyi birtokának megvevője idéztetvén meg, és igy ezen kereset személyes keresetnek nem tekintethetvén, a birói illetőség, valamint a semmivel sem igazolt, e. bírósági érdekeltség ellen közben vetett semmiségi panasznak hely nem adatik. — Az ügy érdemét illetőleg azonban, a felperes részéről D. E. F. és Gr. a. felmutatott okiratok, annak, hogy a jelenleg alperes tulajdonát képező gasztonyi rész birtok, az egyenes adós rigiczai Kovács Mihálynak tulajdona lett volna, bizonyítására elegendő nem lévén, de különben is az 1840 évi XXI. t. cz. előtti átalán os be táblázások zálog jogot nem adván, az e. bírósági ítéleteknek megváltoztatásával alperes á kereset terhe alól felmentetik, — a költségek pedig kölcsönösen megszüntetvén, a periratok illetőségükhöz visszaküldetnek. (1862. nov. 11. 4423. P. sz. a. Előadó : Végh Ignácz ktb.) 93