Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 42. szám - Örökösödési törvényeink multja s jövője

Pest, péntek 1862. május 30. 42. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Örökösödési törvényeink múltja 8 jövője. — Kúriai Ítéletek : magánjogi ügyekben. — Váltójogi Ítéletek. —Hivatalos tudnivalók Örökösödési törvényeink nuiltja s jövője. I. Az, hogy az örökösödési jog, mely a régibb századokban nemcsak az összes vagyon rendszernek, hanem magának az állam szerkezetnek is egyik legfőbb alapjául szolgált, a jogintézmények sorában nem csak a vagyoni s más magánjogi érdekekből, hanem a legfontosb állam s társalmi szempontok tekintetéből is rendkívüli jelentőségű, tehát hogy az minden államban a nemzet kifejlődésére, a nemzetgazdászati haladásra épen uay mint a társalom politikai tökéletesülésére is kimérhetlen befolyású, ugy hisszük, napjainkban igazolást, kivilágositást többénem szükségei. Csak azt tartjuk kiemelendőnek, mikép az összes örök jogban s rendben az u. n. törvényi, melyet néma család vagy örökhagyó, hanem maga a törvény alapit, mindenek felett legkiválóbb figyelmet igényel. Itt állnak elő legszembetűnőbben azon különböző érdekek, melyek majd a jog, majd a politika igényeit képviselik, melyek egy részt az emberiség s méltányosság, kegyelet, másreszt a hitel s egyéb anyagi érdekek kielégítését sürgetik, melyek egymással, és pedig szemközt a legfontosb társalmi érdekekkel, összeütközésbe jönnek, és a melyeket mégis a törvényhozásnak kiegyenlíteni kelletik. Mi ez alkalommal, midőn az ős magyar öröködési jog elemei és hivatása múltjának vizsgálata mellett, azon kérdést tűzzük ki fejtegetésünk tárgyává, hogy jövőben mikép alakitassék öröködési jogunk, különösen a törvényi öröködés szempontjából; nem akarunk a fennt emiitett különbféle érdekek által előidézett azon nagy terjemű kérdések és jogi szabályok részletes formulázásaba bocsátkozni, hogy végintézet hiányában a gyermekek s utódaik után kik s mikép hivattassanak az öröködésre, a szülők vagy oldalas ag nyerjen-e elsóbséget, a házastárs azokkal együtt, vagy külön s mikor örök dhef, a távolabbi rokonok általa kizárattassanak-e vagy azok mikor öröködhessenek, és az ez^n joggal szoros kapcsolatban létező házassági szerződések s intézkedések, valamint a köteles rész intézménye is mily helyet foglaljanak el a jogi intézmények sorában. Ily részletezés mellőztével mi csnk néhány eszmét akarunk közleni s kifejteni azon legfőbb alap elvek iránt, melyek az uj kor átalakult viszonyai, és a tökéletesült jog élet igényeinek szükséglete folytán, a törvényhozás által, államunkban is, a törvényi öröködési jog szabályozásában kell, hogy kiindulási pontokul szolgáljanak. Az alap irányra nézve különösen két egymástól különböző, sőtt egymással ellentételes el v nyilvánul, törvénytudóink s államférfiaink körében — a törvényi öröködés szabályozására nézve. Az egyik a család vagyoni fentartását akarja érvényesíteni a törvényi öröködési rendben. A másik a jogegyenlőség és egység elvét állitja ezen öröködésijog szükségképi alapjául s kiindulási pontjául. Az első, mint tudjuk, ugyanazon alapelv és irány, melyen az ősiség középkori intézménye alapult. Ezen tan hirdetői, kik méltán a régi iskola tanítványainak nevezhetők, az ősi jogrendszert képviselik, különféle előjogaival, jogkülönboztetéseivel és jogegyenlőtlenségével, melyeknek szükségei rég megszűntek, sőtt, melyek az előhaladott társalom érdekeivel merően ellentételesek. Azok ugyanazon érdekből az örökösök személyi megkülönböztetését s az örökségi javak közti különbségeket jövőre is fentartani akarják, melyek mind kifolyásai, sőtt lényeges alkat részei az ősiségnek, mi pedig törvényhozásunk által már megszüntetett, eltöröltetett. A második az ősiség megszüntetésére, tehát nem létezésére támaszkodva, a természet rendjén alapuló vérrokonsági fokozat megtartása mellett, az örökösük között minden javakban egyenlőséget, közösséget kiván, meg szüntetésével minden jogi különbségeknek, melyek csak az ősiség intézményében foglalhattak helyet. Mi egyedül az utóbbit találjuk helyesnek s czélszerünek, azon komoly tanulmányozás után keletkezett meggyőződésben, mikép a codificatióra hivatandott törvényhozásunk a társalmi érdekeket csak ugy foghatja kielégíthetni, ha az egységet és jogegyenlőséget fogadandja alapelvül a törvényi örökösödés szabályozásában. Mi kimutathatni hisszük, mikép azon szükségek, s érdekek, melyek a középkorban az ősiség alapjait képezék. nem léteznek, tehát, hogy nem szükségeltetnek többé azon jogi szabályok sem,melyek az ősiség kifolyásai; vagy is miután az or. birói bizottmány kora óta a nemzeti genius szokott a codificatióra meghivattatni, kiderithetendjük, hogy ezen genius, mely nem is volt soha spéci fi ce magyar nemzeti genius, nem létezik többé közöttünk, vagy felettünk. Igazolhatni reméljük továbbá, hogy azon szoros kapc-ok, melyek az ősiség, ennek öröködési intézményei és a többi jog intézményeink, valamint összes társalmi életünk s állam szerkezetünk között előbb léteztek, már teljesen összeromboltattak; valamint azt is, hogy a hitelnek, forgalomnak, gazdászati rendszernek, s a törvénykezésnek oly érdekei fejlődtek ki, melyek hacsak mind szellemileg, mind anyagilag vissza hanyatlani nem akarunk, az ősiség irányát, s jogkülönbségeken alapuló örökösödési intézményeit többé el nem tűrhetik. 42