Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 26. szám

106 merte, miszerint egybekelésük alkalmával 9000 db ezüst húszast kapott, ezt sem a közadós, sem pedig a perügyelő kétségbe nem vonhatják, következőleg e czimen tett követelése oly világos és kétségtelen, hogy attól a kellő biztosítás meg nem tagadtathatik. Kéri tehát az elsőbirósági ítéletet megváltoztatni, s az általa kért biztosítást elrendeltetni. A volt rendszer megszűntével ez ügy vizsgálata a t. kir. Tábla elébe hozatván, az azt mint birói illetősége körébe nem tartozó csődügyet 1861. decz. 6-án 1974. sz. alatti határozatával a váltótörvényszék elébe utasította. Kúriai íteletek. magánjogi iig-yekbeii A hétszemélyes táblán. 204. A muzslai árvapénztárnak Harsányi József ellen 1600 írt s járulékai iránt indított perében végeztetett: A jelen szóbelileg tárgyalt perben azon ténykörülmény, miszerint jóllehet a D. a. beperlett kérvényszerint a keresetbe vett pénzösszeg Muzsla község számára alperes mint biró által kéretett az árvapénztárból kölcsön, mégis az ezen kölcsönről szólló kötelezők alperes által állitattak ki, és a jelen kereset is a község mellőzésével egyenesen alperes ellen intéztetett, kellően felvilágosítva nem lévén, de alperesnek azon kifogásai iránt is, hogy az árvapénztárból a pénz nem az ő kezeihez számoltatott, hogy a kötelezők aláírására a község jegyzője által reá vétetett, s a kamatokat is nem ő, hanem a jegyző fizette, az ellenbeszédben felhívott tanuk ki nem hallgattatván, mindezen hiányoknak ujabb szabályszerű tárgyalás által leendő pótlása, s a kiíéjlendó körülményekhez képest hozandó ujabb ítélet végett, a periratok illetőségükhöz visszaküldetnek. (1862. jan. 25 kén 44. P. sz. a. Előadó: Sarlay Lajos ktb.) 205. Ebergényi Istvánnak nagykorúvá nyilvánítása iránti ügyében határoztatott: Anagykorusitási ügyekrenézve az ideigl. törv. szabályok szerint a régi törvények állíttatván vissza, és így a jelen nagykorusitási kérdés többé birói intézkedés tárgyát nem képezvén, az összes iratok a nmlgu in. kir. udv. udv. kanczelláriához áttétetni és erről Vasmegye hatósága utján az illető felek elnökileg értesíttetni rendeltetnek. (1862. jan. 27 én 443. P. sz. a. Előadó : Huszár Ferencz ktb.) 206. Lökos Sándor és neje Bordács Borbálának Himpel Jánosné szül. Hanko Ágnes és Barcsák János ellen egy ház visszaadása iránt indított perében Ítéltetett: A másodbiróságnak ítélete az általa felhozott okokból helybenhagyatik, és a per további intézkedés végett illetőségéhöz visszaküldetik. (1862. jan. 27-én 177. P. sz. a. Előadó: Bernolák Károly ktb.) 207. Herczeg Károlynak Ocsai Judit elleni kártérítési perében ítéltetett: A másodbiróság ítélete ázott felhozott okokból helybenhagyatik, s alperes a 3-d bírósági 5 ftra mérsékelt perköltségben felperes részére elmarasztaltatik, a felperesnek megitétt becslő eskü letétele végetti jelentkezésre ezen itélét kézbesítésétől számítandó 15 napi határidő kitüzetvén, a per további intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetik. (1862. évi január hó 27-dikén 176. P. szám alatt. Előadó : Bernolák Károly ktáblabiró.) 208. Kovács Andrásnak Salamon Lajos ellen 100 pfrt követelés s járulékai iránti perében Ítéltetett: A másodbirósági ítélet az általa felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik s így a per foganatszerzés végett illetőségéhez visszaküldetik. (1862 dik évi január hó 28 dikán 454. P. szám alatt. Előadó: Huszár Ferencz ktáblabiró.) 209. Drach Jánosnak Arad város ellen 3560 pfrt s járulékai iránti perében ítéltetett: Felperes azt, hogy a keresetlevélhez /. a. csatolt szerződés 3-ik pontjában foglalt kötelezettségeit 1848-ik évi aug. 1-ső napjától 1849. évi július utolsó közti időszakban teljesítette volna, nem igazolván, sőt a 2 ik sz. a. alperesi viszonválaszhoz I. római sz. a. mellekelt hivatalos jelentésből az tűnvén ki, i hoi>y felperes a jelentő tisztviselők előtt személyesen beismerte azt, hogyő a kérdéses időben szerződésileg felvállalt kötelezettségének meg nem felelhetett, és így a város szerződésbeli útjait meg nem csináltathatta, a másodbiróságnak felperest keresetétől elutasító ítélete helybenhagyatik és a per további intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetik. (1862. jan. 29-én 8. P. sz. a. Előadó: Bernolák Károly ktb.) 210. Zombory Rónay Jánosnak özv. Kolb Adámné szül. Mirkovics Helén, gyámtársa Kolb Antal és kiskorú gyermekei gondnokai Okruczky Aurél és Praznovszky János ellen 4200 írt iránt indított perében ítéltetett: FelS peres a követelt hagyomány iránti keresetét néhai Kolb ! Ádámnak 1848. évi aug. 16-án tett végrendeletén alapítván, s ez által ezen végrendelet tartalmát maga ellen teljes bizonyerejünek elfogadván, miután néhai Kolb Ádám végrendeletének 3-ik pontjában azon 10,000 vftra nézve, a mit első feleségétől született József fiának azon j végrendelet saját szavai szerint készpénzeiből, illetőleg : obligatióiból kiadatni rendelt, nagykorúsága előtti halála esetére pedig azt hagyta meg, hogy az első felesége utáni sógorát, felperest illesse, határozottan kijelentette, miként azon összeg első feleségének hozománya lett légyen, ós azt, valamint második feleségének hasonlóul obligatióiból kiadatni rendelt hozományát is, ezekből végrendeletének 2. 3. és 4. pontjaiban előbb elkülönített tulajdon vagyonához tartozónak nem is tartotta, sőt végrendeletének 10-ik pontjában foglalt azon különböztetés által, miszerint az előbb végrendelete 5-ik pontjában általános örököséül nevezett József fia halála esetére azt rendelte, hogy általa öröklendő saját vagyonai megmaradandó gyermekeire egyformán háromoljanak, első feleségének a 3-dik pontra hivatkozólag kivételbe tett hozományát pedig, a minek az akkor fenállott törvényszerint különben is ugy kellett volna történni, sógora a jelenlegi felperes nyerje vissza, kérdéses hozományra nézve azt, miként az tulajdona nem volt, nyíltan beismerte, és igy a kérdéses végrendeletnek, mint a mely az Áptkv behozatalakor az 1852-ik évi nov. 29-kén kelt nyílt parancs 6-ik §-ában megszabott módon s idő alatt bemutatva nem volt, mao-a felperes által is beismerten, az Áptkv szerint kellvén megítéltetni, a kereseti 10,000 ftra mint nem tulajdonára nézve, a mi iránti rendelkezése az akkor fennállott törvények szerint is, nem hagyomány, de az ősiség vissza háromlása iránt akkor érvényben volt törvény rendeletének önkényes elvállalásaképen lett volna érvényes, ennek az óltai megszűntével az Áptkv. 552. és 609. §§-ai szerint sem hagyományozás, sem hagyományozási helyettesítést érvényesen nem tehetett, a minthogy a nálánál néhány hóval később meghalálozott fia Kolb József Ernő a kérdéses 10,000 vfrtban, melynek mint édes any-