Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 120. szám

Pest, 1801. kedd sept. 42. 120. szám. Harmadik évfolyam. TÖRVÉNYHOZÁSI S TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM : Mires párisi bankár bűnpere. — A lélektani észletekről. — Vegyes. — Hazai törvénykezés. — Hivatalos tudnivalók. Mires párisi bánkár bűnpere, (folytatólagosan tárgyaltatott Parisban, aug. 26.) (Folytatás) Elnök: A szóláshoz a védőnek van joga. Cremieux: Hogy vádlott ellen ily nagyfontosságú ügyben alapos itélet hozattathassék, mellőzhetetlenül szüksége?, hogy nem a jelen magány, hanem azon helyezete veendő tekintetbe, melyben akkor volt, midőn törvényelébe idéztetett. Minden időkornak vannak szép oldalai, azok, kik soká éltek, szeretik az emlékezetet, mert kevesebb reményök van, de a társadalom mindig ugyanaz marad. Őseink emberek valának, mi emberek vagyunk és utódaink is emberek lesznek. Önök uraim vannak egyedül hivatva az irányt, melyet nyerjenek — szabályozni, de ki kell nyilatkoztatnunk, mi a társadalom most, midőn annak egyik válságával foglalkozunk. Igaz. alaposan kell a társadalmat ismerni, midőn azt egy emberben ítéljük meg, a melyik azt képviseli, mert Mires csak kifejezése azon ipar és pénzügyi mozzanatoknak, mely a jelen kort jelezi. Cremieux emlébezetbe hozza de Biliele (X. Károly ministere) által a megyékben a nyilvános államadósságról alkotott fő könyveket. Ezután áttért az 1852-ik év eseményeire. Lázas forrongással majdnem mindenki börze játékos lőn és e lázroham egész az 1858 ik évig oly borzasztó körülményeket idézett elő, hogy a törvényszék kénytelen volt itéletileg „ne továbbot" parancsolni. 1858 körül más irány vett uralmat az érzelmeken, elhagyva a börzejátékot: tért foglalt a földekkeli nyerészkedés, és ma a földterületek és egyéb ingatlanok adása és vétele gyakoroltatik nagy mérvben, mig egy uj kölcsön ismét szükségessé nem teendi, hogy a közönség ismét a börze játékhoz térjen viszsza. Önök ismerik mindazon rendszabályokat, melyek 1858-ban a pénz emberei által alkalmazásba vétettek : az idegen vasutak kötelezvényeinek vétele, melyeknek részvénytőkéje nem volt teljes, eltiltatott, a közönség előtt a börze ajtai bezárattak, s azután önöknek egy Ítélete elüzé a börzéről azon embereket, kik ott oly nagy szerepet játszottak, nevezetesen a coulissiereket (ezen nem hivatalos de 1858-ig eltűrt ügynököket, kik fürge munka képességűk által a párisi börzét Európa legnagyobb pénz piaczává alakították.) E közben több egyén és több üzlet merült föl, melyekről még szólni fogok. Azonban semmi kétség, hogy azon egyénre, ki ma önök előtt áll, ezen mozgalom nagy horderejű volt. Cremieux ezután a 10 év óta létesült hitelviszonyokról értekezik, és az ezeket előidéző vakmerőséget párvonalba állítja azon államférfiak félénkségével, kik hangosan leszavazták a 100 frankos bankjegyek kibocsátására tett javaslatot. Beszél ezután a Caisse des chemnis de fer alapitásáról. Szerinte ez nem volt letéti bank, mert letéti dijak nem igényeltettek, ez kölcsönbank volt értékpapírokra. Ezzel kölcsönök köttettek czimzetre, melyek a tulajdonosra szóltak, s az átvételi jegyre a számok soha föl nem jegyeztettek : oly papirosoknál, melyek a tulajdonos nevére szóltak, alakszerű átruházás kívántatott. „Ezt ugy hiszem, tagadni senki sem fogja, itt vannak különben a levelek, melyeket Mires azon védenczeihez intézett, kik panaszt emeltek. Ránk nézve mindezen értékpapírok csak bankjegyek, melyek bevételeztetnek és ismét kiadványoztatnak akkép, mint az üzlet szükséglete igényli. Ez csak világosan van mondva! És mindez a legnyiltabban történt, és senkinek sem jött eszébe,hogy ezen eljárásban bűntényt keressen." Pontalba ur (valóban kellé nevét említenem, de ezt a mennyire lehet csak ritkán teendem) rendetlenségbe és kétségbeesésbe hozta a társulatot. Ö igen sokkal volt adós és semmivé volt téve az ő . . . . Elnök: Ön nem tudja .... Cremieux: Nekem jogom volt mondani, hogy nevét minél ritkábban fogom említeni, mert ez megszakítja a tárgyalást. Cremieux felolvasta a Pontalba levelének egy részét, melyben ez értesiti boszu tervéről. „ . . . . Mires azt mondja, hogy volt anyám jegyzőjénél, ők jól értik egymást, s oda működnek, hogy a közös czélt, romlásomat előidézzék. Ha ez Miresnek sikerülne, hát én kedvéért bánkódjam. Anyám magára vállalta, hogy leányomat 200,000 frankkal férjhez adja. Henrik a gymnasiumba jár. Eduárdnak jövedelmes és tisztességes állása van Mirés üzletében, én és nőm pedig két évre Amerikába utazunk. A.z ifjúság utazás által képeztetik. Jól megértendő, ha birtokába vehetné Mont 1' Evequest (Pontalba jószágának neve), ott boldogul élve időnkint elfogadhatná Mirest, ki mióta herczeg veje van, Roturiersről mit sem akar tudni. „Mindez kedves barátom bizonyára bosszantó, és nagy lelki erő kívántatik, hogy az ember nyugton maradjon, és éu számolok önre, s meg leendünk boszulva. Egészen öné 1860. aug 26. De Pontalba. 120