Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 80. szám

Pest, péntek 18fi3. Octóber 17. 80. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Javaslatok a törvénykezés gyorsítására. — Kúriai Ítéletek : magánjogi és váltó ügyekb* ... - Hivatalos tudnivalók. Javaslatok a törvény kezes gyorsítására. I. Mindenekelőtt egy oly javaslatot veszünk vizsgálat alá, melynek létesítését, nem támogathatjuk, bár az többek által, legközelebb egy helybeli német pol. lapban is sürgettetik. ÉsezaSeptemvireknek mint referenseknek alkalmaztatása. A törvénykezés magasb érdekei, de főleg nagyobb gyorsaság eszközölhetése végett némelyek kívánatosnak találnák, ha a régi kúriai eljárástól eltérőleg a Hétszemélyes táblánál a perek ne a kir. tábla referensei, hanem a Septemviratus tagjai által előadatnának. Nem azért követünk ezzel ellenkező véleményt,miütha minden ősi institutiót minden áron fentartatni akarnók, az bár mily kevéssé illik is korunk társalmi és jogi kifejlődésének viszonyaiba ; mert legelső jelszavunk a korszerű reform, mi néikül a hitel s nemzetgazdászati emelkedés lehetetlen. Nem akarunk a lörvénvkezési gyorsaság nagyobb sikerének szempontjából sem vitatkozni, bár azt nagyon megingatja azon tény, mikép az előadás a harmadik fórumon könyebben, tehát gyorsabban is eszközöltethetik, ha referense az ügyet már a második fórum számára tanulmányozta. A kérdésnek jelenben csak azon oldalát akarjuk kiemelni, mely azon ősi institutiónknak sajátságos természetében rejlik, de a mely rendesen figyelem nélkül hagyatik. És ezen sajátság az, mikép azon instilutiónkban a bir ó i függetlenségnek, az ítélet hozatali r é s z r e h a j I a 11 a n s á g n a k jótékony biztosi téka rejlik, melyet a referensek másnemű intézményénél távolról sem találhatni. Mert tudva van, hogy az Írásbeli eljárás hiányai közt leglényegesebb a referensek omnipotentiája. A részrehajlatlanság s íüggetlenség biztositéka ugyan is főleg abban rejlik, hogy az itélő birák határozataikban lehetőleg önállóak s függetlenek legyenek. Már pedig ha az előadó a táblabíró tagjaitól egészen elkülonzött egyén, ha azok s közte semmi collegiális viszonyok s tekintetek fenn nem forognak, ha ily viszony hiányában a kíméletnek, elnézésnek, engedékenységnek — sokszor viszonyosság folytán is eredhető — érdekei nem léteznek, akkor kétségtelenül nagyobb a vélemény szabadság, kevesb az elfogultság,vtehát a bíráskodási nézet kifejezése is függetlenebb. Minél csekélyebb az idegen hatály a bíró eszméi fogamzásánál s megérlelésénél, annál önállóbban fog nyilatkozni; az pedig annál kevesebb, minél nagyobb az elkülünzés az előadók s bíráskodó egyének között. Ezen sajátságát ősi rendszerünknek nem lehet figyelem nélkül hagynunk. Mert nem lehet felhozni az európai jogrendszer azon szabályát, mely a 2 ik fórumon kizáratni kivánja azokat, kik az elsőn bíráskodtak, vagy referáltak. Mert ezen tilalom csak arra van irányozva, hogy az érintettek a felebbviteli fórumon a bíráskodásban részt ne vegyenek. Már pedig a kir. tábla kebeléből vett referensek a septemviratuson szavazattal nem birnak, tehát ott a bíráskodásban semmi részt sem vesznek; mi által az elfogultság s részrehajlásnak minden veszélye el van hárítva. És mivel e magas fórumon a referens egész hivatása s eljárása pusztán a per s okiratok felolvasásában áll; mivel eszerint birói véleményadásra nincs hivatva: nincs sem alkalom, sem lehetőség, hogy a kir. táblán kifejezett • éleményének, hacsak már rideg következetességből is, ismét a Hétszemélyes táblán is érvényt szerezni akarhasson, s azt meg is kísérthesse. Itt saját nézeteit nem érvényesítheti, a tanácskozásnak irányt nem adhat, a szeptemvirek szabad véleményére befolyást nem gyakorolhat. A gyorsaság minél nagyobb mérvbeni eszközlése, a mi tanunk s rendszerünk fő elvei közé is tartozik; de mindig csak azon feltétel mellett, hogy az az ítélethozatal alaposságát, s önállását ne veszélyezze. Ezen birói függetlenséget, melynek mint fennt kifejtettük, megtámadott ősi institutiónk egyik biztosítékául szolgál, sohasem engedjük a gyorsaság érdekeinek feláldoztatűi. A törvénykezési gyorsaság kifejlődésének akadályai nem is itt, hanem sajátságos körülményeinkben s átalakult viszonyainkban keresendők. Ezek közt nem csekély fontosságú, mikép az osztrák rendszer alatti felebbviteli bíróságok száma megkevesitetett; mikép az átalakulás helyzetében a restantiák végtelen halmazra növekedtek; mikép a bírósági szám kellő szaporításagátoltatik; és mikép a jogi átalakulás folytán, a jogi szabályok hiányai között, a jogviszonyok napontai összeütközésében, maga a bíráskodás is tetemesen nehezült, bonyolult s azért lassult is. A septemvirátus működése nagyobb , munkásabb mint a volt bécsi legfőbb törvényszéké; mert mig ez a magyar ügyeket illetőleg hetenként csak mintegy 5 szenátusban műkö'lött, addig a hétszemélyestáblánk hetenként G nap ülhet össze, a váltó osztályon kívül összesen 10—12 senatusban. Hogy mégis ennyi munkásság, s példás szorgalom mellett sem fejthet ki lehető legnagyobb gyorsaságot, azt csakis főleg a fentérintett viszonyok okozzák; mi körülményeinek rendes vágásba hozatalával bizonyára megváltozand. 80