Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 87. szám

Pest, kedd 1862. November 11. 87. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : A választott birósag jogköre. — Kúriai Ítéletek : magánjogi, és úrbéri ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. A választott bíróság jogköre. A választott bíróságok egyenesen rendelve csak három helyen vannak , t. i. 1840. XIII. t. osztoztatóul, 1853. úrbéri pát. 13. §-b haszonvételek felbecsülésére s az 1840. XV. II. R. 92. §. terjelmesb váltóperekben, melyek a rendes e. b. tvszékekíől sok időt vennének el. Ezeken kivül használatban voltak ugyan, még pedig oly széles értelmezéssel, hogy a hétszemélyes tábla Ítélete után is megengedtetett az ügyet a kir. tábla mint vál. bíróság elé vinni (1818. jan. 15. dünt. Rudnyánszky pör) tehát a rendszeres birák elé, mit az osztr. pprtás 378. §-a kizárt; de az: mibe s meddig szabad avatkozniok, kikötve sehol sincs. Igénytelen nézetem szerint, azért is, mert vál. birákul birói hivatalra különben nem képesített egyének is jelölhetők, azok csak az ügy igazságáról dönthetnek, de nem az eloi kérdések fölött is. De mi történjék, ha a vál. bíróság előre kikötve volt, s illetéktelenség szempontjából az egyik fél attól vouakodikV Alig marad más hátra, mint óvást emelni, s ezt mind az ellenfélnek, mind rendes bíróságának benyújtani, mely illetékességi szóbeli tárgyalást rendeljen, habár még itt is van bökkenő, mert az orszb szab. I. 13. 48. és 65. §. szerint az illetőség elleni kifogás a főkérdéssel együtt eldöntendő, s csak a rendes írásbeli pereknél engedtetik ellene (76. §.) a felfolyamodás. Ha a vál. bíróságot ugy tekintjük, mint mely a helyettesitett rendes bíróság minden conpetentiájával bir, akkor az illetőség elleni kifogás is előtte emelendő: de a vál. bíróság összehívása már annak elismerése, mitől pedig óvakodom; továbbá a vál. bíróság előtt sommásan folyván a tárgyalás, ha az magát illetékesnek találja nyilatkoztatni, sem ez ellen, sem az ügy érdemében felebbvitelem nincs, még perujtást is csak előtte kezdhetek bizonyos veszteségre. Hol döntendö el tehát az illetékesség, hogy az e lapok 64 és 65. szamaiban előadott jogeset ne ismétlődjék, azaz a vál. bíróság magát illetéktelennek nyilatkoztatván, idő és költség ne vesszen, miután a vál. bíróság előtti perköltség meg nem ítéltetik. (1820. febr. 29. dönt. Herczpör, s 1824. febr. 26. Horváthpür.) Az elvkérdés pedig, melynek eldöntésére a vál. bíróságot illetéktelennek tartom, midőn az nem egyenest e czélra hivatott össze, az a fölötti határozat: melyik törvény szerint kellessék Ítélnie, az általános jogelvek ésfennálló positiv törvények szerint-e, vagy a kivételes szerződés pontjai szerint, azon esetbeu, midőn ez utóbbiak az elsőkkel ellenkeznek? Nézetem szerint az ált. jogelvek és fennálló törvények szerint, mert bár áll is az I. Mátyás VI. decr. 17. s II. Ulászló I. decr. 38. §. hogy mindenki azon törvény szerint kapjon ítéletet, melyet magának szabott; de nem csak az „ad inpossibilia non cogimur," hanem Verbőczy előszava IX. kitűzvén, hogy az országos törvényeknek sem szabad az észjoggal összeütközniük, annál bizonyosabban kell azt alkalmazni az egyes emberek állapitványaira, mert különben tág kapu nyittatnék, a korlátoltabb tehetségüek raszedhetésére. Azt támogatják a váltófeltörvényszék döntvényei, hol positiv szabályok hiányában a közhitel és becsület kívánalmaira s törvényeink szellemére több ízben történik hivatkozás. (1843: 657. sz. 1845: 799. sz. 1846: 310 és 315. sz.) A jogvita, a melyre a fentebbi kérdés nyújtott alkalmat, következő: 0. és P. haszonbérlők bejelenték zabjukat jégbiztosításra a bizt. társulat temesvári alügynökénél í. é. jun. 16. reggel, ki azt állítólag csak 17-én terjesztette a főügynökség elé, honnét azon kétely miatt, mivel tartottak tőle, hogy a kiállítandó kötelezvényért az alügynök nem kezeskednék, a bevallást aziránti kérdéssel visszaküldték ugyan, de ugy, hogy ha a kezességet vállalja, a kötvény kiállitatik, mint hason módozattal ugyanazon felek több korábbi bevallásaiknál. Azonban ez alatt, azaz 17-én este a jég a zabot elverte; és a bizt. társaság azon okból, mert a kötvény kiállitoa még nem volt, a kárpótlást megtagadta. Ez jogtalannak tűnik elő, mert 1) Az alügynök törvény előtt mint kereskedői segéd lévén tekintendő, mulasztásai harmadik személyt nem sújthatnak, míg letételük vagy kivételességük tudomására nem adatott (1840- XVI. t. cz. 50 és 51. §.) mi pedig nem történt. 2) A főügynökség a bevallás ellen kifogást nem tett s a kötvény kiállítását az alügynök ellen^beni kétely miatt halasztotta el, mi tehát a jóhiszemű távollevő bevallókat nem károsíthatja, miután ravaszul más kárával senki sem gazdagulhat (váltófeltörv. dönt. 1846:870. sz.) valamint az állítólagos elkésett felebbezéséról a bevallásnak a gazda (társaság) segédjét (ügynök) veheti viszon követelés alá, de nem a mindezekben ártatlan felet károsíthatja. 3) Ezeknek nyomán, mivel a társaság ügynöki utasítása 4. és 6. §-ai ezeknek kötelességükké teszik a vett bevallásokat tüstént a főügynökséghez szállitni, a 16-án kézbesített bevallást a felek szintezen napon felterjesztettnek nemcsak vehették, de követelhették is, s így 17. déltől a biztosítás érvényére számot tarthattak a feltételek b. §. szerint; s mivel a bevallás lényege ellen kifogás nem történt, hanem a késleltetés csak magánügy volt, a fő- és alügynök közt, vele a kárpótlásrai igény kérdésbe nem vétethetik. 4) Mivel a feltételek 21. §. szerint a bevalló a díjfizetésre minden esetben kötelezve van, természetszerűleg a társaság is a kármentesítésre, habár az ő, vagy egyéneinek hibája miatt a fél látszólagosan okmányokkal nem bir is. Hogy a díj le nem fizettetett, az a társulati engedményeknek a felek által már élvezett azon pontján sarkallik, minélfogva 3 havi várakozást kötöttek ki, melynek eltölte előtt a pénzt bíróilag letették. 5) A társulat felügyelő becslói a kárt felvévén, róla a bár felényinél is alább lealkudott jegyzökönyvet 87