Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 39. szám

Pest, kedd 1862. május 20. 39. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Megbízás nélküli beavatkozás kérdéséhez. — Kúriai Ítéletek : magánjogi és úrbéri ügyekben. tudnivalók. Váltójogi Ítéletek. — Jogirodalmi értesitő. — Hivatalos Megbízás nélküli beavatkozás kérdéséhez. (Vég e.) Az iratok becsoinozása s a felhívott felperesi tanuknak kihallgatása után a per érdemét illetőleg az első bíróság által Ítéltetett: Alperes Brüll Lipót tartozik a keresetbe vett 234 frt 51 krból 232 írt 40% kr. összeget, ennek 1860. jul. 21-től mint a kereset megindításától a kielégítésig számítandó 4% kamatait, valamint 56 frt 37 krban megállapított perköltséget 14 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett felperes részére megfizetni. Indokok : Felperesnek alperes által meg nemezáfolt állításából, ezenkívül Stern Józsefnek határozott vallomásából, ugy az A.—D. a. valódiság tekintetében kétségbe nem vont nyugtákból be van igazolva, hogy a pankotai pusztáról Stern Józsefhez 249% köböl tengeri — tehát azon 200 köblön fölül, mely alperes Brüll Lipót által kifizettetett, s mely az E. és F. a. Ítéletek által eldöntött jogügylet tárgyát képezte, még 49 % köböl szállitatott, hogy pedig ezen beszállított mennyiségből urasági tengeri 200 köböl, a többi pedig felperesé volt, az A. — D. okmányok mellett Mezey Sándor vallomásából s az alperesi beismerésből kitűnik. Miután pedig az I. a. okiratból és a peres felek előadásából az van bebizonyítva, hogy a beszállított tengerinek utóbb említett ezen része, vagyis azon 49% köböl, melynek árát alperes le sem fizette, mint Spitzer Dávid jogos követelését illető, az ő részére lett volna szállítandó ; miután továbbá Veisz Gábor azon vallomásából, mely szerint alperes Stern Józsefnek 300 köböl tengerit, tehát mint az uraságféle 250 köböl mint szállítási maximumot, mint a felperesi 50 köböl tengerit eladta, és Stern Józsefnek azon határozott vallomásából, hogy Brüll Lipót nekie mind az urasági 200—250 köböl, mind a felperesi 50 köböl tengerit eladta, valamint azon körülményből, hogy a felperesi állítás s alperesi beismerés s Mezey Sándor vallomása szerint az alperes által Mezey Sándorhoz intézett s a tengeri beszállítását sürgető levélben az urasági s felperesi tengeri megkülönböztetve nem volt, az van teljesen beigazolva, hogy Brüll Lipót engedmény utján az 50 köböl tengerit is Stern Józsefre ruházta át, illetőleg adta el, a mi a fentebbiek szerint Spitzer Dávidot illette volna, azt pedig, hogy ezen átruházásra a dolgok ily állásában feljogositva lett volna, alperes nem állítja, alperest tehát mint megbízás nélküli beavatkozót az ált p. t. k. 1035. és 1295. §§-ai értelmében az okozott kár megtérítésében annál inkább elmarasztalni kellelt, mivel Engelsmann Maximilián vallomása a fentebbi körülményeket meg nem czafolja, a mennyiben ezen tanú csak annyit mond, hogy a Spitzer Dávid által vett 50 köböl tengeriről az általa irott levélben külön szó nem volt, a mi az ügy állása és a felek előadása, ugy Mezey Sándor vallomása, valamint annak azon ténye figyelembe vételével, hogy az Engelsmann által Brüll megbízásából irott levél következtében mind az urasági, mind a felperesi tengerit beszállította, azt erősiti, hogy az általa irott levél megkülönböztetés nélkül általában a vett tengeri beszállítását sürgette. A kártérítési követelésből azonban, miután a kifejtettek szerint alperes jogtalan beavatkozása folytán Stern Józsefhez csak 49% köböl szállíttatott az A.—D. nyugták szerint, a felperes által eladott 50 köböl tengeriből a hiányzó fél köbölre eső 2 frt 10 % kr. levonandó, és csak az ennek levonásával fenmaradó 232 frt 40 % krban, ebben azonban alperes annál inkább volt elmarasztalandó, mivel alperes saját előadása szerint is a tömegből 200, 250 köböl tengerit vett és ennyit adott Stern Józsefnek engedmény utján által; azonban csak 200 köbölnek az árát fizette ki, s igy miután Stern József nakie 249% köböl árával tartozik, alperes felperes kárával gazdagodnék, ha a felpereséből beszállított 49% köbül tekintetébeni kárpótlást felperesnek meg nem térítené. A 4% késedelmi kamatoknak a kereset megindításátóli megítélése az ált. p. t. k. 995. és 1333-ik §§-ai rendeletén, a perköltségekbeni elmarasztalás pedig a pprtás. 573. §-án alapszik. Ezen ítélet ellen alperes részéről közbetettfölebbezésben előterjesztetik, hogy az ítélet indokaiban ósszehalmozott összefüggés nélküli tényekből nem vonható azon következtetés, hogy alperes más ügyébe megbízás nélkül avatkozott, s hogy az eredett kárért felelősséggel tartoznék. Az összes tanuk vallomásával nincsen bebizonyítva, hogy a kérdéses 50 köböl tengerinek Stern Józsefhez, mint engedményeshezi szállítását rendelte, s hogy a szekereseket ezen tengeri mennyiségnek Stern Józsefnéli lerakására utasittotta volna annál kevésbbé, hogy ezt azon tudattal tette, hogy nem saját, hanem Spitzer Dávid tengerije fölött rendelkezett, sőt Stern József és Engelsman Miksa főtanuk szerint alperes Spitzerféle tengerit mint olyat nem adott el. A jogalap nem gyökerezik sem a törv. szavaiban, sem szellemében, mert a megbízás nélküli beavatkozásnak fogalma akkor van helyreállítva, ha idegen személy javára azon tudattal, hogy annak dolga végeztetik el, történik a beavatkozás, ez esetben pedig nem tűnik ki, hogy alperes más hasznát vagy dolgát kívánta volna előmozdítani, sőt inkább, hogy saját ügyével gondolt, igy nem lehet a megbízás nélküli beavatkozást ki1 erőszakolni. Feltéve a beavatkozást, hol létezik azon lényegesen megkívántató kellék, hogy közvetlenül alperes j cselekedetéből következett felperes kára, vagy is hol van a tett és eredmény közötti összefüggés? A hivatkozott törv. §§-ok a jelen esetre azért sem alkalmazhatók, mivel, azon jogviszonyt tárgyazza, midőn azon személynek támad 39